Pseudocarcinus gigas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pseudocarcinus gigas
Pseudocarcinus gigas a londoni Természettudományi Múzeumban
Pseudocarcinus gigas a londoni Természettudományi Múzeumban
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Rákok (Crustacea)
Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca)
Rend: Tízlábú rákok (Decapoda)
Alrend: Pleocyemata
Alrendág: Brachyura
Öregcsalád: Eriphioidea
Család: Menippidae
Nem: Pseudocarcinus
H. Milne-Edwards, 1834
Faj: P. gigas
Tudományos név
Pseudocarcinus gigas
(Lamarck, 1818)
Szinonimák
  • Cancer gigas Lamarck, 1818
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pseudocarcinus gigas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pseudocarcinus gigas témájú kategóriát.

A Pseudocarcinus gigas a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a Menippidae családjába tartozó faj.

Nemének az egyetlen faja.[1]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pseudocarcinus gigas előfordulási területe az Indiai-óceánban van. Ausztrália déli, kontinentális selfjén lelhető fel.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ egyik legnagyobb rákfaja. A páncél átmérője 46 centiméter, testtömege legfeljebb 13 kilogramm. A hím kétszer nagyobb a nősténynél.[2] A külső váza fehéres, ollóin és páncélján vörös mintázattal. A nőstény színt vált a peterakás idején.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában mélytengeri rák, amely 20-820 méteres mélységekben él; a legtöbbször 140-270 méteres mélységben található meg.[3] Ez a rákfaj lassan mozgó állatokkal táplálkozik, például csigákkal, tengericsillagokkal és egyéb rákokkal.[2]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Június és július között szaporodik. A nőstény körülbelül négy hónapon keresztül, magával hordozza a 0,5-2 millió petéjét.[2]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1992-től Tasmania vizeiben ipari mértékben halásszák a Pseudocarcinus gigast. Mivel hosszú életű állat és igen lassan növekszik,[2] félő, hogy a túlhalászás miatt kipusztul, emiatt 2004-től évente már csak 62,1 tonnát szabad kifogni e rákfajból.[4] 2005-ben huszonötön kaptak engedélyt a kifogására. A zsákmány értéke 2 millió ausztrál dollár volt.[4]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. P. K. L. Ng, D. Guinot & P. J. F. Davie (2008.). „Systema Brachyurorum: Part I. An annotated checklist of extant Brachyuran crabs of the world”. Raffles Bulletin of Zoology 17, 1–286. o.  
  2. ^ a b c d D. R. Currie & T. M. Ward. South Australian Giant Crab (Pseudocarcinus gigas) Fishery (Portable Document Format), South Australian Research and Development Institute. Fishery Assessment Report for PIRSA (2009). Hozzáférés ideje: 2013. december 9. 
  3. Sablon:SeaLifeBase species
  4. ^ a b Giant crab fishery. Department of Primary Industries, Parks, Water and Environment, 2009. december 15. (Hozzáférés: 2010. január 1.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tasmanian giant crab című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.