Røros
| Røros | |||
 |
|||
| Røros látképe | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Norvégia |
||
| Földrajzi régió | Trøndelag | ||
| Megye | Sør-Trøndelag megye | ||
| Község | Røros község | ||
| Rang | község székhelye | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3640 fő (2009. jan 1.)[1] +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | |||
| Összesen | 3,27[2] km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Røros
Pozíció Norvégia térképén
|
|||
| é. sz. 62° 34′ 27″, k. h. 11° 22′ 59″ | |||
Røros egykori bányaváros Norvégiában, Sør-Trøndelag megyében. Rézércbányászatáról ismert: a kitermelés a 17. század-tól kezdve meghatározta a település életét. Røros bányaváros és környezete néven a Világörökség része.
Tartalomjegyzék |
Földrajz [szerkesztés]
A település Norvégia hegyvidékes belső területein, a svéd határ közelében fekszik Oslótól 380 km-re északra és Trondheimtől 155 km-re délre. Røros község központja, és Sør-Trøndelag megyéhez tartozik.
Az ország egyik leghidegebb vidéke. 1914-ben -50,4 °C-os rekordhideget mértek itt. Közelében ered Norvégia legnagyobb folyója, a Glomma.
Történelem [szerkesztés]
A 17. század közepéig Røros egy apró falu volt az erdővel borított környéken, melynek lakói földműveléssel, vadászattal és halászattal foglalkoztak.
| Røros bányaváros és környezete | |
| Világörökség | |
 |
|
| A bánya harangja | |
| Adatok | |
| Ország | Norvégia |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | III, IV, V |
| Felvétel éve | 1980, 2010 |
A történet szerint Hans Olsen Aasen 1644-ben, egy vadászat során talált rá a rézércre,[3] jóllehet vannak arra utaló jelek, hogy az érclelőhely már egy-két évtizeddel korábban is ismert volt. Bár lehetséges, hogy illegálisan már néhány évvel korábban is működött, az első bányát hivatalosan 1644-ben nyitották meg, és két évre rá az első olvasztókohó is felépült.[4]
Mivel Norvégiának nem voltak bányász hagyományai, egész Európából, de főként német területekről, Szászországból érkeztek bányászok.
A 17-18. század folyamán többször elfoglalták a svédek: 1678-ban és 1679-ben porig rombolták,[4] majd a nagy északi háború folyamán 1718-ban is elfoglalták, hogy a rézércet biztosítsák a hadiipar számára. XII. Károly svéd király halála után visszavonultak, ez azonban katasztrófába torkollott: mintegy 3000 svéd katona vesztette életét a várostól északkeletre fekvő fagyos hegyvidéken a mostoha körülmények között.
A nyolcszögű templom 1779-1784 között épült. 1640 ülőhelyével ma az ország harmadik legnagyobb befogadóképességű temploma, a kongsbergi templom és a nidarosi katedrális után.
A települést Kristianiával összekötő Rørosbanen vasútvonal 1877-ben készült el.[4] 1896-ban (Párizs és Hammerfest után) Európában harmadikként itt épült ki az elektromos közvilágítás.
Az utolsó érclelőhelyet 1936-ban fedezték fel; az itt nyitott bánya nevét Olaf trónörökösről kapta. Miután az olvasztókohó 1953-ban harmadszor is leégett, felszámolták, és az ércet a svédországi Bolidenbe szállítoták feldolgozásra. 1977-ben a Røros Kobberverk A/S bányatársaság csődöt jelentett, ami a 333 éves tevékenység végét jelentette.
Két évvel később az Olaf-bányát megnyitották a látogatók előtt, és V. Olaf király megnyitotta a bányamúzeumot. 1980-ban a város felkerült az UNESCO Világörökség-listájára, és tíz évre rá a Røros Múzeum is megnyitotta kapuit az újjáépített olvasztókohó épületében.
Turizmus [szerkesztés]
A 333 évi bányaművelés sajátos települést hozott létre a hegyek között. A város épületei kizárólag fából épültek. Maga Røros kultúrák olvasztótégelye volt, ahol német, dán, svéd hatások keveredtek a helyi és trondheimi elemekkel. Eza a sokszínűség alakította ki a faépítészet sajátos stílusát, ami a várost különlegessé teszi.
A világörökségi terület a városközpontra és a faépületekre terjed ki. A településszerkezet és utcahálózat a 17., az épületek többnyire a 18-19. századból maradtak fenn.[5]
- A templom: 1779-1784 között épült, az ország egyik legnagyobb temploma. A norvég barokk építészet egyik jellemző alkotása. Tornyán a kereszt kalapácsból készült, utalva a városlakók foglalkozására.
- Aasen Gard: az érclelőhely felfedezőjének háza, a város legrégebbi épülete.
- Olaf-bánya: az 50 m mély, 500 m hosszú akna 1981 óta mutatja be a látogatóknak a bányászatot.
Hivatkozások [szerkesztés]
Irodalom [szerkesztés]
- A világ természeti csodái és kultúrkincsei – Észak- és Közép-Európa. Az UNESCO világöröksége sorozat 2., [Pécs], Alexandra, [1997], ISBN 963-367-272-4
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ 1 Tettsteder. Folkemengde og areal, etter kommune. 1. januar 2009 (norvég nyelven). Statistisk Sentralbyrå, 2009. (Hozzáférés: 2009. augusztus 21.)
- ↑ Tettsteder. Folkemengde og areal, etter kommune. 1.januar 2006 (norvég nyelven). Statistisk sentralbyrå, 2006. (Hozzáférés: 2007. június 10.)
- ↑ World Heritage Destination (angol nyelven). Røros Reiseliv. (Hozzáférés: 2007. június 10.)
- ^ a b c Timeline (angol nyelven). worldheritageroros.no. (Hozzáférés: 2007. június 10.)
- ↑ Røros World Heritage Site (angol nyelven). worldheritageroros.no. (Hozzáférés: 2007. június 10.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Røros község hivatalos honlapja (norvég)
- Røros Mining Town and the Circumference – UNESCO Világörökség Központ (angol, francia)
- A tanácsadó testület értékelése – UNESCO Világörökség Központ (angol, francia)
- Røros Mining Town (1980) – Nordic World Heritage Foundation (angol)
- Idegenforgalmi oldal (norvég, angol, német)
- Røros világörökségi oldala (angol, norvég)
|
||||||||||||
