Prückler Ignácz Magyarország első rum-, likőr- és pezsgőgyára

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Farkasven (vitalap | szerkesztései) 2020. december 12., 11:35-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Prückler Ignácz Magyarország első rum-, likőr- és pezsgőgyára
Típuspezsgőgyár
Alapítva1834.
SzékhelyBudapest
AlapítóPrückler Ignác
Sablon • Wikidata • Segítség

A Prückler Ignácz Magyarország első rum-, likőr- és pezsgőgyára, a mai Magyarország területének első pezsgőgyára, amelyet Prückler Ignác (1809–1876) kereskedő alapított Pesten 1834-ben.[1]

A pezsgőgyár története

Az germán római katolikus jómódú pesti patricius Prückler család az alsó-bajorországi Schwarzenbachból költözött át a Magyar Királyságba Mária Terézia magyar királynő uralkodása alatt. Prückler Ignác pezsgőgyár-alapító apja, idősebb Prückler József Kalazancius (1778–1848) pékmester, választott pesti polgár, császári királyi százados, és három bérpalota tulajdonosa volt Pesten.[2]

A "Prückler Ignácz Magyarország első rum-, likőr- és pezsgőgyára" reklámja 1886-ból. Az ország első pezsgőgyára, amelyet 1834-ben Prückler Ignác alapított.
Prückler Ignác pesti pezsgőgyáros "Kincsem" nevú pezsgőjének cimkéje (1882).

Prückler Ignác pezsgőgyár-alapító 1834. június 21.-én szerezte meg a pesti választott polgárjogot.[3] Ugyanabban az évben, 1834-ben, az ország első pezsgőgyárat alapította meg a Soroksári (manapság Ráday) utca 32-es szám alatt, alig 25 évesen. A cég neve hivatalosan Prückler Ignác Magyarország első rum-, likőr- és pezsgőgyára volt. Prückler Ignác kereskedő szintén évek óta foglalkozott már szesz- és ecetfőzéssel, amikor 1841-ben gyár kiváltságot kapott az uralkodótól.[4] 1843-ban már gyakran szerepelt Prückler Ignác a magyarországi újságokban, ahol "liqueur, cogniac és eczet gyárnok"-ként reklámozták.[5] 1848-ban Prückler Ignác Pesten lakott, „a’ fejér farkashoz, kecskeméti utcán”.[6] Apja halála után, 1848-ban, az adósságok levonása után maradt 30 300 forintnyi örökség, amelyet a három fiú között egyenlő arányban osztottak fel;[7] ezzel Prückler Ignác tovább fejlesztette a gyárat, és már az 1873-as pesti legnagyobb adózók között szerepelt igen előkelő helyen, amely a nagy vagyonát tükrözte.[7][8]

A jómódú és jó hírnevű idősebb Prückler Ignác pezsgőgyáros Pesten 1876. május 14-én hunyt el. Pezsgőgyárát két fia, ifjabb Prückler Ignác (1840–1919) és Prückler László (1847–1929) vette át. A cég 1888 és 1918 között viselte az „császári és királyi udvari szállító” címet. 1887-re, a Prückler ignácz pezsgőgyára nem csak az ország legrégebbi, de amelynek a legnagyobb évi termelő képessége is volt: 400 000 palack.[7][9] Ifjabb Prückler Ignác és Prückler László vezetése alatt a Prückler-féle gyárnak sikerült bizalomra találni, termelvényét a külföldön is keresetté tenni és annak ott piacot biztosítani, annyira, hogy akkoriban már Románián kivül Anglia és annak gyarmatai is részben a magyar Prückler féle pezsgőt fogyasztottak az 1870-es évektől. 1881-ben a sikeres Prückler cég mintegy 40 000 palack pezsgőt szállított Angliába.[10]

Prückler László a lóversenyek nagy rajongójaként olyan pezsgőt gyártott, amelynek a neve Kincsem volt, címkéjén a híres versenyló rajzával.[11] A Kincsem pezsgőt, amelyet 1880-ban, az „Írók és művészek-társasága" egyik esztergomi kirándulása alkalmából Prückler ajánlott fel, maga Jókai Mór köszönte és nagy tisztelettel dicsérte meg.[12] 1881. május 19.-kén Rudolf trónörökös határozott kívánságához képest a császár és királyi udvari ebédhez 150 üveg „Kincsem“ pezsgőt rendeltek meg a "Prückler Ignácz budapesti pezsgőgyár"nál. A megrendelés a főudvarmesteri hivatal által történt. Rudolf trónörökös élvezettel ízlelte meg a magyar gyártmányt és arról a legmelegebb elismeréssel nyilatkozott. Annak folytán Prückler újabb megrendelést kapott az udvartól.[13]

