Pujo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pujo (megszűnt)
부여
i. e. 2. század – 494
History of Korea-001.png
A három királyság előtti államok i. sz. 1 körül
Általános adatok
Fővárosa Pujoszong (부여성)
Hivatalos nyelvek pujo nyelv
Vallás sámánizmus
Kormányzat
Államforma monarchia
Uralkodó 13 ismert uralkodó
Elődállam
Utódállam
 Kodzsoszon
Kogurjo 
Pekcse 
Malgal 

Pujo (hangul: 부여handzsa: 夫餘, nyugaton Buyeo, Puyŏ?) i. e. 2. század és i. sz. 494 között létezett állam volt a Koreai-félszigettől északra, Mandzsúria területén, a Szunghua folyó felső és középső folyása mentén.[1][2] Kodzsoszonnal együtt a koreai nép első ősi államai egyikének tartják.[2] Pujo valószínűleg már az i. e. 5. századtól létezett törzsi formában, és csak a 2. század környékére szerveződött állammá.[3] 494-ben Kogurjo olvasztotta magába.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törzsszövetségből Pujo államszövetséggé fejlődött és i. sz. az 1. században már kínai feljegyzésekben is említik. 49 körül a pujói uralkodó a vang (király) címet viselte. Fénykorában határai kiterjedtek északon az Amur folyóig, keleten a mai orosz Tengermelléki határterületig, délen a Pektu-hegyig, nyugaton pedig a Liao folyó felső folyásáig, a 3. századra azonban jelentősen zsugorodott a területe és mindösszesen 80 000 háztartásnyi lakosa volt. Az állam jó kapcsolatot ápolt a kínaiakkal, akik többször is védelmükbe vették és segítették a külső fenyegetésekkel szemben, cserébe pedig Pujo támogatta a kínai hadjáratokat Kogurjo ellen. Amikor a 300-as években a Csin-dinasztia meggyengült, Pujo védtelenné vált a támadásokkal szemben és 370-re az ország Kogurjo befolyás alá került, végül 494-ben beolvadt.[4]

Társadalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A király az ország középső részét irányította közvetlenül, ezen felül négy tartomány (사출도, sza cshuldo) volt, melyeket törzsi vezérek (가, ka) irányítottak. A király hivatalnokainak elnevezése teszadzsa (대사자), illetve szadzsa (사자) volt, a tartományi vezéreket is szadzsák szolgálták. Eleinte a kakból álló tanács választotta vagy mondatta le a királyt, később azonban a királyi cím örökletessé vált. Pujo elsősorban mezőgazdaságból és állattartásból élő állam volt, de lakói kiváló íjászok és lovasok is voltak egyben. Minden év 12. holdhónapjában fesztivált tartottak, ahol sámánisztikus szertartások, tánc és ének közepette mondtak köszönetet a szellemeknek. Pujo patriarchális és poligám társadalom volt, szigorúan büntették a lopást, a gyilkosságot, nők esetében a házasságtörést és a féltékenységet is halállal büntették.[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Doosan
  2. ^ a b Kim 20. o.
  3. Yu 22. o.
  4. Kim 20–22. o.
  5. Kim 22–23. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]