Óriástatu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Priodontes szócikkből átirányítva)
Óriástatu
Fogságban tartott példány, a kolumbiai Villavicencioban
Fogságban tartott példány, a kolumbiai Villavicencioban
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Vendégízületesek (Xenarthra)
Rend: Páncélos vendégízületesek (Cingulata)
Család: Övesállatok (Dasypodidae)
Alcsalád: Tolypeutinae
Nem: Priodontes
F. Cuvier, 1825
Faj: P. maximus
Tudományos név
Priodontes maximus
(Kerr, 1792)
Szinonimák
  • Cheloniscus Wagler, 1830
  • Polygomphius Gloger, 1841
  • Priodon McMurtrie, 1831
  • Prionodos Gray, 1865
  • Prionodon Gray, 1843
  • Priodontes giganteus (G. Fischer, 1814)
  • Dasypus gigas G. Cuvier, 1817
  • Dasypus maximus Kerr, 1792
  • Tatus grandis (Olfers, 1818)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Óriástatu témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriástatu témájú médiaállományokat és Óriástatu témájú kategóriát.

Az óriástatu (Priodontes maximus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páncélos vendégízületesek (Cingulata) rendjébe, ezen belül az övesállatok (Dasypodidae) családjába tartozó faj.

A Priodontes emlősnem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés]

Az óriástatu a dél-amerikai esőerdőkben, valamint a Venezuelától Észak-Argentínáig húzódó füves területeken fordul elő. Peruban, Brazíliában, Suriname-ban és Kolumbiában levő nemzeti parkokban és rezervátumokban védettségnek örvend. A rezervátumokon kívül húsáért vadásszák.

Megjelenése[szerkesztés]

Fej-törzshossza 75–100 centiméter, farokhossza 50 centiméter, testtömege átlagosan 18,7–32,5 kilogramm, de az 54 kilogrammot is elérheti. Szeme kicsi, az éjjeli aktivitásra alkalmas jó szaglása van. Bőre rendkívül durva, hátán és fején sávokba rendeződött csontos lemezek találhatók. Farka erős, páncéllal borított, támadás esetén védekezőeszközként szolgál. Mellső lábán 5 nagy karom van, ezekből a középső eléri a 20 centimétert. Karmait ásásra használja. A fiatal állat hasoldalán puha, rózsaszínű a bőr, ekkor több mint száz foga van, de felnőttkorára csaknem mind elveszti őket. A kilencöves tatuval ellentétben csak félig tud összegömbölyödni, ezért veszély esetén inkább elmenekül.[1]

Életmódja[szerkesztés]

Éjszaka aktív állat, naponta 19 órát is képes aludni. Magányosan kóborol, csak párzáskor találkoznak az állatok egymással. Táplálékkereséskor termeszeket és egyéb rovarokat, pókokat, férgeket, még kígyókat is felfal.

Szaporodása[szerkesztés]

Egy alom összes állata egyetlen megtermékenyült petéből fejlődik ki. Ez a szaporodó mód az emlősök között ritkán fordul elő. Az alom összes tagjának azonosak a génjei. 1–2 kölyök jön a világra. Három évenként szaporodik.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Whitfield, Philip. Nagy, Márta: Állatvilág : Scolar kalauz gyerekeknek. 2000. ISBN 963-9193-39-9 Hozzáférés: 2021. augusztus 17.