Prozelita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A prozelita (latinul: proselutus, ógörögül: προσηλυτος - csatlakozó, betérő) a zsidó hitre tért pogányok megnevezése. A kifejezés főként a Septuagintában használatos.

Jézus Krisztus korában a zsidóság körében kétféle prozelitát ismertek. A kapu prozeliták körülmetélkedés és egyéb vallási törvények megtartása nélkül tértek át a zsidó hitre. (Nevük abból eredet, hogy a jeruzsálemi templom tornácára, a kapu közelébe léphettek csak be.) Az igazság prozelitái ugyanakkor az összes vallási előírást betartották és a közösség teljes jogú tagjai lettek.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Prozelita – a fogalom meghatározása a Pallas Nagylexikon alapján (hozzáférés: 2012. január 16.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szécsi József: Prozeliták. Betérés a zsidóságba. Budapest, 2001.