Randy Pausch

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Randy Pausch
RandyPausch Wiki 2.jpg
Randy Pausch
Született 1960. október 23.
Baltimore, Maryland, USA
Elhunyt 2008. július 25. (47 évesen)
Chesapeake, Virginia
Nemzetisége amerikai
Foglalkozása szerző
informatikus
író
Iskolái Brown Egyetem

Randy Pausch az IMDb-n

Randolph Frederick ("Randy") Pausch (1960. október 23.2008. július 25.) amerikai egyetemi tanár, a számítástechnika, az ember és számítógép kapcsolata és a programtervezés docense a Pittsburghben, Pennsylvania államban működő Carnegie Mellon Egyetemen (CMU), valamint a 2007. szeptember 18-án a Carnegie Mellonon elmondott „Az utolsó előadás”[1][2] alapján készült bestseller szerzője. Pauschban 2007 nyarán fogant meg az előadás gondolata, amikor arról értesült, hogy a korábban diagnosztizált hasnyálmirigyrákja halálos.

Iskolái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pausch Maryland államban, Baltimore-ban született, majd Columbiában nőtt fel. Az Oakland Mills Középiskola befejezése után Pausch 1982. májusában a Brown Egyetemen szerzett informatikai főiskolai diplomát, doktori címét pedig a Carnegie Mellonon kapta meg 1988 augusztusában. Pausch doktori tanulmányai alatt rövid ideig a Xerox Palo Alto Kutatóközpont és az Adobe Systems alkalmazásában állt.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pausch 1988 és 1997 között adjunktusként majd docensként tanított a Virginiai Egyetem műszaki és alkalmazott tudományok karának számítástechnikai tanszékén. Eközben kutatói szabadságát a Walt Disney Imagineeringnél és az Electronic Artsnál (EA) töltötte.

1997-ben Pausch a számítástechnika, az ember és számítógép kapcsolata és a programtervezés docense lett a Carnegie Mellon Egyetemen. 1998-ban Don Marinellivel együtt megalapította a CMU Szórakoztatástechnológiai Központját (Entertainment Technology Center, ETC), és elkezdte a Virtuális Világok Teremtése nevű kurzust, amelyet tíz évig tanított. Volt a Nemzeti Tudományos Alapítvány Elnöki Ösztöndíjas Fiatal Kutatója és Lilly Alapítvány ösztöndíjasa is. A felhasználói interface-design kérdésében a Google, valamint a PARC, Imagineering és Media Metrix tanácsadója volt. Pausch öt könyv és hetven tanulmány szerzője vagy társszerzője, és az Alice szoftver-projekt egyik elindítója.

Pausch 2007-ben két díjat kapott az ACM-től a számítástechnika oktatásában elért eredményeiért. Ezek a Karl V. Karlstromről elnevezett Kiváló Oktató Díja és az ACM a Számítástechnika Oktatásában Tevékenykedő Érdekérvényesítő Csoportoknak járó díja, amelyet Pausch a számítástechnika oktatásáért végzett kiemelkedő munkájáért kapott meg. 2007-ben az ACM testületi tagjának is beiktatták. Pittsburgh önkormányzata 2007 november 19-ét dr. Randy Pausch-napnak nyilvánította. 2008 májusában a Time magazin azon száz ember közé választotta Pausch-t, aki az utóbbi évben a legnagyobb hatást gyakorolta a világra.

Rák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pauschnál hasnyálmirigyrákot állapítottak meg, és ennek kezelésére 2006. szeptember 19-én egy sikertelen Whipple-féle beavatkozáson (pancreaticoduodenectomia) esett át. 2007 augusztusában közölték vele, hogy három-hat hónapot élhet még jó egészségben. Pausch nem sokkal ezután a Virginia állambeli Chesapeake-be, egy Norfolk közeli kertvárosba költöztette a családját, hogy közel legyenek a felesége rokonaihoz.

