Rakukerámia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A rakukerámia (楽焼) eredetileg egy kiotói fazekascsalád kerámia munkáit jelölte, dísztárgyakat, de leggyakrabban teástálakat (itthon Magyarországon főleg csak füles teáscsészékre gondolunk) készítettek a hagyományos japán teaszertartáshoz. Nem hagyományos eljárással dolgoztak, mert a kézzel formázott kerámiáikat alacsony hőfokon égették ki, melegen vették ki az égetőkemencéből, s vízbe rakták, vagy hagyták érintkezni a hideg levegővel, amely véletlenszerű hatásokat eredményezett rajtuk, ami által minden egyes darab egyedivé vált, azaz egy termékcsaládon belül minden darab külön fajta lett. A keramikusok körében a raku technika lassan elterjedt az egész világon, és már a kortársak, de a későbbi és mai utódok kivált sokat módosítottak rajta.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tojotomi Hidejosi a 16. századi koreai inváziót követően számos koreai fazekast hurcolt magával Japánba, akikkel égetőkemencéket építtetett. Az általuk használt technika nagy hatással volt a rakukerámia fejlődésére.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rakukerámia témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]