Rózsaszín háromszög

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A rózsaszín háromszög eredetileg a koncentrációs táborokban használt megjelölés, ma a meleg büszkeség szimbóluma
Az amszterdami Homomonument

A rózsaszín háromszög (németül: Rosa Winkel) a náci koncentrációs táborokban a férfi homoszexuális elítéltek esetében használt megjelölés volt. A hetvenes évek óta a melegjogi mozgalom és a meleg büszkeség nemzetközi jelképe.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nácik hatalomra jutása után 1935-ben szigorították a német büntető törvénykönyv 175. paragrafusát, amely a férfiak közti homoszexuális aktusokat volt hivatott büntetni. A szigorítást követően az elítéltek száma közel tízszeresére nőtt. A normál rendőrségi eljárás helyett a homoszexuálisok felkutatása és letartóztatása a Gestapo feladata lett. A „visszaeső” elkövetőket büntetésük lejárta után átnevelési célból (Umerziehung) koncentrációs táborokba hurcolták.

A koncentrációs táborokban minden elítéltnek egy lefelé fordított színes háromszöget kellett viselnie, a háromszög színe mutatta a bebörtönzés okát. A zöld háromszög a bűnözők, a piros a politikai okokból fogva tartottak, a lila a Jehova tanúinak, a fekete az "antiszociális" személyek (alkoholisták, prostituáltak, munkakerülők, leszbikusok, romák), a rózsaszín pedig a homoszexuálisok jele volt. A zsidók számára két egymásra fordított, Dávid-csillagot formázó sárga háromszög viselése volt kötelező.

A koncentrációs táborokba hurcolt homoszexuálisok számát nehéz megbecsülni, Richard Plant az 1933 és 1944 között homoszexualitásért elítélt férfiak számát 50 000 és 63 000 közé teszi.[1]

A táborok felszabadítását követően a rózsaszín háromszöget viselő elítélteket nem helyezték szabadlábra, hanem újra bebörtönözték őket. Míg az NDK-ban 1950-ben visszaállították a törvény 1935 előtti állapotát, az NSZK-ban a háború után 24 évig még érvényben voltak a nácik által elfogadott módosítások. A 175. paragrafus 1994-ben került ki végleg a német büntető törvénykönyvből.

A német kormány 2002-ben hivatalosan is elnézést kért a meleg közösségtől a nácik által elkövetett bűnökért.

Rózsaszín háromszög szimbólumára épül több homoszexuális emlékmű, így az amszterdami Homomonument és a sydneyi meleg és leszbikus holokauszt-emlékmű is.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Günter Grau: Homoszexualitás a Harmadik Birodalomban. A diszkrimináció és az üldözés dokumentumai (Osiris, 2001) ISBN 9633891140
  • Gad Beck: An Underground Life: Memoirs of a Gay Jew in Nazi Berlin (University of Wisconsin Press, 1999) ISBN 0-299-16500-0.
  • Heinz Heger: Men With the Pink Triangle: The True, Life-And-Death Story of Homosexuals in the Nazi Death Camps (Alyson Publications, 1994) ISBN 1555830064
  • Richard Plant: The Pink Triangle: The Nazi War Against Homosexuals (New Republic Books, 1986) ISBN 0-8050-0600-1
  • Pierre Seel: Liberation Was for Others: Memoirs of a Gay Survivor of the Nazi Holocaust (Perseus Book Group, 1997) ISBN 0-306-80756-4
  • Pierre Seel: I, Pierre Seel, Deported Homosexual: A Memoir of Nazi Terror (Basic Books, 1995) ISBN 0-465-04500-6

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fekete háromszög

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Richard Plant: The Pink Triangle: The Nazi War Against Homosexuals (New Republic Books, 1986) ISBN 0-8050-0600-1.