Rákosi Mátyás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Cassandro (vitalap | szerkesztései) 2009. május 15., 20:46-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 78.92.112.83 (vita) szerkesztéséről Csurla szerkesztésére)
Rákosi Mátyás
Fájl:Rakosi Matyas.jpg
Hivatali idő
1952. augusztus 14. – 1953. július 4.
ElődDobi István
UtódNagy Imre
Születési névRosenfeld Mátyás
Született1892. március 9.[1][2][3]
Ada
Elhunyt1971. február 5. (78 évesen)[4][5][6][7][1]
Nyizsnyij Novgorod[8]
SírhelyFarkasréti temető
PártMKP, MDP, MSZMP
HázastársaFenya Fjodorovna Kornyilova
Foglalkozáspolitikus
Vallásateista
Díjak
Rákosi Mátyás aláírása
Rákosi Mátyás aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Rákosi Mátyás témájú médiaállományokat.
A kommunizmus Magyarországon
Korszakok, események
Meghatározó politikusok
Pártok, szervezetek
Sablon:Kommunizmus Magyarországon

Rákosi Mátyás (eredetileg Rosenfeld Mátyás) (Ada, 1892. március 9. – Gorkij, Szovjetunió, 1971. február 5.) a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Dolgozók Pártjának első- és főtitkára, államminiszter és miniszterelnök.

Élete

Gyermekkora és iskolásévei

Az akkor Magyarországhoz, ma Szerbiához tartozó bácskai Ada községben született szegény, alig vallásos, tizenkét gyerekes zsidó terménykereskedő Rosenfeld József és Léderer Cecília hatodik gyermekeként. Az apai nagyapja falusi kovács volt, és az 1848-as szabadságharc idején a helyi népfelkelők "kaszáit egyenesítette" és emiatt később menekülnie kellett. Apját a faluban "Kossuth-zsidó"-nak is hívták, mivel a Kossuth-párt támogatója volt. Apja 1904-ben változtatta családnevét Rosenfeld-ről Rákosi-ra. Sopronban végezte az elemi iskolát, majd 1910-ben érettségizett a szegedi főreáliskolában jeles eredménnyel. Ezután a Keleti Akadémia külkereskedelmi szakán tanult. 1912-től Hamburgban, 1913-ban Londonban tanult a ösztöndíjasaként.

„ Csapongó fantáziájú, nyughatatlan ember. ”

– Rákosi Mátyás az apjáról

Az I. világháború idején (1914-1918)

Fiatalként a szociáldemokrata párt tagja lett, majd részt vett a diákmozgalomban és titkára volt az antimilitarista Galilei Körnek, amelynek soraiból nem egy híres magyar kommunista került ki. [9] Az I. világháborúban az orosz fronton harcolt, ahol 1915-ben hadifogságba esett, és egészen 1918-ig távol-keleti hadifogolytáborokban élt. Innen megszökött, és Szentpétervárra ment.

A Tanácsköztársaság idején (1919)

Hazatérése után belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaság idején helyettes kereskedelmi népbiztos, majd a szociális termelés népbiztosa volt. 1919 júniusában egy ideig a Vörös Őrség parancsnoka, és ezzel egyidőben többször is járt az északi- és a román-fronton.

Börtönévek és emigráció (1919-1940)

A bukás utáni frakcióharcban Kun Bélát támogatta, majd emigrált Bécsbe, de egy beszéde miatt kitoloncolták Ausztriából. 1920 és 1924 között a Komintern megbízásából részt vett több közép-kelet európai kommunista mozgalomban. 1924-ben visszatért, rá egy évre letartóztatták, és lázadás vádjával 8 és fél év börtönre ítélték[10]. A per nemzetközileg is híres lett Rákosi beszéde után az utolsó szó jogán, s elítélését Henri Barbusse francia költő-író is elemezte írásában, sok más közép-európai kommunista sorsával együtt. Nem sokkal kiszabadulása előtt egy újabb perben a kommün alatti tevékenységéért életfogytiglant kapott. 1940-ben, amikor a Szovjetunió visszaadta az Orosz Birodalom által 1849-ben zsákmányolt magyar hadilobogókat, a kétoldalú egyezmény egyik feltételeként Rákosi Moszkvába távozhatott.

A Szovjetunióban (1940-1945)

A Szovjetunióban a munkásmozgalom hőseként fogadták, 1940. május 6-án Sztálin mellett állhatott a Vörös téri felvonulás díszemelvényén. Bár eleinte megdöbbentették a sztálini politika által radikálisan megváltozott viszonyok, gyorsan akklimatizálódott, és mindenben követte Sztálint és az SZKP-t. Az emigráns Magyar Kommunista Párt vezetője volt, ő irányította az emigráns-magyar Kossuth Rádiót, és a magyar foglyok közötti propagandamunkát. Ezekben az években ismerte meg leendő feleségét, a jakut Feodora Fjodorovna (Fenya) Kornyilovát.

