Római Szent Franciska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Római Szent Franciska (Róma, 1384. – Róma, 1440. március 9.) Isten szolgálója, szerzetesnő.

Életpálya [szerkesztés]

Nagyon korán megtanult olvasni. Olvasmányai hatására hat éves korában döntött úgy, hogy követi a vértanúkat vagy a szüzeket. Az olivetánus bencésekhez tartozó Antonio de Monte Savello atya harmincöt éven át volt Franciska lelki vezetője. Tizenegy évesen engedélyt kapott arra, hogy próbaidőre gyakorolja a vezeklés néhány formáját. Tizenhárom évesen atyja akaratára férjhez ment. Házasságukból hat gyermek született, közülük öt rövid időn belül elhalálozott. A folyamatos háborús események miatt házukat fölgyújtották, és amit csak találtak, elrabolták. Franciska a ház épen maradt részében kórházat rendezett be, a sebesültek és betegek ápolásával enyhített szenvedésen.

1425. augusztus 15-én alapította meg a bencés obláták kongregációját, a bencés harmadrendet. 1433-ban Róma legszentebb dombja, a Capitolium mellett kolostort alapított azoknak a nővérek, akik nem voltak családjukhoz kötve. Maga 1436-ban férje halálakor csatlakozott a rendhez. Templomul a fórumon lévő Santa Maria Nova-templomot választotta. Isten szolgálatában vállalta, hogy folytatja a Svéd Szent Brigitta (1373) és a Sziénai Szent Katalin (1380) küldetését: jótékonyságával és szent életével ébren tartani a hitet és a megújulásba vetett reményt. Szenté avatását követően róla nevezték el a templomot, ami a Római Szent Franciska-templom nevet viseli. V. Pál pápa avatta szentté, ünnepét a következő évben fölvették a római naptárba.

Családi kapcsolat [szerkesztés]

Apja anagni származású nemes, Paolo Bussa de'Leoni, édesanyja Jacobella de'Roffredeschi volt. Hárman voltak testvérek.

Források [szerkesztés]