Róma nyílt város

Róma nyílt város (Roma città aperta)
Rendező	Roberto Rossellini
Producer	Giuseppe Amato Ferruccio de Martino Rod E. Geiger Roberto Rossellini
Forgatókönyvíró	Sergio Amidei Federico Fellini Alberto Consiglio Roberto Rossellini
Főszerepben	Anna Magnani Aldo Fabrizi Marcello Pagliero
Zene	Renzo Rossellini
Operatőr	Ubaldo Arata
Vágó	Eraldo Da Roma
Gyártás
Gyártó	Excelsa Film
Ország	Olaszország
Nyelv	olasz német
Időtartam	100 perc
Forgalmazás
Forgalmazó	Minerva Film
Bemutató	1945. szeptember 27.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A Róma nyílt város (Roma città aperta) Roberto Rossellini olasz rendező 1945-ben bemutatott filmje, a neorealizmus kiemelkedő alkotása.

Cselekmény

A film 1944-ben játszódik a németek által megszállt Rómában. Manfredi, a német titkosrendőrség, a Gestapo elől menekülő kommunista mérnök szeretője nővérénél, Pinánál keres menedéket. Az asszony don Pietrótól, a paptól kér segítséget, aki már bújtat egy osztrák katonaszökevényt. Pina másnap tartaná az esküvőjét, de a németek elfogják a vőlegényét, Francescót, őt magát pedig agyonlövik az utcán. Marina, Pina narkomán húga feladja a németeknek szeretőjét. Manfredit, a Nemzeti Felszabadítási Front egyik vezetőjét, az őt bújtató don Pietrót és a katonaszökevényt elhurcolja a Gestapo. A dezertőr öngyilkos lesz, a mérnök belehal a kínvallatásba, a papot pedig agyonlövik.

Szereposztás

Szereplő	Színész
Don Pietro Pellegrini	Aldo Fabrizi
Pina	Anna Magnani
Giorgio Manfredi	Marcello Pagliero
Piccolo Marcello	Vito Annichiarico
Agostino	Nando Bruno
Bergmann őrnagy	Harry Feist
Ingrid	Giovanna Galletti
Francesco	Francesco Grandjacquet
Osztrák dezertőr	Tolnay Ákos

Stílusjegyek

A Róma nyílt város a neorealista irányzat egyik emblematikus alkotása, amely világhírűvé tette a stílust. Roberto Rossellini így fogalmazta meg az irányzatot és a Róma nyílt várost egyaránt jellemző humanizmust: "Az én neorealizmusom nem más, mint morális állásfoglalás, amit talán az alábbi szavakkal lehetne a legpontosabban kifejezni: felebaráti szeretet."

Ez a felebaráti szeretet nyilvánul meg a film mondanivalójában: az antifasiszta ellenállásban sem a politikai és világnézeti hovatartozás (Manfredi kommunizmusa, illetve don Pietro katolicizmusa), sem a nemzetiség (osztrák dezertőr), sem a társadalmi helyzet (Pina szegénysége) nem számít. A szereplőket tehát nem az ideológia, a kor vagy a nem köti össze, hanem a modern barbarizmus elutasítása. A Róma nyílt város az emberek szenvedését és igazuk melletti kiállását mutatja be azzal az életigenlő hittel, hogy az egyént esetleg megsemmisítő erkölcsi alapú döntések a társadalom javára válnak.

A neorealista irányzat többi fontos, elsősorban filmkészítési stíluseleme is megjelent a Róma nyílt városban. A filmet a valóság minél teljesebb megragadása érdekében nem műtermekben, hanem külvárosi utcákon, lakásokban forgatták, szereplői nem a kor nagy sztárjai, hanem kezdő vagy amatőr színészek voltak. Egyedül a mártír papot megszemélyesítő Aldo Fabrizi és a Pinát alakító Anna Magnani számított ismert színésznek. Mindezeknek köszönhetően a Róma nyílt város dokumentarista hűséggel idézi fel a német megszállást. A film forgatása nehéz anyagi körülmények és kiszámíthatatlan viszonyok között folyt.

Carlo Lizzani olasz filmtörténész így fogalmazta meg a Róma nyílt város sikerét: a film "ereje abban rejlik, hogy az emberi érzelmek sokféleségét magasabb rendű egységbe ötvözte. A film frissessége, spontaneitása, újszerűsége abból a világos állásfoglalásból adódott, amely Rossellinit és munkatársait (...) arra készteti, hogy azonosuljanak azzal, amit azokban a hónapokban milliónyi olasz együttesen élt át".

Érdekességek

• Az osztrák katonaszökevényt Tolnay Ákos magyar író, újságíró játszotta. Filmbeli szerepét korábban a valóságban is "alakította", hiszen az olasz ellenállás résztvevőjeként börtönbe került a megszállás idején.
• Pina szerepére először Clara Calamait választotta a rendező, aki Luchino Visconti Megszállottság című filmjében játszott főszerepet.
• A valósághűség érdekében német hadifoglyok is szerepet kaptak a filmben statisztaként.

Fogadtatás

Roberto Rossellini még a német megszállás alatt kezdte írni a forgatókönyvet Sergio Amideivel Morosini atyáról, akit a németek meggyilkoltak. Először csak dokumentumfilmet terveztek, de a könyv készítésében résztvevő Federico Fellini hatására a játékfilm mellett döntöttek.

A Róma nyílt várost ugyan az olasz kritika elutasította, de Itáliában és világszerte is nagy sikert aratott. Olaszországban 1945-1946-ban erre az alkotásra adták el a legtöbb mozijegyet. A világsikert jól mutatja, hogy Rossellini alkotása 1946-ban megkapta Cannes-ban a Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíját.

Díjak, jelölések

• Oscar-díj (1947)
  • jelölés: Sergio Amidei, Federico Fellini (legjobb eredeti forgatókönyv)
• Cannes-i nemzetközi filmfesztivál (1946)
  • díj: Roberto Rossellini (Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja)
• Ezüst Szalag-díj (1946)
  • díj: Roberto Rossellini (legjobb film)
  • díj: Anna Magnani (legjobb női mellékszereplő)
• National Board of Review (1946)
  • díj: Anna Magnani (legjobb színésznő)
  • díj: legjobb külföldi film
• New York-i Filmkritikusok Egyesülete (1946)
  • díj: legjobb idegen nyelvű film

Külső hivatkozások

• Új Oxford filmenciklopédia ISBN 978-9639-587-44-1
• Carlo Lizzani, Az olasz film története 1895-1979 ISBN 963-2810-61-9
• 88 és ½ híres film ISBN 963-1173-21-6
• Thompson-Bordwell, A film története ISBN 978-9639-651-45-6
• Róma, nyílt város az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Részlet a filmből