Pugio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pugio a tőr latin elnevezése. Általánosságban a római legionariusok által használt fegyvert értjük alatta, emellett a gladiátorok felszerelésében is helyet kapott.[1]

Pugio replika (i.sz. 70 körüli)
Pugio replika (i.sz. 175. körüli)

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A légiós pugio rövid, vasból kovácsolt, vaskos pengéje leginkább döfésre volt alkalmas. "A" - levél formájú - és "B" - markolattól középtájig egyenes, majd hegyes csúcsban végződő típusai különböztethetőek meg. Hossza 18 és 28 centiméter közötti, szélessége körülbelül öt centiméter. Külön markolatvédővel nem rendelkezett; a markolat végét kisebb markolatgomb foglalta el.

Viselése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legionarius tőrét bal oldalán horda, díszes fémborítással ellátott fatokban. A tok nem az övről függött, hanem keskeny vállszíjon. Megjegyzendő, hogy míg a gladius kötelező részét képezte a legionarius felszerelésének, a pugio-val kapcsolatban nem maradt fenn ilyen információ; korabeli ábrázolásokon látható olyan katona, aki nem viselte. Tiszteknél általános kiegészítő.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Collegium Gladiatorium – Fegyvertár (Armamentarium) (magyar nyelven). Collegium Gladiatorium. (Hozzáférés: 2012. március 12.)