Valerianus római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Publius Aurelius Valerianus római császár szócikkből átirányítva)
Valerianus
Aureus Valerian-RIC 0034.jpg

A Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
253 szeptembere – 260 eleje
Elődje Aemilianus
Utódja Gallienus
Életrajzi adatok
Teljes neve Publius Licinius Valerianus (születési)[1]
Imperator Caesar Publius Licinius Valerianus Augustus (uralkodói)[2]
Született 193
Elhunyt 264
Bishapur
Házastársa Egnatia Mariniana

Imperator Caesar Publius Licinius Valerianus Augustus, általánosan elterjedt néven Valerianus császár, született Publius Licinius Valerianus (193264) a Római Birodalom császára 253-tól 260-ig.

Útja a császári méltóságig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valerianus előkelő szenátori családban született, s ennek okán fontos politikai tisztségeket töltött be a hatalmi hierarchiában. 238-ban princeps senatus, majd Decius császár idején cenzor volt. Trebonianus Gallus császársága idején pedig jelentős katonai parancsnoki posztot birtokolt Raetiában. Aemilianus ellencsászárrá választásakor csapatokat gyűjtött Aemilianus mellett, de amikor az ellencsászárt saját testőrei meggyilkolták, Valerianust és fiát, Gallienust választották a rajnai és a galliai légiók császárnak.

Uralkodása és bukása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valerianus és fia uralkodása idején a római állam nagyon közel került, ahhoz, hogy összeomoljon a barbár támadások és a belső lázadások nyomasztó súlya alatt. Valerianus trónra lépése után nem sokkal már a boranusok pusztították a Fekete-tenger partvidékét, majd gótok telepedtek le az Azovi-tenger vidékén. Néhány évvel később az itt letelepült gót törzsek már a kis-ázsiai ión városokat pusztították. A támadások során a barbárok elpusztították Ephesusban Artemisz templomát is, amely az ókori világ hét csodájának egyike volt.

A barbár katonai sikerek alapjában véve a városfalak és a felfegyverzett lakosság hiányának volt köszönhető, illetve annak, hogy római légiók többnyire csak a határok mentén állomásoztak. Minderre szükség is volt, mivel az Eufrátesz vidékén I. Sápúr perzsa király egyre többször tört be Syria területére. 256-ban elesett Dura határerődítménye, s az ellenség Antiochia városát is többször feldúlta. Valerianus császár képtelen volt felvenni a harcot a jól szervezett ellenséggel, s 260-ban az emesszai ütközetben az idős császár Sápúr fogságába került. Fia kísérletet sem tett apja kiszabadítására, s a legyőzött császár fogságban fejezte be életét. A legenda szerint a fogság évei alatt minden reggel neki kellett felsegítenie lovára a perzsa uralkodót, majd halála után holttestét szalmával kitömték és Perzsia legjelentősebb templomában őrizték.

Valláspolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keresztény történetírók meglehetősen eltúlozzák Valerianus személyes hibáit, s ez részben annak is köszönhető, hogy a császár erőteljesen üldözte az új vallás követőit, mivel úgy gondolta, hogy az ősi istenek megsértésével a keresztények hozzájárulnak azokhoz a csapásokhoz, amelyek a birodalmat válságba sodorták. Valerianus két edictumot is kiadott a keresztények ellen. Első edictuma 257 augusztusából való, s arról rendelkezik, hogy a magas rangú egyházatyák mutassanak be áldozatot az állam isteneinek, de a magánéletükben megengedte nekik Jézus tiszteletét. Második rendelete már jóval szigorúbb szabályokat állított fel. 258-ban vezették be a birodalom keleti felében, és ez már halálbüntetéssel sújtotta a keresztény papokat. Ennek a vérfürdőnek lett az áldozata többek között II. Sixtus pápa, Szent Lőrinc és Szent Cyprianus is. Az edictum értelmében a keresztény szenátorokat és lovagokat vagyonelkobzással büntették, míg a császári birtokok keresztény bérlőit bányamunkára ítélték.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2 
  • Michael Grant: Róma császárai, Corvina Kiadó, Budapest, 1996.
  • Bánosi György - Veresegyházi Béla: Ókori uralkodók kislexikona, Anno Kiadó, Budapest, 2001.


előd:
Lucius Valerius Septimius Bassus 379/383
Praefectus urbi
381
Titus Statilius Taurus portréja egy pénzérmén
utód:
Flavius Afranius Syagrius 381
Előző uralkodó:
Aemilianus
Római császár
253 – 260
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
Gallienus