2008. március 13-án Pausch a hasnyálmirigyrák kutatására fordítandó állami támogatás növelése érdekében folyamodott az Egyesült Államok szenátusának munka- és egészségügyre, szolgáltatásokra, oktatásra és csatolt ügyekre specializálódott költségvetési albizottsága előtt. Egy héttel ezt megelőzően a jobb tüdejében keletkezett mellhártyaizzadmány leszívására kórházba került.

Május 2-án egy PET-vizsgálat kimutatta, hogy nagyon apró (5 mm-nél kisebb) daganatok terjedtek ki a tüdejére, és egyes mellkasi nyirokcsomóira. Metasztázis következett be a peritoneális és retroperitoneális üregekben is. 2008. június 26-án Pausch arra tett utalást, hogy a lehetséges visszás mellékhatások miatt fontolgatja a további kemoterápia elhagyását. Ugyanakkor immunoterápiás gyógykezelésben kívánt részt venni. Július 24-én egy névtelen barát Pausch nevében azt az üzenetet juttatta el Pausch honlapjára, hogy a szövettan szerint az utóbbi PET-felvételek eredménye szerint vártnál jobban elhatalmasodott a rák, és Pausch egy „lefelé vezető lépést tett” és „jóval rosszabbul van, mint volt”. A barát ugyan akkor azt is közölte, hogy Pausch jelentkezett egy hospice-programba, amely haldokló emberek szenvedését hivatott megkönnyíteni.

„Az utolsó előadás”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pausch az utolsó előadását Hogyan érjük el gyermekkori álmainkat címmel tartotta meg CMU-n 2007. szeptember 18-án. A beszéd azon az előadássorozaton alapult, amelyben első vonalbeli egyetemi oktatókat kértek fel, hogy gondolkodjanak el azon, mi a fontos számukra és tartsanak egy képzelt „utolsó előadást” arról, hogy „milyen életbölcsességet hagynának hátra, ha tudnák, hogy ez az utolsó lehetőségük?”

A beszéd megkezdése előtt a kollégákból és diákokból álló négyszáz fős közönség hosszan, felállva ünnepelte Pauscht. Amikor ő intett nekik, hogy üljenek le, mondván: „Engedjék, hadd érdemeljem ki”, néhányan a közönségből elkiáltották magukat: „Már kiérdemelte”.

Az előadás során Pausch jókedvű volt és humoros, tréfálkozott, egyszerre osztotta meg a meglátásait a számítástechnikai és műszaki oktatást illetően, adott tanácsot a multidiszciplináris együttműködés, a csapatmunka és a másokkal való kapcsolat kiépítéséhez, mondott el megszívlelendő leckéket az életről, és mutatott be a színpadon fekvőtámaszokat. Ironikus megjegyzést tett arra, hogy az „Utolsó előadások”-sorozatot az utóbbi időben „Utazásoknak” keresztelték át: „Arra gondoltam, a francba, végre megtaláltam a tökéletes helyszínt, erre megváltoztatják a címet”.

Pausch előadása után Steve Seabolt, az Electronic Arts részéről, amely jelenleg az Alice 3.0 fejlesztésében működik együtt a CMU-val, Pausch tiszteletére egy ösztöndíjat ajánlott fel az informatikában működő nők részére, annak elismeréseként, hogy Pausch számos a számítástechnikában és műszaki tudományokban tevékenykedő nőt támogatott tanárként és mentorként egyaránt. A CMU rektora, Jared Cohon meghatottan beszélt Pausch emberségéről, és az egyetemért és az oktatásért végzett tevékenységét „kiemelkedőnek és lenyűgözőnek” nevezte. Aztán bejelentette, hogy a CMU azzal tiszteleg meg Pausch szellemi öröksége előtt, hogy egy hidat épít a CMU új Informatikai épületét és a Művészeti Központot összekapcsolandó, amelyet Pauschról nevez el, Pauschnak a két diszciplína összekapcsolására tett erőfeszítéseit szimbolizálva ezzel. Végül a Brown University professzora, Andries van Dam egy könnyes és szenvedélyes beszéddel reagált Pausch utolsó előadásra, amelyben dicsérte bátorságáért és kezdeményező-készségéért, valamint példaképként állította a fiatalok elé.

