Rónai István (zongoraművész)
| Rónai István | |
 | |
| Horváth László felvétele | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1940. július 6. Kolozsvár |
| Elhunyt | 2019. augusztus 19. előtt[1](79 évesen) Kolozsvár |
| Szülei | Rónai Antal |
| Pályafutás | |
| Hangszer | zongora |
| Tevékenység | zeneművész, zenei író |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rónai István (Kolozsvár, 1940. július 6. – Kolozsvár, 2019. augusztus 19. előtt) zenei író, zongoraművész. Rónai Antal fia.
Élete[szerkesztés]
A Zenei Líceumot szülővárosában, Kolozsváron végezte el 1958-ban. 1963-ban a Gheorghe Dima Zenekonzervatórium zongora szakán is jeleskedett. Ugyanitt lépett a főiskolai pályára is. Itt elérte a professzori rangot. Később zongorakísérő kamarazenész volt.
Legelső írását az Utunk című folyóiratban közölte 1968-ban. A Hét című lap zenei rovatának állandó cikkszerzőjeként vált elismertté. Az Igazságnak is írt. Tömören megírt zenei témájú kritikáit, zenei tárgyú kisesszéit, valamint aforizmáit az önálló meglátás eredeti jellege és a megírás leleményes, jól észrevehető tömörsége jellemzi.
Egy nagyobb lélegzetű, hosszabb idő alatt megírt munkájában a Kolozsváron található Állami Magyar Opera történetét értelmezi újra Az utolsó negyvennégy a kétszázból (Egy vázlat vázlata) cím alatt a Kolozsvár magyar színháza (1992) című kötetben.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- László Ferenc: Mondatnyi esszécskék. A Hét 1976/35.
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
További információk[szerkesztés]
- Nagy-Hintós Diana: Rónai István, a versköltő zongoraművész és zenekritikus, Szabadság, 2013. március 23. Online hozzáférés[halott link]
.svg){kind=small}
