Quintus Pontius Pilatus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt (1881)

Quintus Pontius Pilatus (gyakran Poncius Pilátus) 2636 között Tiberius császár procuratori rangú helytartója volt Iudaea provinciában. Pilátus praefectus személye elsősorban a Biblia újszövetségi részének elbeszéléseiből ismert. A történettudomány mai állása szerint halálra ítélte (latinulIbis ad crucem” azaz „Keresztre mégy![1]) Jézust, de az Újszövetség szerint e tettében politikai érdekek motiválták és jobb meggyőződése ellenére cselekedett. „Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!” (Mt. 27,24)

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Quintus Pontius Pilatus, Iudaea ötödik helytartója volt, akit Tiberius császár küldött 26-ban Palesztinába. Közvetlen hivatali felettese a syriai legatus volt. Rezidenciája Caesarea Maritimában, a iudaeai tengerparton fekvő városban volt. Mielőtt Iudaeába került, életéről nem sokat tudunk. Az valószínű, hogy a „Gens Pontia” leszármazottja lehetett, és a lovagrendből (ordo equester) került ki. Hivatali kinevezését Lucius Aelius Seianusnak köszönhette, aki a császári gárda praefectusa volt, és nem nagyon szerette a zsidóságot. Pilatus hivatali éveinek elején ugyanezt az irányvonalat követte, talán Seianus hatására. A szamaritánusok között rendezett vérfürdő után a zsidók felelősségre vonták őt a szíriai legatus előtt, aki 36-ban számadásra Rómába rendelte őt a császár elé. Galliába száműzték, és ott is halt meg valamikor a 30-as évek végén. A keresztény legendárium szerint élete végére keresztény lett, de ez eléggé valószínűtlen.

Nevének utólagos etimologizálása már a történelmi (vallási) szerepén alapul, két jelentést tulajdonítanak neki. Egyrészt a „pileus” szóra utal, melynek jelentése: „vászonsipka”, mégpedig olyan, amilyet a szabadon engedett rabszolgák kapnak. Átvitt értelemben tehát „semmirekellőt” jelent. Ugyanakkor a „pilum” szóval is kapcsolódhat, melynek jelentése: „hajítódárda”, vagyis egy erős lelkületű, kegyetlen emberre utal.

Ókori történetírók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori feljegyzések Pilatust rossz politikusnak ábrázolják, aki gyakran megsértette a zsidó nép érzéseit.

  1. Iosephus Flavius több alkalommal emlékezik meg Pilatusról:
    • Mikor Júdeába került helytartónak, a római csapatok Jeruzsálembe vonulásakor az Antonius-vár előtt a templomtéren felállíttatta hadijelvényeiket. Ez a zsidókat sértette, és követelték azok eltávolítását, tüntetésbe kezdtek. Pilatus a kezdeti ellenállása után látva a zsidók rendíthetetlenségét, eltávolíttatta a jelvényeket.[2]
    • Pilatus vízvezeték építését határozta el, melynek megvalósításához a templom kincstárából vett el pénzt. Ez alkalommal is tüntetést szerveztek a zsidók, melyet Pilatus civil ruhába öltözött katonáival igyekezett szétoszlatni. A nagy tömeg és pánik miatt többen meghaltak.[3]
    • Hivatalvesztéséről is megemlékezik Iosephus Flavius. 36-ban lázadást sejtve kíméletlen vérengzést rendezett a szamariaiak között. A szamariaiak hivatalos vádiratot nyújtottak be Pilátus ellen Lucius Vitelliushoz, a syriai legátushoz. A legátus kivizsgálta a vádakat, és felmentette hivatalából Pilátust, majd Rómába küldte a császár elé.[4]
  2. Alexandriai Philón leírása szerint Pilatus Heródes palotájában arany fogadalmi pajzsokat tettetett fel, melyen a császár neve állt. A zsidók bepanaszolták ezért a császárnak, aki elrendelte a pajzsok eltávolítását.[5]
  3. Cornelius Tacitus, a római történetíró fő munkájában Pilatusról a keresztények kapcsán emlékezik meg: Krisztust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette.[6]

Pilátus az evangéliumokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Duccio di Buoninsegna: Pilátus mossa kezeit (1308. és 1311. között)

Az újszövetségi említések részben egybevágnak az ókori történetírók feljegyzéseivel.

