Ramocsaházy Endre
Ramocsaházy Endre (1641 – 1746. július 9.) alhadnagy, százados.
Élete[szerkesztés]
1686-ban nagy része volt Budavár visszavívásában. Szeptember 2-án mint alhadnagy a Fehérvári kapu ellen intézett rohamot. Fel is jutott a vár falára és kitűzte a magyar zászlót, sőt a Szent György térig nyomult, de itt övéitől elvágták és a törökök kezébe esett, akik a közelben levő szederfára felakasztották. A fa ága azonban a test súlya alatt meghajlott, úgyhogy Ramocsaházy lábai a földet érintették. Amikor övéi újból előnyomultak, Ramocsaházyt lemetszették és életét megmentették.
I. Lipóttól kapitányi rangot nyert, és amikor nyugalomba vonult, Budán a várgrófi tisztet kapta. Gondosan őrizte azt a fát, amelyre a törökök felakasztották, és annak árnyékában végezte naponta hálaimáját.
Amikor 105 éves korában elhunyt, katonai pompával kísérték utolsó útjára. A budai főtemplom északi részén volt temetőben helyezték nyugalomra.[1][2] Egy társa naplóbejegyzése szerint „Ő volt az első, ki Buda bevétele alkalmával a falra tűzte a zászlót”, azonban mivel a korabeli források egymásnak ellentmondanak, ez az állítás vitatott.
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X (Ramocsay Endre címszó alatt)
- Ifj. Barta János: Ki volt az első Budavár visszafoglalásánál?