Rómeó és Júlia (opera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Rómeó és Júlia Vincenzo Bellini 1830. március 11-én, Velencében bemutatott négyfelvonásos operája. Ezt az operáját Bellini a finoman kidolgozott és arányosan megformált áriákra építette fel. A két szemben álló tábort a zene nem különíti el egymástól határozottan, így a zenei jellemzés kissé szegényesnek hat. Általában véve elmondható az opera zenéjéről, hogy az nem hatol a szereplők jellemének a mélyére.

Az opera szereplői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Júlia, Capellio lánya szoprán
Rómeó, a Montague család feje alt
Capellio, a Capulet család feje basszus
Tebaldo, Júlia unokaöccse tenor
Lorenzo, orvos, Capellio barátja basszus
  • Történik: Veronában a 13. században
  • Megjegyzés: Rómeó szerepét az opera 1966-os újra-felfedezésekor tenor szólamba tették át. Csakhogy ez a transzponált szerep – bár jóval hitelesebb a mai közönség számára – olyan magas fekvésben van, hogy csak kivételesen lírai hangú tenorista tudja színvonalasan elénekelni. Így az autentikusság mellett ezzel magyarázható, hogy a későbbi előadások és hangfelvételek visszatértek az eredeti, alt változathoz.

Az opera cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Capellio tanácsba hívja híveit. Tebaldo jelenti, hogy a Montecchi család feje békekövetet küldött. Rómeó megölte Montecchi fiát, ezért száműzték Veronából, most azonban békét ajánlana. A kórus elfogadná a békét, de Capelliót fűti a bosszúvágy. Tebaldo kész segíteni leendő apósának a bosszú végrehajtásában. Capellio siettette Júlia és Tebaldo esküvőjét. Elküldi Lorenzót lányához, hogy készítse fel Júliát a nászra. Az orvos vonakodva bár, de eleget tesz a parancsnak. Ezután Rómeó jelenik meg álruhában. Hírnöknek mondja magát, és békét kér a Montecchi család nevében, valamint Júlia kezét saját maga számára. Capellio és hívei elutasítják kérését. Végül Rómeó is kardot ránt, és a harc mellett dönt.

Júlia türelmetlenül várja Lorenzót, aki egy titkos folyosón a lányhoz vezeti Rómeót. A szerelmesek boldogan omlanak egymás karjaiba.

II. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nászkórussal és a násznép bevonulásával kezdődik a felvonás. Rómeó álruhában elvegyül a család hívei között, és belopódzik az esküvői mulatságra. Lorenzo aggódik érte, de tudja, hogy Rómeó több száz híve várakozik a jelre, hogy végre megtámadhassák a Capuleteket. Csatazaj hallatszik. A vendégek gyorsan fegyvereik után nyúlnak. Ezt követően belép a terembe Júlia, és valamelyest csillapodnak a kedélyek. Rómeó kéri kedvesét, hogy szökjön meg vele. Társalgásukat Tebaldo és Capellio zavarja meg. Felismerik az előző jelenet hírnökében Rómeót, aki ekkor jelt ad híveinek, akik berontanak a házba. Kitör a csetepaté a két család hívei között.

III. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Júlia a szobájában türelmetlenül várja a híreket a fejleményekről. Nemsokára Lorenzo hírül hozza neki, hogy Rómeó embereit leverték, ő maga a városhoz közeli sziklák közé rejtőzött el. A lánynak perceken belül oltár elé kell állnia Tebaldóval. Lorenzo, hogy ettől megmentse, olyan altatót ad neki, amelytől tetszhalott állapotba kerül. Mielőtt Júlia beveszi a szert, megígéri neki, hogy gondoskodik róla: mikor felébred, senki más ne legyen mellette, csak Rómeó. Capellio jelenik meg, hogy sürgesse a lányt. Közben Rómeó beszökött a házba, hogy találkozhasson szerelmével, de Tebaldo felfedezte. Vívni kezdenek, majd Júlia szobájából halk nyögésre lesznek figyelmesek. A lány bevette az altatót, és azt hiszik meghalt.

IV. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rómeó kétségbeesetten keresi fel hívei kíséretében Júlia kriptáját. Leveszi a koporsó fedelét, embereit pedig elküldi. Ezután mérget vesz be, Júlia mellé fekszik és meghal. Júlia közben felébred és Rómeó még elmondhatta neki, hogy megmérgezte magát. A lány szerelme halála után, annak tőrével, szíven szúrja magát.

  • Megjegyzés: az előadási gyakorlat miatt, a legtöbb forrás két felvonásban ismerteti az opera cselekményét.

Hangfelvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A darabnak több CD kiadása is létezik. Itt most a Rómeó szólamát tenor fekvésbe átírt, és az eredeti, alt fekvésben rögzített változatok egy-egy magas művészi színvonalú felvételét ismertetjük.

  • Alt változat:

RómeóAgnes Baltsa, JúliaEdita Gruberová, Capellio – Gwynne Howell, Tebaldo – Dano Raffanti, Lorenzo – John Tomlinson. Közreműködik: a Müncheni Rádió Zenekara és a Bajor Rádió Kórusa. Vezényel: Riccardo Muti. A felvétel ideje: az 1984-es előadás-felvételek montázs felvétele. A kiadás éve: 1984. EMI 768 846-8, 3 CD DDD Stereo

  • Tenor változat:

Rómeó – Giacomo Aragall, Júlia – Renata Scotto, Capellio – Agostino Ferrin, TebaldoLuciano Pavarotti, Lorenzo – Walter Monachesi. Közreműködik: a milánói Teatro alla Scala ének- és zenekara. Vezényel: Claudio Abbado. Felvétel ideje: Milánó, Teatro alla Scala, 1968. január 8. Élő előadás-felvétel. A kiadás éve: Gala GL 100.517 2 CD ADD Stereo.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Németh Amadé, Operaritkaságok, Zeneműkiadó. Bp., 1980, 425-427. p.
  • Winkler Gábor, Barangolás az operák világában I., Tudomány, Bp., 2003, 122-125. p.
  • Matthew Boyden, Az opera kézikönyve, Park, Bp., 2009, 201-202. p.