2007 októberében Pausch az előadása egy rövidített változatát adta elő az Oprah-show-ban.

Médiaszereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ABC A világ hírei Charles Gibsonnal című műsorában 2007. szeptember 21-én „a hét emberének” nevezték. Az utolsó előadás nagy figyelmet kapott a nemzetközi sajtótól, az internet slágere lett, és egymillióan nézték meg egy hónappal a beszéd előadása után. 2007. október 22-én Pausch az Oprah Winfrey show-ban is szerepelt, beszélt a helyzetéről és tévénézők millióinak adta elő utolsó eladása rövidített változatát.

Randy Pausch és felesége egy a Virginiai Egyetemen tartott The Police-koncert után, 2007. november 6-án Stinggel is találkozott.

2007. október 6-án Pausch egy napig részt vett a Pittsburgh Steelers szokásos edzésében, miután a szervezet megtudta, hogy az utolsó előadásban megemlített álmai egyike, hogy szeretett volna játszani a nemzeti futball-ligában. A Disney tulajdonában álló könyvkiadó, Hyperion 6,7 millió dollárt fizetett egy Pauschról szóló könyv jogaiért, amelynek megírásában a The Wall Street Journal publicistája, a 2012 februárjában autóbalesetben elhunyt Jeffrey Zaslow[3] volt Pausch szerzőtársa.

A megszállott Star Trek-rajongóként ismert Pauscht J. J. Abrams, a legújabb Star Trek-film rendezője hívta meg egy filmszerepre. Abrams értesült Pausch állapotáról és személyes hangú e-mailben hívta meg a forgatásra. Pausch boldogan elfogadta a felkérést, majd elutazott Los Angelesbe, Kaliforniába, hogy leforgathassa a jelenetét. Amellett, hogy feltűnik a filmben („Star Trek” (2009)[1]), még egy sor szöveget is kapott, 217 dolláros és 6 centes gázsiját pedig jótékony célra ajánlotta fel.

2008. április 9-én az ABC hálózat Diane Sawyer vezetésével egyórás műsort sugárzott Pauschról „Az utolsó előadás: Szeressük a saját életünket” címmel. 2008. július 29-én az ABC ennek folytatását mutatta be, hogy megemlékezzen Pauschról és híres előadásáról.

Egyéb előadások és megjelenések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pausch 2007. november 27-én több mint nyolcszázötven ember előtt a helyes időbeosztásról adott elő a Virginiai Egyetemen. 2008 márciusában egy közszolgálati adásban szerepelt, és a rákkutatás támogatásáért állt ki a Kongresszus előtt. 2008. május 18-án Pausch meglepetésként visszatért a Carnegie Mellonra, beszélt az avatási ceremónián, és részt vett az informatika tanszék diplomaosztóján, majd május 19-én feltűnt a Jó reggelt, Amerika műsorában. Előadása, a Hogyan érjük el gyermekkori álmainkat jelölést kapott a 2007-es YouTube Video Awards-on.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pausch 2008. július 25-én halt meg hasnyálmirigyrákban a család Chesapeake-i otthonában, ahová azért költöztek, hogy Pausch halála után a felesége közel legyen a saját családjához. Felesége, Jai, és három gyermeke, Dylan, Logan és Chloe gyászolja.

Válogatott művek listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dann, Wanda P.; Cooper, Stephen; Pausch, Randy (2005-07-25). Learning to Program with Alice. Prentice Hall. ISBN 0-13-187289-3
  • Pausch, Randy; Zaslow, Jeffrey (2008-04-08). The Last Lecture. Hyperion. ISBN 1-4013-2325-1

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Last Lecture (YouTube, 1 óra 10 perc)
  2. The Last Lecture on Oprah (YouTube, rövid változat, 10 perc)
  3. Meghalt Jeffrey Zaslow amerikai író-publicista, HVG.hu, 2012. február 11. (Hozzáférés: 2012. február 11.)