Lukács evangéliuma Keresztelő Szent János működése kapcsán beszél Pilátusról: „Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Iudaea helytartója…” (Lk 3,1)

A szenvedéstörténeten kívül Lukács említi még később is Pilatust. A leírásból arra lehet következtetni, hogy Pilatus áldozatbemutatás közben öletett meg egy zarándokcsoportot Jeruzsálemben. Ezt az értesülését azonban semmilyen más forrás nem erősíti meg. „Jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette.” (Lk 13,1)

A szenvedéstörténetben az evangélisták az alábbi helyeken elsősorban mint Jézus perében szereplő bírót említik Pilatust:

Mk 15,1-15 || Mt 27,1-26 || Lk 23,1-25 || Jn 18,28-19:16
Jn 19,19-22.
Mk 15,42-45 || Mt 27,57-58 || Lk 23,50-52 || Jn 19,38.
Mt 27,62-66.

Hasonlóan szerepel az Újszövetség más könyveiben is:

ApCsel 3,13; 4,27; 13,28.
1Tim 6,13.

Régészeti adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1959-ben (más források szerint 1961-ben) olasz régészek Caesareában egy római színház maradványait ásták ki. A romok közt egy 80×60 cm-es mérföldkövet találtak, melyen egy latin felirattöredék olvasható Pilatus nevével.

(CAESAREANSIBV)S TIBERIVM
(PO)NTIVS PILATVS
(PRAEF)ECTVS IVDA(EA)E
(DEDIT)

A kutatók szerint az eredeti szöveg így szólhatott: „A iudaeai praefectus, Pontius Pilatus ajándékozta ezt a tiberieumot a caesareaiaknak.” A szöveg nem procuratornak, hanem praefectusnak nevezi Pilátust, hasonlóan Tacitus leírásaihoz. De lehetséges, hogy mégsem ez volt a felirat szövege, mert Grüll Tibor magyar ókortörténész Pilatusról szóló monográfiájában a feliratot Alföldi Géza kiegészítéseivel közli:

(NAVTI)S TIBERIEVM
(PO)NTIVS PILATVS
(PRAEF)ECTVS IVDA(EA)E
(REF)E(CIT)

E változat fordítása: „A tiberieumot a tengerészeknek újjáépítette Pontius Pilatus, Iudaea praefectusa.”

Az archeológiai leleteket gazdagítják azok a rézpénzek, melyeket Pilátus veretett a 2932 időszakban. Az érméken főpapi bot és merítőkanál látható, mindkét tárgy a római főpap kelléke volt.

Legendák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pilátus a művészetekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pilátussal kapcsolatos szólások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • belekerül, mint Pilátus a krédóba
  • mosom kezeimet
  • Ponciustól Pilátusig (jár)
  • Pilátus macskája - Pislog, mint Pilátus macskája (ámulva néz)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar katolikus lexikon > K > keresztrefeszítés, lexikon.katolikus.hu
  2. Zsidók története XVIII, 3, 1. Zsidó háború II, 9, 2.
  3. Zsidók története XVIII, 3, 2.
  4. Zsidók története XVIII, 4, 2.
  5. Legatio ad Gaium 38 [1]
  6. Annales XV, 44.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Josephus Flavius: A zsidók története, Gondolat Kiadó, Budapest 1994. ISBN 963-282-717-1
  • Josephus Flavius: A zsidó háború, Gondolat Kiadó, Budapest, 1990. ISBN 963-001-388-6
  • Gerhard Kroll: Jézus nyomában, Szent István Társulat, Budapest, 1985. ISBN 963-360-236-X
  • Kurt A. Speidel: Das Urteil des Pilatus, KBW Verlag, Stuttgart, 1976. ISBN 3-460-31281-5

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Quintus Pontius Pilatus témájú médiaállományokat.