Az addigi sikeres cég nagy hírneve és fejlődésének ellenére 1888-ban végfelszámolás indult a cég ellen, melynek eredményként az ettől fogva „Prückler & Co.” nevet viselő közkereseti társaságnak a családból Prückler László maradt a beltagja, míg a másik beltag Bernhardt Gyula kereskedő, a „Prückler Ignácz” cég egyik fő hitelezője lett. 1888-ban Prückler lemondott a törvényhatósági tagságáról, talán pénzügyi nehézségek miatt, vagy az 1887-es országgyűlési választásokon elszenvedett veresége miatt. Másrészt, az akkori sajtó egyértelműen is ismertette, hogy "nem képezett titkot hogy az egykor gazdag pezsgőgyáros a tönk szélére jutott gyára, melyet bátyjával közösen vezetett az utóbbi években nagymérvű pangásnak indult. Az újabb magyar pezsgők teljesen kiszorították Prücklerék készítményét a forgalomból úgy hogy a nagy összegeket megemésztő befektetés nemhogy a kamatokat meghozta volna de újabb áldozatokat igényelt".[14] 1888 április 29-én elkeseredettségében Prückler László öngyilkosságot kísérelt meg egy revolverrel a Soroksári utca 30-as számú földszintes Prückler pezsgőgyár hátsó épület egyik szobájában, azonban ezt túlélte.[15] 1888. június 28-án Prückler László és ifjabb Prückler Ignác vagyon átadási és elzálogosítási szerződést írtak alá, amelyben a kedvezett hitelezők belatini Braun József (1824–1903),[16] gyáros, a Braun testvérek cég képviseletében, valamint Bernhardt Gyula, gyáros voltak.[17] Braun Józsefné zolyómi Wagner Irma (1844–1897), dr. Wagner Géza (1842–1920), budapesti ügyvéd leánytestvére volt. Wagner Géza, hosszú évekig Prückler Lászlónak az ügyvédje és kedves barátja volt.[18]

Egyidejűleg a családon belül is vagyoni per zajlott le, ami végül egyezséggel zárult: a kiskorú Prückler Margit, Lujza és Ilka nevében fellépő gyámok perelték be Prückler Lászlót és ifjabb Prückler Ignácot. 1888-ban Prückler László ismeretlen okból, az 1887-es országgyűlési választásokon elszenvedett fiaskó vagy talán épp ezen pénzügyi nehézségek okán, lemondott törvényhatósági bizottsági tagságáról. Vagyona azonban tovább apadt: az 1890-ben a kőbányai Óhegy épületbe költöztették a „Prückler & Co.” céget (egyúttal az új gyár területén található lakását is); a Kőbányai ingatlant 1889-ben még együtt vette Prückler László és Bernhardt Gyula, mégpedig 16 000 forintért. 1897-ben Prückler László teljes egészében átadta a társnak, Bernhardt Gyulának. A pezsgőgyár tehát (mindössze 10 000 forintért) ettől fogva nem volt a névadó család birtokában, hanem Bernhardt Gyula kizárólagos tulajdonában álló egyéni kereskedelmi cég lett. Viszont így a gyárat hiteleikkel támogató családtagoknak, Pleininger Ferencné született Prückler Franciskának (akinek Bernhardt Gyula legkésőbb 1899-ig megfizetni tartozott a cég 10 814 forint tartozását és annak kamatait), illetve a három kiskorú Prückler-lánynak: Margitnak, Lujzának és Ilkának (akiknek 14 435 forint 25 krajcár és annak járulékai után a jelzálogi tartozást szintén Bernhardt Gyulától húzták) kintlevőségeiket immár nem rokonuktól kellett bevasalniuk. Prückler László ráadásul, mint a három kiskorú lány gyámja, jogosult lett a gyáringatlan eladása esetén az árvák nevében a jelzálog után járó kamatokat is felvenni."[7] Ennek ellenére Prückler László 1909-ig szerepelt Bernhardt Gyula mellett a pezsgőgyár társtulajdonosaként.[19]

Jegyzetek

  1. ↑ Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)1993. május / 5. szám
  2. ↑ familysearch.org Prückler József Kalazancius gyászjelentése
  3. ↑ Prückler, Ignaz • polgár • Pest • 1834.06.21. • kereskedő
  4. ↑ Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
  5. ↑ Regélő Pesti Divatlap, 1843. július-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
  6. ↑ Budapesti utasító 1848 (Budapest, 1848) Budapesti utasitó 1848. Polgári céhek
  7. ↑ a b c d Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)A közélet mint magánélményGerhard Péter: A politika személyessége
  8. ↑ Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)1993. május / 5. szám
  9. ↑ Nemzetgazdasági Szemle – 1887.I. Szerzők nevével jegyzett czikkekTelkes Simon: Kereskedelmünk italokkal
  10. ↑ Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám. 1882-04-09 / 43. szám
  11. ↑ Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 18801880-12-23 / 52. szám
  12. ↑ Esztergom és Vidéke, 18801880 / 53. szám
  13. ↑ Eger - hetilap, 1881. 1881-06-02 / 22. szám
  14. ↑ Pesti Hírlap, 1888. április (10. évfolyam, 92-120. szám) 1888-04-30 / 120. szám
  15. ↑ Pesti Hírlap, 1888. április (10. évfolyam, 92-120. szám) 1888-04-29 / 119. szám
  16. ↑ Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Braun József
  17. ↑ HU BFL - VII.175 - 1888 - 0651. VII.175 - Budapest Főváros Levéltára. A jogszolgáltatás területi szervei. Steinbach István közjegyző iratai
  18. ↑ Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Braun József Wagner Irma
  19. ↑ Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1909 (21. évfolyam)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Prückler_Ignácz_Magyarország_első_rum-,_likőr-_és_pezsgőgyára&oldid=23344312”