Puerto Ricó-i amazon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Puerto Ricó-i amazon
Amazona vittata.jpg
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Alcsalád: Újvilágipapagáj-formák (Arinae)
Nem: Amazon-papagáj (Amazona)
Faj: A. vittata
Tudományos név
Amazona vittata
(Boddaert, 1783)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Puerto Ricó-i amazon témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Puerto Ricó-i amazon témájú kategóriát.

A Puerto Ricó-i amazon (Amazona vittata) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, a papagájfélék (Psittacidae) családjába és az újvilágipapagáj-formák (Arinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Puerto Rico területén honos. 200-300 méter magasan fekvő erdők lakója.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban kettő alfaja volt, a Puerto Rico főszigetén élő 'Amazona vittata vittata és a szomszédos Culebra szigeten élő Amazona vittata gracilipes. Ez utóbbi mára sajnos kihalt, mivel rájárt a szigeten levő banánültetvényekre és egyéb mezőgazdasági kúltúrákra így kihalásig vadászták. Utolsó egyedét 1912-ben látták.

Az alapfaj korábban előfordult a fősziget mellett Vieques és Mona szigetén is, de ezekről mára kihalt.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testtömege 250-300 gramm. Fehér szemgyűrűje van. Tollazata zöld színű, hasán világosabb és sárgásabb árnyalattal. Tarkóján és hátán a zöld tollak feketével szegélyezettek. Homlokán vörös csík látható. Szárnyán a külső evezőtollak kékek zöld szegéllyel.

A faj legközelebbi rokonfajai a Jamaica szigetén élő jamaicai amazon (Amazona agilis) és a Hispaniola szigetén honos kékkoronás amazon (Amazona ventralis).

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fészekalja 3-4 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mára a vadászat, az élőhelyét jelentő erdők kiirtása, a díszmadárpiacra való élve befogás és az őshazáját sújtó hurrikánok miatt a faj a kihalás szélére került. A megritkult populációra súlyos veszélyt jelentenek a szigeten élő emlős vagy madár ragadozók, mint az elvadult macskák, patkányok, a szigeten meghonosított jávai mongúz (Herpestes javanicus), a rőtfarkú ölyv vagy a szélesszárnyú ölyv. Emellett a fajnak erős fészekkonkurrense a Margarops fuscatus nevű gezerigó faj, mely akár elpusztítja a papagáj tojásait is, csak hogy ő foglalhassa el a kiszemelt fészekodút.

A madár kifejezetten gyakori faj volt Puerto Ricóban, amikor azt Kolumbusz Kristóf 1493-ban az európaik számára felfedezte. A következő 150 évben is elég gyakori madár volt, mivel Puerto Rico benépesülése lassan zajlott és nem háborgatták a madarakat. A szigeten 1650-től kezdve erős népességnövekedés indult meg és onnantól számítva indult meg a madár a megritkulás felé. A 19. század második felére Puerto Rico erdeinek java része (melyek korábban szinte az egész szigetet beborították) kiirtásra került mezőgazdasági területek nyerése céljából. Nagyjából ekkortól számít a faj kihaltnak a környékbeli kisebb szigeteken. 1912-re Culebra-szigeti alfaj végleg kihalt.

1940-re a faj már csak a Luqillo hegységben levő védett terülteken maradt fenn. 1950-re összegyedszáma 200 egyed alá csökkent. Az egyedek fogyása tovább folytatódott és 1975-re elérte a mélypontot, mivel akkora már csak 13 élő egyede maradt a fajnak. Ezután a védelmi intézkedések miatt lassú állománynövekedés indult és 1989-re 47 egyed élt a fajból.

1989 szeptember 18-án a Hugo hurrikán elképesztő erővel csapott le a szigetre és hatalmas pusztítást hagyott maga mögött. A hurrikán elvonulása után már csak 23 egyedet tudtak a természetvédők összeszámlálni a fajból. A nagyarányú visszaesést máig nem tudta teljesen kiheverni a faj, a legutóbbi 2006-os állományszámláláskor a madár összegyedszámát 44 egyedben határozták meg.

A madár egyike a 10 kihalástól leginkább fenyegetett madárfajnak a Földön. 1968 óta igyekeznek a természetvédelmi hatóságok megnövelni a szabadban élő egyedek számát. 1972-ben alapított az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Hatósága egy szaporítótelepet a faj utolsó mentsvárának számító Luquillo Nemzeti Park közelében a faj zárttéri szaporításának megkezdésére. Ez szerencsére máig nagy sikerrel működik. 2006-ban 39 fiókát neveltek fel itt, ami kifejezetten nagy sikernek számít, ha összehasonlítjuk a szabadban élő 44 egyeddel.

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a fajt a „kihalóban” lévő kategóriába sorolja.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]