Rózsa Huba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Rózsa Huba (Budapest, 1939. május 30. –) római katolikus pap, pápai prelátus, pápai protonotárius, egyetemi tanár, jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusa.

Élete [szerkesztés]

1964. június 19-én szentelték pappá, majd a Székesfehérvári Egyházmegye több plébániáján is szolgált Káplán Törökbálinton 1964–1967-ben, 1967–1968 között a püspöki szertartó volt Shvoy Lajos székesfehérvári megyés püspök mellett. 1968–1969-ben kisegítő lelkipásztor Albertfalva, majd teológiai tanár az esztergomi szemináriumban 1969–1972 és 1975–1977 között.

1972–1975 között Rómában a Biblikus Intézetben tanulmányi szabadsága keretében bibliatudománya tanulmányokat folytat. 1978-tól – esztergomi teológiai tanárságát követően – a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának (akkor: Hittudományi Akadémia) nyilvános rendes tanára lett. 1986-1988 között, majd 1998–2000 között a Hittudományi Kar dékánja, 1988–1990 között prodékán. Mindeközben kisegítő lelkipásztor Csepel–Belváros plébániáján 1977-től. 1991-ben kap pápai prelátusi fokozatot.

Életműve, tudományos munkássága [szerkesztés]

Rózsa Huba a magyarországi katolikus bibliatudomány egyik vezető szakembere. Kutatási területe az ószövetségi bibliatudomány, azon belül is főképp a Pentateuchus – az Ószövetség első öt könyvének, Mózes könyveinek – a kialakulás-, irodalom- és hagyománytörténete. Ezekben a témákban számos publikációja, könyve jelent meg széles kultúrtörténeti kitekintéssel és a természettudomány eredményeinek felhasználásával. A bibliatudomány területén végzett tudományos munkásságáért 1998-ban Scheiben Sándor-díjjal, 2000-ben pedig Stephanus-díjjal tüntették ki.

Forrás [szerkesztés]