Røros

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Røros
Rorosmartna 20070220.JPG
Røros látképe
Røros címere
Røros címere
Közigazgatás
Ország  Norvégia
Földrajzi régió Trøndelag
Megye Sør-Trøndelag megye
Község Røros község
Rang község székhelye
Népesség
Teljes népesség 3640 fő (2009. jan 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület
Összesen 3,27[2] km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Røros (Norvégia)
Røros
Røros
Pozíció Norvégia térképén
é. sz. 62° 34′ 27″, k. h. 11° 22′ 59″Koordináták: é. sz. 62° 34′ 27″, k. h. 11° 22′ 59″

Røros egykori bányaváros Norvégiában, Sør-Trøndelag megyében. Rézércbányászatáról ismert: a kitermelés a 17. század-tól kezdve meghatározta a település életét. Røros bányaváros és környezete néven a Világörökség része.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település Norvégia hegyvidékes belső területein, a svéd határ közelében fekszik Oslótól 380 km-re északra és Trondheimtől 155 km-re délre. Røros község központja, és Sør-Trøndelag megyéhez tartozik.

Az ország egyik leghidegebb vidéke. 1914-ben -50,4 °C-os rekordhideget mértek itt. Közelében ered Norvégia legnagyobb folyója, a Glomma.


Røros éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) −5,0 −5,0 −1,0 4,0 10,0 14,0 17,0 15,0 11,0 4,0 −1,0 −5,0 4,8
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −11,0 −12,0 −10,0 −3,0 2,0 6,0 9,0 7,0 4,0 −1,0 −6,0 −11,0 −2,2
Forrás: www.storm.no


Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 17. század közepéig Røros egy apró falu volt az erdővel borított környéken, melynek lakói földműveléssel, vadászattal és halászattal foglalkoztak.

A történet szerint Hans Olsen Aasen 1644-ben, egy vadászat során talált rá a rézércre,[3] jóllehet vannak arra utaló jelek, hogy az érclelőhely már egy-két évtizeddel korábban is ismert volt. Bár lehetséges, hogy illegálisan már néhány évvel korábban is működött, az első bányát hivatalosan 1644-ben nyitották meg, és két évre rá az első olvasztókohó is felépült.[4]

Mivel Norvégiának nem voltak bányász hagyományai, egész Európából, de főként német területekről, Szászországból érkeztek bányászok.

A város 1869-ben

A 17-18. század folyamán többször elfoglalták a svédek: 1678-ban és 1679-ben porig rombolták,[4] majd a nagy északi háború folyamán 1718-ban is elfoglalták, hogy a rézércet biztosítsák a hadiipar számára. XII. Károly svéd király halála után visszavonultak, ez azonban katasztrófába torkollott: mintegy 3000 svéd katona vesztette életét a várostól északkeletre fekvő fagyos hegyvidéken a mostoha körülmények között.

A nyolcszögű templom 1779-1784 között épült. 1640 ülőhelyével ma az ország harmadik legnagyobb befogadóképességű temploma, a kongsbergi templom és a nidarosi katedrális után.

A települést Kristianiával összekötő Rørosbanen vasútvonal 1877-ben készült el.[4] 1896-ban (Párizs és Hammerfest után) Európában harmadikként itt épült ki az elektromos közvilágítás.

Az utolsó érclelőhelyet 1936-ban fedezték fel; az itt nyitott bánya nevét Olaf trónörökösről kapta. Miután az olvasztókohó 1953-ban harmadszor is leégett, felszámolták, és az ércet a svédországi Bolidenbe szállítoták feldolgozásra. 1977-ben a Røros Kobberverk A/S bányatársaság csődöt jelentett, ami a 333 éves tevékenység végét jelentette.

Két évvel később az Olaf-bányát megnyitották a látogatók előtt, és V. Olaf király megnyitotta a bányamúzeumot. 1980-ban a város felkerült az UNESCO Világörökség-listájára, és tíz évre rá a Røros Múzeum is megnyitotta kapuit az újjáépített olvasztókohó épületében.

Røros bányaváros és környezete
Világörökség
Hyttklokka.jpg
A bánya harangja
Adatok
Ország Norvégia
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok III, IV, V
Felvétel éve 1980, 2010
Elhelyezkedése
Røros (Norvégia)
Røros
Røros
Pozíció Norvégia térképén
é. sz. 62° 34′ 27″, k. h. 11° 22′ 59″

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belvárosi utca és a templom
A hagyományos téli vásár

A 333 évi bányaművelés sajátos települést hozott létre a hegyek között. A város épületei kizárólag fából épültek. Maga Røros kultúrák olvasztótégelye volt, ahol német, dán, svéd hatások keveredtek a helyi és trondheimi elemekkel. Eza a sokszínűség alakította ki a faépítészet sajátos stílusát, ami a várost különlegessé teszi.

A világörökségi terület a városközpontra és a faépületekre terjed ki. A településszerkezet és utcahálózat a 17., az épületek többnyire a 18-19. századból maradtak fenn.[5]

  • A templom: 1779-1784 között épült, az ország egyik legnagyobb temploma. A norvég barokk építészet egyik jellemző alkotása. Tornyán a kereszt kalapácsból készült, utalva a városlakók foglalkozására.
  • Aasen Gard: az érclelőhely felfedezőjének háza, a város legrégebbi épülete.
  • Olaf-bánya: az 50 m mély, 500 m hosszú akna 1981 óta mutatja be a látogatóknak a bányászatot.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A világ természeti csodái és kultúrkincsei – Észak- és Közép-Európa. Az UNESCO világöröksége sorozat 2., [Pécs], Alexandra, [1997], ISBN 963-367-272-4

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1 Tettsteder. Folkemengde og areal, etter kommune. 1. januar 2009 (norvég nyelven). Statistisk Sentralbyrå, 2009. (Hozzáférés: 2009. augusztus 21.)
  2. Tettsteder. Folkemengde og areal, etter kommune. 1.januar 2006 (norvég nyelven). Statistisk sentralbyrå, 2006. (Hozzáférés: 2007. június 10.)
  3. World Heritage Destination (angol nyelven). Røros Reiseliv. (Hozzáférés: 2007. június 10.)
  4. ^ a b c Timeline (angol nyelven). worldheritageroros.no. (Hozzáférés: 2007. június 10.)
  5. Røros World Heritage Site (angol nyelven). worldheritageroros.no. (Hozzáférés: 2007. június 10.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Røros témájú médiaállományokat.