Prostkeni csata
| Prostkeni csata | |||
| Konfliktus | Északi háború (1655–60) Poroszországi tatárjárás |
||
| Időpont | 1656. október 8. | ||
| Helyszín | Prostken (Prostki), Észak-Lengyelország, Ełk közelében, a Ełk (Lyck) folyónál | ||
| Eredmény | Lengyel-tatár győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
|
|||
| Parancsnokok | |||
|
|||
| Szemben álló erők | |||
|
|||
| Veszteségek | |||
|
|||
| Északi háború (1655–60) |
|---|
|
Ujście • Sobotą • Żarnowiec • Nowy Dwor • Gródky Jagiellońsk • Wojnicze • Jasna Góra • Gołąb • Jarosław • Nisk • Kozienic • Warką • Kłeck • Varsó • Łowicze • Lubrze • Prostken • Filipow • Chojnice • Toruń (1657) • Ängelholm • Czarny Ostrów • Skałat • Genevadsbro • Mön • Hjärtum • Katarp • Fedriksodde • Tybrindvig • Bält • Toruń (1658) • Kolding • Szkud • Grudziądz • Głową • Nyborg |
A Prostkeni csata vagy Prostki csata (lengyelül Bitwa pod Prostkami) a lengyel-litván-tatár sereg győzelme a svéd-porosz hadak fölött 1656. október 8-án, Prostken (Prostki) mellett, az egykori Porosz Hercegség területén.
Tartalomjegyzék |
Előzményei [szerkesztés]
1655-ban Svédország és Brandenburg közösen támadta meg Lengyelországot, melyet nagy részt elfoglaltak, de Czestochowa alatt elszenvedett vereség következtében az egész ország megmozdult és lassan kiszorították az országból a megszállókat.
A lengyelek a Varsó alatti háromnapos csatában ugyan vereséget szenvedtek, s feladni kényszerültek immár másodjára fővárosukat, de északra újabb nagy haditetteket hajtottak végre, amellyel már a svédek visszavonulásának útját veszélyeztették.
A nyáron a szövetséges krími tatárok átlépték a porosz–lengyel határt, amellyel a háború egy új és talán legvéresebb szakasza a poroszországi tatárjárás indult el.
A tatár lovasok nagy pusztítást vittek végbe a Porosz Hercegségben: falvakat és kisebb városokat tettek a földdel egyenlővé, lemészárolva német és porosz lakóikat, de az országban élő lengyel kisebbséget megkímélték. A tatárok nyomán hatoltak be a területre a lengyelek.
Az egyik lengyel-litván sereg Wincenty Korwin Gosieiwki vezetésével Prostken felé vette az irányt, ahol gróf Georg Friedrich von Waldeck vezetésével svéd-porosz-brandenburgi csapatok állomásoztak.
A szembenálló erők [szerkesztés]
Von Waldeck erői mintegy hat svéd regimentből (4 lovas- és 2 gyalogezred), valamint 5 porosz ezredből álltak, ezek közül egyik személyesen a gróf vezérlete alatt állt. Ezt még tovább erősítették különféle német (brandenburgi) erők, valamint a svédekhez még 1655-ben átállt Bogusław Radziwiłł herceg vezette négy zászlóalj (összesen 800 fő), együttesen kb. 8000 főt tettek ki.
Gosiewski seregei nagyjából hétezer katonára rúgtak, valamint egy Hassun-bej vezette tatár hordával (kb. 6000 lovas) összesen 12-13 ezer katonára egészültek ki.
A könnyűlovas tatárok ellenben mint irreguláris haderő, összehangolt manőverekben és fegyverzetben elmaradt a nyugati típusú jól felszerelt, képzettebb svéd és német csapatokkal szemben. Nyílt csatában akármilyen nagy túlerőben voltak, ritkán tudtak helytállni reguláris csapatokkal szemben, ezért lényeges különbség volt Gosiewski és von Waldeck csapatai között.
Az állások elfoglalása [szerkesztés]
Waldeck megerősítette a táborát és Prostkennél kívánta bevárni Gosiewskit. A lengyelek elfogott katonáktól értesültek arról, hogy további két porosz gyalogezred van úton Elkből (ma Ełk, Lengyelország) Prostken felé, akik von Waldeck erősítésére érkeznek.
Von Waldeck a sereg irányításában leginkább Bogusław herceg tanácsaira járt el. Eleinte a gróf azt tervezte, hogy elébe megy a két segítségül küldött alakulatnak, de Bogusław lebeszélte erről, s azt tanácsolta neki maradjon továbbra is a táborban, mert a nyílt mezőn nem lesznek képesek megállni a lengyel-litván huszárság rohamát.
