Radisics Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Radisics Jenő
1911-ben (Strelisky Sándor felvétele)
1911-ben (Strelisky Sándor felvétele)
Született1856. augusztus 7.
Buziásfürdő
Elhunyt1917. január 4. (60 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaművészeti író,
muzeológus,
egyetemi oktató
Az Iparművészeti Múzeum igazgatója
Hivatali idő
1887 1917
ElődRáth György
UtódCsányi Károly
A Wikimédia Commons tartalmaz Radisics Jenő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kutasi Radisics vagy Radisich Jenő (Buziásfürdő, 1856. augusztus 7.Budapest, 1917. január 4.) művészeti író, 1887-től haláláig az Iparművészeti Múzeum igazgatója.

Élete[szerkesztés]

Radisics Jenő helytartósági tanácsos fia. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. 1875-től négy féléven át a Magyar Királyi József Nádor Műegyetem hallgatója volt, majd jogot tanult a Budapesti Tudományegyetemen. 1881-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselője, majd 1882-ben az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum munkatársa lett, ahol az intézmény leltárának szerkesztésére és a gyűjtemények rendezésére kapott megbízást. A következő években több hosszabb külföldi tanulmányutat tett. 1887-ben a múzeum igazgatójává nevezték ki, majd a műegyetemen a művészi ipar történetének magántanára lett. 1885–1894 között Pasteiner Gyulával együtt szerkesztette a Művészi Ipar című folyóiratot.

1896-ban megkapta a III. osztályú vaskoronarendet, 1900. október 21-én a császári orosz szent Szaniszló-rend II. osztályát, 1903. június 10-én az olasz koronarend középosztályát.

Az 1905-ös általános választások alkalmával disszidens[1] ellenjelölttel szemben szabadelvűpárti program alapján január 26-án elnyerte az orczifalvai mandátumot.

Utazott 1882-ben Német-, Francia-, Spanyolországban és Angliában, Németalföldön, Belgiumban és Dániában; 1883-ben Olaszországban; 1884-ben Párizsban és Londonban; 1885 és 86-ban ugyanoda elment a kiállítások rendezése és tanulmányozása végett és Németországba is; 1889-ben Francia-, 1891-ben Olasz-, 1892-ben ismét Franciaországban; 1896-ban Svájcban, 1897-ben Svédországban és Norvégiában, 1899-ben Olaszországban, 1900 és 1901-ben Franciaországban, illetőleg Skóciában, 1902-ben Olaszországban, 1904-ben Belgiumban és 1905-ben Velencében is megfordult.

Széleskörű kulturális tevékenységet fejtett ki: tagja volt a munkások vasárnapi oktatására szervezett országos bizottságnak, a múzeumok és könyvtárak országos tanácsának, a Műemlékek Országos Bizottságának, a Magyar Iparművészeti Társaság választmányának, az Országos Embertani Társaságnak, a Szabad Lyceum és az Uránia választmányának, a Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottságának stb.

Iparművészeti tárgyú cikkei és tanulmányai hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

Házastársa Horváth Mária Julianna Klára (Szombathely, 1860. július 31.Budapest, 1915. január 10.) volt,[2][3] akinek a szülei Horvát Boldizsár (18221898) magyar író, költő, jogtudós, politikus, igazságügy-miniszter az Andrássy-kormányban, és Schenk Klára voltak. Radisics Jenő a felesége révén sógora báró Eötvös Lorándnak, akinek a neje Horváth Gizella volt.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Országos Magyar Iparművészeti Múzeum. Calatogue des reproductions du musée des arts-decoratifs hongrois. Budapest, 1884 (Herpka M. C.-vel együtt)
  • Jelentés a párisi Union Centrale des Arts-Decoratifs. Az 1884. évi kiállításról a vallás- és közoktatásügyi m. kir. min. úrhoz. Budapest, 1884
  • Orsz. magyar iparművészeti múzeum. Képes kalauz a gyűjteményekben. Budapest, 1885 (Németül: Uott 1885)
  • Az ötvösség remekei Magyarországon az 1884. évi magyar történeti ötvösműkiállításból. Uott (1885) Két kötet. 150 részben színes rajzzal (társszerző Pulszky Károly)
  • Képes lajstroma az országos magyar iparművészeti múzeum galvanoplasztikai másolatainak. A másodlatokat készítette ifj. Herpka Károly. Budapest, 1885 (francia kiadása. Budapest, 1885)
  • Magyar műkincsek. Budapest, 1895-1901. Három kötet. Több önálló rajzzal és szövegképpel. Szendrei Jánossal együtt
  • Országos magyar iparművészeti múzeum. Ő felsége által kiállításra átengedett fojniczai miseruha. Képes kalauz néh. Ipolyi Arnold nagyváradi püspök gyűjteményéhez. Budapest [1897]
  • A modern művészet. Az iparművészeti múzeum kiállítása. Budapest, 1898
  • A magyar koronázási jelvények. Budapest, év. n.
  • Magyarország történeti emlékei az 1896. évi ezredéves országos kiállitáson. Budapest, 1897–1901
  • Le Pavillon historique de Hongrie à l'Exposition universelle de Paris en 1900. Párizs, 1900

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]