Visszatérése

1945. január 30-án érkezett haza a Szovjetunióból, és hamar nagy befolyásra tett szert a politikai életben. Az ezt követő hónapokban a kivárás taktikáját alkalmazta, mivel még Sztálin szándékai sem voltak egyértelműek Magyarországgal kapcsolatosan. Több nyelven kiválóan beszélt, ez tette lehetővé, hogy Trumannal angolul tárgyalhatott Washingtonban a békeküldöttség tagjaként, de emellett meg tudta magát értetni oroszul, németül és olaszul is. A politika volt a „hobbija”, amely élete minden percét kitöltötte. A Magyar Kommunista Párt, majd 1948-tól a szociáldemokrata párttal (MSZDP) való egyesülése után a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára lett. 1945-től miniszterelnök-helyettes államminiszter. Az 1945 őszi, 57%-os kisgazda győzelemmel zárult parlamenti választás után a szovjet csapatok és a kommunista irányítás alatt álló politikai rendőrség segítségével megkezdte az úgynevezett szalámitaktika érvényesítését, fokozatosan felszámolva a kisgazdákat és a többi demokratikus pártot.

A Rákosi-korszak

Rákosi a tribünön (a kép bal szélén), 1949. augusztus 28.

1947 után egyre inkább úrrá lett rajta a megalománia, lassanként a hatalom rabjává vált. Pozícióinak megszilárdítására minden eszközt használhatónak ítélt meg. Saját bajtársait is habozás nélkül végeztette ki, közülük Rajk László esete a legismertebb. A Rákosi-kultusz fokozatosan kiépülve az 1950-es évek elejére érte el tetőpontját, ekkor kezdték a „népek bölcs vezére”, valamint a „Sztálin legjobb magyar tanítványa” jelzőkkel illetni. 1952–53-ban a Minisztertanács elnöke (azaz miniszterelnök) volt.

Koncepciós perek

A nevével jelképezett korszakban az emberi jogok súlyos sérelmet szenvedtek. Sokakat ért megtorlás: a koncepciós perekben kivégzettek száma száz és kétszáz fő közé tehető, 40 ezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva, közel 13 ezer főt (két és fél ezer családot) kitelepítettek, kitiltottak Budapestről. 1950–53 között 1 millió embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. A rövidesen bekövetkező változások során hozott közkegyelmi rendelet 748 ezer embert érintett.

60. születésnapja

Fájl:Rakosi002.jpg
Rákosi 60. születésnapjára kapott ajándéka a Magyar Optikai Művektől

1952-ben ünnepelte 60. születésnapját, melynek keretein belül munkaversenyeket hirdettek országszerte. Ekkoriban alapították meg a Rákosi Mátyás Tanulmányi Verseny-t (a későbbi OKTV-t), a Rákosi-kupát és még számos elismerést, amit tiszteletére alapítottak. Minden magyarnak kötelező volt valamivel hozzájárulnia a nagy ünnepséghez: az óvodások rajzokat készítettek, az általános iskolások első fogalmazásukat neki írták, a felnőttek terítőkbe hímezték Rákosi nevét. A Magyar Optikai Művek dolgozói egy különleges órát küldtek az alkalomra (lásd a képen).

Sztálin halála után

Sztálin halála után, 1953-tól pozíciója gyengült és súlyos bírálatban részesítette a Szovjetunió Kommunista Pártja, majd pedig önkritikára kényszerült. A miniszterelnöki székben a desztalinizációt megkezdő Nagy Imre követte, akivel szemben 1956-ig váltakozó sikerű hatalmi harcot folytatott. Ezekben az években is tanúbizonyságot tett kiváló taktikusi képességeiről, végül 1955-re sikerült elérnie Nagy Imre leváltását. Helyére bizalmi embere, Hegedüs András került.

1956 idején

Az SZKP XX. kongresszusa után, 1956 nyarán szovjet nyomásra az MDP Központi Vezetősége tisztségéből eltávolította, ekkor a Szovjetunióba távozott. A pártfőtitkári székben a legközelebbi elvbarátjának számító Gerő Ernő követte.

Emigrációja és halála

Rákosi Mátyás sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben (60-1-191/192. fülke)

Az 1956-os forradalom bukásával hatalomra került Kádár János Rákosi Mátyás személyi kultuszát jelölte meg az „ellenforradalom” egyik kiváltó okának. Bár Rákosi ismételt kísérleteket tett a hazatérésre, erre nem kapott engedélyt, Hruscsov Kádár mellett döntött. 1962-ben kizárták az MSZMP-ből. A Szovjetunióban először Krasznodarba, majd különböző közép-ázsiai városokba küldték, így több évet töltött a kirgizisztáni Tokmakban is, ahol kis múzeum őrzi emlékét. Végül a Gorkiji területen fekvő Arzamaszba száműzték, ahol 1971-ben meghalt. Urnáját szűk családi körben, a Farkasréti temetőben helyezték el, lényegében titokban. Rákosi élete végéig abban a hitben volt, hogy őt Magyarországon szeretik és visszavárják.

Művei

Források

  1. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  2. ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  3. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  5. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Ракоши Матьяш, 2015. szeptember 28.
  6. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  9. ↑ Propagandafilm forgatókönyve Rákosi Mátyás 60. születésnapjára (MOL M-KS 267. f. 65. cs. 388. ő. e. - Magyar Országos Levéltár MDP Rákosi Mátyás titkári iratai). Géppel írt másodlat.
  10. ↑ Érdekesség, hogy egy ideig a szegedi Csillag börtön „vendégeként” ugyanabban a cellában kapott helyet, mint korábban Szálasi Ferenc
Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Rákosi Mátyás témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások

Elődje:
{{{előző}}}
Magyarország miniszterelnökeA magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
 Utódja:
{{{következő}}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rákosi_Mátyás&oldid=5453862”