Október 8-án aztán megérkezett a porosz-svéd táborhoz Gosiewski. A tatárok egy részét előre küldte, hogy vágják el von Waldeck hadainak és az Elkből jövő csapatoknak az útját. A horda másik része Hassun bég vezérlete alatt hátramaradt.
A csata [szerkesztés]
Az ütközet elővédharccal indult: a csatateret egy kisebb folyó, a Lyck választotta el, melynek sekélyvizű gázlóján átkellt a tatár horda. A túlparton egy teljes porosz nehézlovasezreddel csaptak össze, s akkora erővel vetették rá magukat, hogy a nagy veszteséget szenvedett német sorokat középen kettévágták. A bajba jutott lovasok segítségére egy csapat dragonyos érkezett. A tatárok egy darabig még folytatták a harcot, de mikor Bogusław herceg zászlóaljai is beavatkozni kívántak a harcba, meghátráltak. A táborból tüzet nyitottak, melyet egyenesen a gázlóra irányítottak. Ekkor vált világossá, hogy a tatárokat szándékosan engedték át a másik partra, így beszoríthatják őket a golyózáporba. Az átellenes partról segítség nem érkezett, Hassun-bej ellenben utasítást kapott a szekértábor elleni támadásra.
Az üldözés közben a lovasság annyira felgyorsult, hogy már majdnem utolérte a hordát, amikor a folyó előtt a tatárok kétfelé oszlottak. A mögöttük vágtázó poroszok pedig nem tudták lefékezni magukat és belerohantak a gázlóba. A táborból a tüzet szüntettek, nehogy kárt tegyenek a saját erőikben. Ezt követően megindult a lengyel támadás, ami a folyóba szaladt lovasságot elsöpörte a csatatérről. A lengyelek változatlan lendülettel ugrattak át a másik partra, ahol von Waldeck majdnem teljes erejével ellenük indult, s a svéd és porosz csapatokat rendre szétverték. A gyalogság megpróbált négyszögekbe rendeződve ellenállni a huszárság rohamának, de nem sokáig tudott kitartani.
A szekértáborban Bogusław herceg felügyelte alatt két ezred maradt, s mikor von Waldeck helyzete súlyossá vált, ezeket az alakulatokat is a csatába akarta vezényelni, mire abban a pillanatban tört a táborra Hassun-bej vezette tatár sereg. A zűrzavart még csak fokozta az, hogy a svédek és a poroszok szétvert maradványai a táborba betódulva összetorlódtak, a rend megbomlott, s pánik lett úrrá.
A csatában mintegy ötezer porosz és svéd esett el, a lengyelek 250 embert vesztettek, de a legnagyobb veszteségei a tatár seregnek voltak.
A tábort elfoglalva óriási hadizsákmányra tettek szert. A fosztogatásban a tatárok jártak az élen.
Bogusław herceg épp néhány száz lovassal a balszárnyon menekült, amikor oldalba kapták a testvére, Michał Kazimierz Radziwiłł vezette udvari huszárok. Az egyedül tovább menekülő herceget a tatárok elfogták. Testvére Michał kiváltotta és rávette, hogy álljon vissza a lengyel király oldalára.
További események [szerkesztés]
Gosiewski október 22-én ugyan vereséget szenvedett von Waldeck és Otto Gustav Steinbock vezette svéd hadaktól a filipówi csatában, de ennek különösebb jelentőssége nem volt. Az egész hercegség már lángokban állt a tatárjárás következtében és az év végére már teljesen a lengyel hadak kezére került. Innen a lengyelek már Brandenburg ellen intéztek portyázásokat.
A prostkeni vereség során X. Károly Gusztáv segítségért folyamodott II. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez, aki még ez év szeptemberében Gyulafehérváron szövetséget kötött Moldvával a kozákokkal és Havasalfölddel.
Rákóczi 1657. január 18-án átlépte a határt seregeivel, de hadjárata szörnyű tragédiába fult.
1657-ben a wehlaui szerződésben Brandenburg kiegyezett a Lengyel Királysággal. A tatárok hamarosan kivonultak a pusztításukat kegyetlenül megszenvedett Poroszországból, s a hercegséget a brandenburgi választófejedelem kapta meg.
Forrás [szerkesztés]
- Henryk Sienkiewicz: Özönvíz
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bitwa pod Prostkami című lengyel Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
