RMS Adriatic

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
RMS Adriatic
RMS Adriatic (1907).jpg
Hajótípus óceánjáró
Üzemeltető White Star flaga.svg White Star Line
Hajóosztály Big Four
Illetőségi kikötő Flag of the United Kingdom.svg Liverpool, Egyesült Királyság
Útvonal Liverpool - New York (1907, 1911-1934)
Southampton - New York (1907-1911)
Pályafutása
Építő Harland és Wolff hajóépítő üzem
Vízre bocsátás 1906. szeptember 20.
Szolgálatba állítás 1907. május 8.
Szolgálat vége 1935.
Sorsa 1935-ben leselejtezték Onomichiben, Japánban
Általános jellemzők
Hossz 222,7 méter (729 láb)
Szélesség 23 méter (75 láb)
Összsúly 24 541 BRT t
Sebesség 17 csomó

Legénység 557
Férőhelyek száma

2825 fő

  1. 425 fő az első osztályon
  2. 500 fő a másodosztályon
  3. 1900 fő a harmadosztályon
A Wikimédia Commons tartalmaz RMS Adriatic témájú kategóriát.

Az RMS Adriatic a White Star Line egyik utasszállító óceánjárója volt, a Big Four becenevű, több mint 20 000 tonna összsúlyú hajónégyes negyedik tagja (a másik három gőzős a Celtic, a Cedric és a Baltic voltak). A négy közül az Adriatic volt az egyetlen, amelyik sohasem volt a világ legnagyobb hajója, bár ő volt a leggyorsabb és a legnagyobb a négyesből. Az Adriatic volt az első óceánjáró, amely fedélzetén fedett úszómedence és törökfürdő is megtalálható volt.

A gőzös sokáig az Atlanti-óceánon teljesített járatokat Anglia és az Egyesült Államok között. 1935-ben selejtezték le Japánban.

Építése és korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az RMS Adriatic New Yorkban.

A Harland és Wolff hajóépítő üzem építette Belfastban. 1906. szeptember 20-án bocsátották vízre, a Cunard Line szintén aznap bocsátotta vízre a Mauretaniát. Ezután további nyolc hónapnyi szárazdokkban történő munka után 1907 áprilisában vette át a White Star Line. Első útjára 1907. május 8-án indult Liverpoolból New Yorkba, kapitánya Edward Smith volt. New Yorkból hazafelé már nem Liverpoolba tért vissza, hanem Southamptonba. A hajótársaság a legújabb útvonalára a Southampton–New York járatára osztotta be az Adriaticot, így vele használta először a társaság az újonnan felavatott White Star–dokkot is (amit 1922-ben átneveztek Óceán–dokkra). Az útvonalon 1911-ig közlekedett, amikor a Olympic felváltotta és az Adriatic visszakerült a liverpooli útvonalra. 1912-ben fedélzetén tért vissza Angliába az Egyesült Államokból a Titanic néhány túlélője, többek között Millvina Dean, a Titanic legfiatalabb utasa és J. Bruce Ismay, a White Star Line igazgatója is.[1] 1913. január 7-én az óceánjáró a ködös időben megfeneklett az iszapban New Yorknál.

Az első világháború és az azt követő évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború alatt csapatokat és muníciót szállítottak rajta. A háborút az óceánjáró sérülés nélkül vészelte át.

Amikor a világháború véget ért, visszaállították a polgári közlekedésre és a Southampton–New York útvonalon közlekedett három további évig. 1922-ben állították vissza a Liverpool–New York járat teljesítésére. Még ebben az évben, augusztus 11-én az egyik széntartályban robbanás történt, aminek öt halálos áldozata lett és további négy ember megsérült. A hajót a szerencsétlenség után átépítették és így a kabinok száma is módosult.[2] 1926-tól elsősorban tengeri utakra használták.[3]

1928-ban ismét átalakították, megváltoztatva a kabinok kosztását, azért, hogy a gőzös alkalmas legyen az Egyesült Államokba bevándorlókat szállítani. 1933-ban végleg visszavonták az észak-atlanti szolgálattól, mivel már túl lassúnak bizonyult az ilyen utak lebonyolításához. Ezek után már csak és kizárólag a tengeren használták. A Big Four osztályából ekkorra már csak ez az óceánjáró volt szolgálatban, de már ő sem sokáig. 1934 májusában a White Star Line egyesülni kényszerült legnagyobb riválisával, a Cunard Line-nal.[3] Az Adriatic ekkor már számos műszaki problémával küzdött.[2] 1934. december 19-én hagyta el végleg Liverpoolt és elindult leghosszabb útjára, hogy 1935-ben Onomichiben, Japánban leselejtezzék.

Az Adriatic jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az RMS Adriatic olvasószalonja.

A Big Four hajói közül az Adriatic készült el legkésőbb, és egyben ő volt a legnagyobb is. Ennek ellenére soha nem birtokolhatta a világ legnagyobb gőzöse címét. Összsúlya 24 541 tonna volt, ami nagyjából 2000 tonnával több, mint a legidősebb Big Four-tag, a Celtic súlya. A gőzös külsőre teljesen hasonló volt mint három testvérhajója. A hajótest vörös alapon fekete színű volt, a felépítmény pedig fehérre volt festve. A kémények teteje fekete színt kapott. A hajónak négy árboca is volt.

Az óceánjáró átlagsebessége 17 csomó volt (ezzel megközelítőleg egy hét alatt szelte át az Atlanti-óceánt), csúcssebessége pedig 18 csomó (a Cedric-et és a Baltic-ot ezzel könnyedén megelőzte). Mint a Big Four többi tagját, az Adriaticot is két hajócsavar hajtotta, amit négyszeres expanziójú gépek működtettek.

Az Adriatic által nyújtott luxus megegyezett a testvérhajóiéval. A pazar étkező üvegtetővel fedve, a dohányzó festett üvegablakokkal, a kávézó és az ízlésesen bútorozott szalonok mind nagyban hasonlítottak egymásra a Big Four hajóin.[4] Az Adriatic volt az első hajó, amit törökfürdőkkel és egy benti úszómedencével is felszereltek.[5]


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (franciául) Gérard Piouffre: Le « Titanic » ne répond plus. (hely nélkül): Larousse. 2009. 278 old. o.  
  2. ^ a b (angolul) White Star Line Adriatic (2nd) 1907-1935. (Hozzáférés: 2012. május 4.)
  3. ^ a b (angolul) R.M.S. Adriatic (II). (Hozzáférés: 2012. május 4.)
  4. (angolul) The Famous Big 4 of the New York - Liverpool Service - White Star Line - 1909 Brochure. (Hozzáférés: 2012. május 4.)
  5. (franciául) Les Bains Turcs et la Piscine. (Hozzáférés: 2012. május 4.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a RMS Adriatic című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz RMS Adriatic témájú médiaállományokat.