Pálfy Ferenc
| Pálfy Ferenc | |
| Született | 1912. október 18. Marosvásárhely |
| Elhunyt | 1971. május 2. (58 évesen) Kolozsvár |
| Foglalkozása | agronómus |
| Iskolái | Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pálfy Ferenc (Marosvásárhely, 1912. október 18. – Kolozsvár, 1971. május 2.)[1] erdélyi magyar mezőgazdasági szakíró.
Életpályája[szerkesztés]
Középiskoláit Kolozsvárt, a Római Katolikus Főgimnáziumban végezte (1929), majd az I. Ferdinánd Egyetemen szerzett természettudományi oklevelet (1934). 1936–45 között a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban, 1945–48 között a Bolyai Tudományegyetemen tanított; 1948-tól haláláig a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola tanára.
Munkássága[szerkesztés]
Cikkei, főleg a növénytermesztés köréből, a Dolgozó Nő, Falvak Dolgozó Népe, Korunk, Tanügyi Újság hasábjain jelentek meg. Fordítóként közreműködött a Tudomány- és Kultúraterjesztő Társaság számos népszerűsítő kiadványa magyar változatának kiadásában; 1956-tól a Mezőgazdasági és Erdészeti Állami Kiadó szaklektora, több kiadványának (neve megjelölése nélkül) fordítója.
Önálló ismeretterjesztő munkái:
- A napfény a növény erőforrása (1956)
- Hogyan csírázik a mag? (1956)
- A jól táplált növény többet terem (1957 = Mezőgazdasági Könyvtár 1. sz.)
- Serkentőanyagok és gyomirtó vegyszerek a növénytermesztés szolgálatában (1956; társszerző Illyés György)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Családi megemlékezés halálának 50. évfordulóján a Szabadságban, 2021. május 2.Online hozzáférés itt Archiválva 2022. június 21-i dátummal a Wayback Machine-ben és itt. A RMIL-ben elírás az 1991.
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
.svg){kind=small}