Purjesz Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Purjesz Béla
Született1884. október 14.
Mindszent
Elhunyt1959. szeptember 14. (74 évesen)[1]
Szeged
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségefőszerkesztő (1920–, Erdélyi Orvosi Lap)
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1907, orvostudomány)
Sablon • Wikidata • Segítség

Purjesz Béla (Mindszent, 1884. október 14.[2] – Szeged, 1959. szeptember 15.)[3] magyar orvos, szakíró, lapszerkesztő.

Életútja[szerkesztés]

Purjesz Móric (Mózes) és Goldmann Cecília zsidó családban született gyermeke. A szentesi Állami Főgimnáziumban letett érettségi (1902) után a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán szerzett diplomát (1907). 1908-tól nagybátyja, a Purjesz Zsigmond által vezetett kolozsvári Belgyógyászati Klinika gyakornoka, majd 1913-tól tanársegédje lett. 1914-ben három hónapos németországi tanulmányúton vett részt. 1915-ben a szív és vérkeringési szervek kór- és gyógytana című tárgyköréből magántanárrá habilitálták.[4] Az első világháború alatt ezredorvosként front-, majd katonai szolgálatot teljesített. Miután az egyetemi klinikákat 1919 októberében a Kolozsváron létesített román egyetem birtokba vette, magánpraxist folytatott. Részt vett a kolozsvári felekezetközi magyar egyetem tervezetének kidolgozásában. 1920. szeptember 1-jétől Benedek Lászlóval közösen mint főszerkesztők megindították a romániai magyarság első gyógyászati közlönyét, a kéthetente megjelenő Erdélyi Orvosi Lapot, amely a 4. számától az EME Orvostudományi Szakosztályának hivatalos közlönye alcímet viseli, s címlapján 1921. december 1-jétől mindketten alapítókként szerepeltek. Purjesz Bélának három hosszabb tanulmánya és néhány szemlecikke jelent meg a lapban.

1921 nyarán Szegedre távozott, ahol mint tanársegéd részt vett a Belgyógyászati Klinika felállításában. 1926-tól adjunktus, 1931-től a Belgyógyászati Diagnosztikai Klinika igazgató professzora volt. 1944-ben tudományos eredményei miatt mentesült a zsidótörvények hatálya alól, azonban júliusban mégis deportálták. Pártfogói elérték, hogy Bécs mellől visszahozzák és az év októberéig Budapesten bujkált, majd visszatért Szegedre. 1944. november 1-jén többekkel újból megindította az egyetem életét. Az 1944/45-ös tanév 2. félévében megválasztották az Orvostudományi Kar dékánjává, az 1945//46-os tanévben az egyetem rektorává.[5] Az 1946/47-es tanévben prorektor volt. A Szegedi Tudományegyetem 1946 októberében díszdoktorrá avatta.[6] 1950 áprilisában nyugdíjazták.

Munkássága[szerkesztés]

Tudományos munkássága Kolozsvárt az EME Orvostudományi Szakosztályának keretében bontakozik ki az 1910-es években: első jelentősebb dolgozatai a szakosztály Értesítőjében, valamint a Gyógyászatban, a Lechner Károly Emlékkönyvben (Kolozsvár 1915) és a Szabó Dénes Emlékkönyvben (Kolozsvár 1919) jelennek meg. Ezek többségét külföldön németül is közli. Fontosabb kutatási területei: a szív- és vérerek betegségei, a jódanyagcsere, a rosszindulatú daganatok megállapítása. Ő indítja meg Magyarországon a rendszeres sportélettani vizsgálatokat.

Nagyobb munkái:

  • A cukorbetegség és az insulin (Budapest 1927)
  • Der Vitamin B1 Stoffwechsel des Menschen und der Tiere unter normalen und pathologischen Zuständen (Budapest 1940)
  • A belgyógyászat és határterületeinek syndromái (Budapest 1965)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12495.htm, Purjesz Béla, 2017. október 9.
  2. ↑ Születési bejegyzése a mindszenti izraelita hitközség születési akv. 6/1884. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. február 20.)
  3. ↑ Halotti bejegyzése a szegedi állami halotti akv. 608/1959. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. február 20.)
  4. ↑ Hivatalos Közlöny, 1915. május 15. (23. évfolyam, 12. szám)
  5. ↑ Magyar Közlöny, 1945. szeptember 5. (119. szám)
  6. ↑ „A szegedi egyetem díszdoktorrá avatta Purjesz Béla és Riesz Frigyes professzorokat”, Szegedi Kis Újság, 1946. október 30. (Hozzáférés: 2022. február 20.) 

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
  • Mindszent története és népélete. Szerk. Juhász Antal. Mindszent, Mindszent Város Önkormányzata, 1996.
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Mindszenthez kötődő orvosok, állatorvosok, gyógyszerészek életrajzai. Szerk. Ávéd János, Fuchszné Benák Katalin. 2. javított kiadás. Mindszent, Ávéd János, 2001.
  • Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., é. n. [1932]
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. Madarász Elemér. Budapest, Magyar Politikai Lexikon Kiadóvállalat, 1935.
  • Révai új lexikona XV. (Nem–Rab). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-623-8  
  • Szegedi egyetemi almanach 1921-1995. Szerk. Szentirmai László, Iványi Szabó Éva, Ráczné Mojzes Katalin. Szeged, Hungaria, 1996.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Purjesz_Béla&oldid=26684783”