Rózsa Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Megtekintett lap

Ez az utolsó megtekintett változat (összes); elfogadva: 2009. június 13.

Pontosság

megtekintett

Rózsa Ferenc

Született	Budapest, Magyarország 1906. december 4.
Elhunyt	Budapest, Magyarország 1942. június 13.
Nemzetisége	Magyar
Foglalkozása	Újságíró, politikus, építőmérnök

Rózsa Ferenc (Budapest, 1906. december 4. – Budapest, 1942. június 13.) építőmérnök, újságíró, kommunista aktivista volt a a Horthy-korszak alatt. A Szabad Nép szerkesztőjeként is dolgozott.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Utóélete
3 Irodalom
4 Források
- 4.1 Külső hivatkozás
- 4.2 Lábjegyzet

[szerkesztés] Élete

Édesapja kultúrmérnök volt, a családban két gyerek született, ő és Richárd nevű bátyja. Érettségi után a Karlsruhei Műszaki Egyetemen kezdte el felsőfokú tanulmányait, amit aztán szintén Németországban, Drezdában folytatott. Egyetemi évei alatt a drezdai Szocialista Diákszövetség szervezője és egyik vezetője, és a szövetség lapjának szerkesztője volt. Cikkjeiben írt a megerősödő nemzetiszocialista pártról, az NSDAP-ról, hangoztatva annak veszélyességét. A nyári szünidő alatt mint ács, kőműves és útépítő munkás dolgozott, itt megismerte a munkások életét. Drezdában szerzett mérnöki oklevelet, 1931-ben. Miután hazatért, bátyja, Richárd bevonta az illegális kommunista mozgalomba, a Kommunista című lap szerkesztői bizottságában dolgozott. 1935-ben tagja lett a KIMSZ Területi Bizottságának. 1938-ban az ő irányításával kezdődött meg az illegális kommunista szervezetek kiépítése az MSZDP-ben és a szakszervezetekben. A Szovjetunió megtámadása, 1941 júniusa után illegalitásba vonult és az úgynevezett „függetlenségi mozgalom” egyik vezetője lett. Az 1942. február 1-jétől megjelenő Szabad Nép szerkesztője volt, cikkjeiben elemezte a belső és nemzetközi helyzetet, természetesen kommunista szemszögből. Nyíltan háborúellenes volt, kritizálta a fennálló rendszert. 1942. június 1-jén letartóztatták, az Andrássy-laktanyába szállították. Kétheti fogság után tisztázatlan körülmények között elhunyt.

[szerkesztés] Utóélete

1945, de különösképp a kommunista hatalomátvétel után a rezsim egyik mártír figurája lett, könyvek, regények jelentek meg róla. Egy szekszárdi középiskola a mai napig viseli a nevét. Békéscsabán egészen 1948-tól 2008-ig a város egyik igen jó hírű gimnáziumát is róla nevezték el, ám azt a viharsarki megyeszékhely önkormányzata átnevezte 2008 nyarán.^[1] Számos más magyar településen is található a mai napig nevét viselő utca, tér.