Prométheusz
Prométheusz (ógörögül Προμηθεύς, „előrelátó”) a görög mitológia egyik alakja, egy titán, aki ellopta a tüzet az istenektől az embereknek.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Prométheusz Iapetosz és Klümené fia, Atlasz, Menoitiosz és Epimétheusz testvére. Ő volt a legravaszabb a testvérei közül, és nem tisztelte az isteneket. Prométheuszt és Epimétheuszt bízta meg Zeusz azzal, hogy teremtsenek lényeket, melyek benépesítik a földet. Epimétheusz teremtette az állatokat, Prométheusz pedig az istenek képmására az embert, de olyan sokáig foglalkozott vele, hogy mire elkészült, Epimétheusz az összes előnyös tulajdonságot elhasználta az állatok teremtésénél. Prométheusznak megesett a szíve esendő teremtményein, és úgy döntött, ellopja nekik a tüzet, ami addig csak az istenek tulajdona volt, hogy az ember az állatok fölé emelkedhessen. Felmászott az Olümposzra, és tüzet lopott Héliosz (későbbi mítoszok szerint Apollón) szekeréről, és egy édeskömény-ágban (ami lassan ég) sikerült levinnie a földre.
Hogy Zeuszt kiengesztelje, Prométheusz azt mondta az embereknek, hogy mutassanak be áldozatot az isteneknek, és erre a célra megölt egy bikát. Mikor azonban az istenek megérezték a sülő hús illatát, Prométheusz újra kicselezte őket: két tálra tette az elkészült ételt, a húst elrejtette csontok és inak alá, míg a csontok nagy részét zsírral takarta el, és megkérte Zeuszt, válasszon közülük. Zeusz azt a tálat választotta, amelyikről azt hitte, a zsír van rajta. Mikor rájött a csalásra, éktelen haragra gerjedt, és büntetést szánt nemcsak az embereknek, de a hazug istennek is.
Hogy további bosszút álljon, Zeusz megteremtette az emberiségnek Pandórát, az első asszonyt, aki az összes bajt rászabadította az emberiségre. Magát Prométheuszt azzal büntette, hogy a Kaukázus hegyére vitte, és egy sziklához láncolta, ahol egy Ethon nevű óriási sas mindennap a máját marcangolta, ami másnap újra visszanőtt. Zeusz úgy tervezte, ez harmincezer évig fog tartani, de harminc évvel később Héraklész, miközben tizenkét feladata közül a tizenegyediket végezte (almát szerzett a Heszperidák kertjéből) lelőtte a sast és kiszabadította Prométheuszt. Zeusz ezúttal nem bánta, hogy Prométheusz megmenekült, mert a tett dicsőséget hozott Héraklésznak, aki Zeusz fia volt. Prométheusz visszatérhetett az Olümposzra, bár magával kellett hurcolnia a sziklát, amihez hozzáláncolták.
Prométheuszt a tűz elhozatala és az áldozatbemutatás gyakorlatának bevezetése miatt a civilizáció atyjának tekintették. Elképzelhető, hogy kultusza még a Római Birodalom idején is létezett.
Prométheusz fia volt Deukalión, az emberiség ősapja az özönvíz után. Gyermekei születtek Kelainó pleiasztól is, Khimaireusz és Tritón.
Alakja a művészetben [szerkesztés]
- Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz
- Ludwig van Beethoven: Die Geschöpfe des Prometheus (Prométheusz teremtményei), balett 2 részben.
- Ludwig van Beethoven: Prométheusz-nyitány, op. 43.
- Johann Wolfgang von Goethe költeménye
- George Byron költeménye
- Percy Bysshe Shelley költeménye
- Liszt Ferenc szimfonikus költeménye
- Gabriel Fauré operája, 1900.
- Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin szimfonikus költeménye op. 60 (1910).
- Carl Orff operája, 1968.
- Mesterházi Lajos: A Prométheusz-rejtély című regénye, 1973
- Ridley Scott rendező 2012-es sci-fije a Prometheus címet viseli, bár a mitológiai hőshöz nem sok köze van.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
- Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904. Online hozzáférés On-line elérés
- Szabó György: Mediterrán mítoszok és mondák. Mitológiai kislexikon, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973
