Rózsa-Flores Eduardo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Rózsa-Flores Eduardo
Született Santa Cruz, Bolívia
1960. március 31.
Elhunyt Santa Cruz, Bolívia
2009. április 16. (49 évesen)

Rózsa-Flores Eduardo (Santa Cruz, Bolívia, 1960. március 31. - Santa Cruz, Bolívia, 2009. április 16.) bolíviai-magyar katona, színész, író, költő és publicista, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület alapító tagja, a Jobbik.net szerkesztője, a Kapu és a Leleplező című folyóiratok munkatársa, a Magyar Iszlám Közösség alelnöke.[1] Magyarországon és külföldön Eduardo Rózsa Flores néven is ismert volt, míg fiatalkorában a Rózsa György Eduárdó nevet használta.

2009. április 16-án Bolíviában egy Santa Cruz-i hotelszobában, máig vitatott módon, társaival együtt kommandósok agyonlőtték.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életútja

[szerkesztés] Fiatalon

Rózsa-Flores Eduardo Santa Cruz de la Sierrában, Bolívia legnépesebb városában látta meg a napvilágot. Apja Rózsa György, zsidó származású magyar festőművész, anyja, Nelly Flores Arias katalán származású tanárnő. A család 1972-ben Chilébe költözött, ahonnan Pinochet hatalomátvétele után Svédországba települtek át, politikai menekültként. 1975-ben a család úgy döntött, hogy Magyarországra költöznek. Rózsa-Flores a budapesti Szent László Gimnáziumban érettségizett 1979-ben, majd a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát abbahagyva 1984-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán kezdett tanulni, s itt szerzett bölcsészettudományi diplomát.

[szerkesztés] A balkáni háborúban

A La Vanguardia spanyol napilap és a BBC World Service brit rádióadó spanyol nyelvű adásainak tudósítójaként dolgozott. 1991 júniusában az akkori Jugoszláviába érkezett, ahol az első külföldi önkéntesként jelentkezett a Horvát Nemzeti Gárda soraiba és harcolt a Horvát Függetlenségi Háborúban. Részt vett a horvátországi Szentlászló védelmében, ahol megszervezte az Első Nemzetközi Egységet. Később a Különleges Erők parancsnokaként megkapta a horvát állampolgárságot és Franjo Tudjman horvát elnök őrnaggyá léptette elő. 1993-ban ezredesi rendfokozatot kapott. Front-tevékenysége alatt háromszor sebesült meg.

[szerkesztés] Bolíviai utazása

Mint az egy Kepes András által titokban készített 2008-as interjúból[2] kiderült, Rózsa-Flores felkérést kapott a polgárháború szélén álló Bolíviából, hogy korábbi katonai tapasztalataira támaszkodva segítsen megszervezni Santa Cruz város védelmét. A város vezetői a központi hatalom, illetve az általa feltüzelt indián miliciák támadásaitól tartottak. Rózsa-Flores állította, hogy nem támadó, hanem védekező jellegű harcra készültek. Szintén elmondta, hogy a küldetésért ellenszolgáltatást nem fogad el, azt elkötelezettségből vállalja, mivel úgy érzi, kötelessége segítenie szülőföldjét.

[szerkesztés] Halála

Budapest, Hunyadi tér a halála utáni napokban

A bolíviai rendőrfőnök 2009. április 16-án bejelentette, hogy két magyar és egy ír állampolgárságú férfit lőttek le az Evo Morales bolíviai elnök ellen tervezett merénylet felszámolása közben. A Caracasban tartózkodó Evo Morales elnök maga úgy számolt be az esetről, hogy még előző nap adott utasítást a külföldi zsoldosok és bűntársaik letartóztatására, és aznap kapta azt a tájékoztatást, hogy Santa Cruz városban, egy szállodában félórás lövöldözés volt. A tűzharcban három személy meghalt, ezek egyike maga Rózsa-Flores Eduardo, a másik kettő a román állampolgárságú, de magyar nemzetiségű Magyarosi Árpád illetve Dwyer Michael Martin ír állampolgár.

Rózsa-Flores holttestét családja kikérte a hatóságoktól és 2009. április 17-én szülővárosában, Santa Cruzban eltemették.[3]

Pablo Benegas, a képviselőház Santa Cruzban vizsgáló különbizottságának ellenzéki tagja április 30-án elmondta: vizsgálatuk eredményei arra utalnak, hogy Rózsa-Flores Eduardo és két társa nem tűzharcban halt meg, hanem kivégezték őket.[4]

2009 szeptemberében állítólag 2007-ben készült fotók kerültek elő, amelyen Wálter Andrade, az azóta megszüntetett UTARC-nak, a bolíviai rendőrség taktikai válságkommandójának századosi rangú parancsnoka látható Rózsa mellett. Bolíviai ellenzéki vezetők szerint lehetséges, hogy Evo Morales elnök kormányzata befolyásolta az állítólagos terrorista csoport szerveződését. Egy napilap szerint az UTARC irányította az áprilisi rajtaütést.[5]

[szerkesztés] Írói munkássága

1994-ben jelent meg első könyve Magyarországon „Mocskos Háború” címmel, majd a második 1996-ban „Hallgatás Hadművelet” címmel. Ezeket követte 1999-ben a „Hűség” című verses kötet és a „Meghaltunk és mégis élünk” második, visszaemlékezéseit tartalmazó könyv. 2001-ben jelent meg az „Állapot: két háború között” című, második verses kötete, majd 2003-ban a „Disznóságok gyűjteménye”. 2004-ben „69 Titok, szerelmes versek és egy magyarázat” címmel jelentek meg versei. 2007-ben 47 szufi vers című (spanyol-magyar nyelvű) verses kötete jelent meg.

Rózsa-Flores a Magyar Iszlám Közösség alelnöke volt.

[szerkesztés] Újságíróként

Rózsa-Flores a Jobbik.net és a Lelkiismeret'88 honlapjainak a szerkesztője volt, a Kapu főmunkatársa, a Leleplező egyik szerkesztője, az Ellenkultúra.info alapító-főmunkatársa, a Hívó Szó főszerkesztője.

2009. október 24-én posztumusz megkapta a Független Újságírók Szövetségének, "Nemzeti Újságírásért" kitüntetés "ezüst" fokozatát, "kimagasló újságírói tevékenysége" elismeréseként.

[szerkesztés] Könyvei

A Mocskos háború címlapja
  • Mocskos Háború (1994) háborús visszaemlékezés
  • Hallgatás Hadművelet (1996)
  • Meghaltunk és mégis élünk (1998) háborús visszaemlékezés
  • Hűség (1999) háborús versek
  • Állapot: Két háború között (2001) versek
  • Disznóságok gyűjteménye (2003)
  • 69 Titok, szerelmes versek és egy magyarázat (2004) versek
  • 47 szúfi vers (2007) versek

[szerkesztés] Filmjei

  • Bolse Vita (1996), szereplő
  • Vizualizáció (1997), főszereplő
  • Kisváros (1997), Karvaly
  • Chico (2001), főszereplő

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Lábjegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3zsa-Flores_Eduardo”