Róma, nyílt város

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Róma nyílt város szócikkből átirányítva)
Róma, nyílt város
(Roma città aperta)
Rendező Roberto Rossellini
Producer Giuseppe Amato
Ferruccio de Martino
Rod E. Geiger
Roberto Rossellini
Forgatókönyvíró Sergio Amidei
Federico Fellini
Alberto Consiglio
Roberto Rossellini
Főszerepben Anna Magnani
Aldo Fabrizi
Marcello Pagliero
Zene Renzo Rossellini
Operatőr Ubaldo Arata
Vágó Eraldo Da Roma
Gyártás
Gyártó Excelsa Film
Ország  Olaszország
Nyelv olasz
német
Időtartam 100 perc
Képarány 1,37:1
Forgalmazás
Forgalmazó Olaszország Minerva Film
Bemutató Olaszország 1945. szeptember 27.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A Róma, nyílt város (eredeti cím: Roma città aperta) Roberto Rossellini olasz rendező 1945-ben bemutatott filmje, a neorealizmus kiemelkedő alkotása.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film 1944-ben játszódik a németek által megszállt Rómában. Manfredi, a német titkosrendőrség, a Gestapo elől menekülő kommunista mérnök szeretője nővérénél, Pinánál keres menedéket. Az asszony don Pietrótól, a paptól kér segítséget, aki már bújtat egy osztrák katonaszökevényt. Pina másnap tartaná az esküvőjét, de a németek elfogják a vőlegényét, Francescót, őt magát pedig agyonlövik az utcán. Marina, Pina narkomán húga feladja a németeknek szeretőjét. Manfredit, a Nemzeti Felszabadítási Front egyik vezetőjét, az őt bújtató don Pietrót és a katonaszökevényt elhurcolja a Gestapo. A dezertőr öngyilkos lesz, a mérnök belehal a kínvallatásba, a papot pedig agyonlövik.[1]

Szereposztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Színész
Don Pietro Pellegrini Aldo Fabrizi
Pina Anna Magnani
Giorgio Manfredi Marcello Pagliero
Piccolo Marcello Vito Annichiarico
Agostino Nando Bruno
Bergmann őrnagy Harry Feist
Ingrid Giovanna Galletti
Francesco Francesco Grandjacquet
Osztrák dezertőr Tolnay Ákos

Stílusjegyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Róma, nyílt város a neorealista irányzat egyik emblematikus alkotása, amely világhírűvé tette a stílust. Roberto Rossellini így fogalmazta meg az irányzatot és a Róma, nyílt várost egyaránt jellemző humanizmust: "Az én neorealizmusom nem más, mint morális állásfoglalás, amit talán az alábbi szavakkal lehetne a legpontosabban kifejezni: felebaráti szeretet."[2]

Ez a felebaráti szeretet nyilvánul meg a film mondanivalójában: az antifasiszta ellenállásban sem a politikai és világnézeti hovatartozás (Manfredi kommunizmusa, illetve don Pietro katolicizmusa), sem a nemzetiség (osztrák dezertőr), sem a társadalmi helyzet (Pina szegénysége) nem számít. A szereplőket tehát nem az ideológia, a kor vagy a nem köti össze, hanem a modern barbarizmus elutasítása. A Róma, nyílt város az emberek szenvedését és igazuk melletti kiállását mutatja be azzal az életigenlő hittel, hogy az egyént esetleg megsemmisítő erkölcsi alapú döntések a társadalom javára válnak.

A neorealista irányzat többi fontos, elsősorban filmkészítési stíluseleme is megjelent a Róma, nyílt városban. A filmet a valóság minél teljesebb megragadása érdekében nem műtermekben, hanem külvárosi utcákon, lakásokban forgatták, szereplői nem a kor nagy sztárjai, hanem kezdő vagy amatőr színészek voltak. Egyedül a mártír papot megszemélyesítő Aldo Fabrizi és a Pinát alakító Anna Magnani számított ismert színésznek. Mindezeknek köszönhetően a Róma nyílt város dokumentarista hűséggel idézi fel a német megszállást. A film forgatása nehéz anyagi körülmények és kiszámíthatatlan viszonyok között folyt.

Carlo Lizzani olasz filmtörténész így fogalmazta meg a Róma nyílt város sikerét: a film "ereje abban rejlik, hogy az emberi érzelmek sokféleségét magasabb rendű egységbe ötvözte. A film frissessége, spontaneitása, újszerűsége abból a világos állásfoglalásból adódott, amely Rossellinit és munkatársait (...) arra készteti, hogy azonosuljanak azzal, amit azokban a hónapokban milliónyi olasz együttesen élt át".[3]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az osztrák katonaszökevényt Tolnay Ákos magyar író, újságíró játszotta. Filmbeli szerepét korábban a valóságban is "alakította", hiszen az olasz ellenállás résztvevőjeként börtönbe került a megszállás idején.[4]
  • Pina szerepére először Clara Calamait választotta a rendező, aki Luchino Visconti Megszállottság (1943) című filmjében játszott főszerepet.[5]
  • A valósághűség érdekében német hadifoglyok is szerepet kaptak a filmben statisztaként.[5]

Fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Roberto Rossellini még a német megszállás alatt kezdte írni a forgatókönyvet Sergio Amideivel Morosini atyáról, akit a németek meggyilkoltak. Először csak dokumentumfilmet terveztek, de a könyv készítésében résztvevő Federico Fellini hatására a játékfilm mellett döntöttek.

A Róma, nyílt várost ugyan az olasz kritika elutasította,[2] de Itáliában és világszerte is nagy sikert aratott. Olaszországban 1945-1946-ban erre az alkotásra adták el a legtöbb mozijegyet.[6] A világsikert jól mutatja, hogy Rossellini alkotása 1946-ban megkapta Cannes-ban a Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíját.[7]

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 88 és ½ híres film, 104-105. oldal ISBN 963-1173-21-6
  2. ^ a b 88 és ½ híres film, 103. oldal ISBN 963-1173-21-6
  3. Carlo Lizzani, Az olasz film története 1895-1979, 134. oldal ISBN 963-2810-61-9
  4. Hajnóczi Gábor, A Róma nyílt város magyar szereplője
  5. ^ a b IMDB
  6. Új Oxford filmenciklopédia, 454. oldal ISBN 978-9639-587-44-1
  7. Cannes-i díjazottak listája

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]