Princz Gábor
| Princz Gábor | |
| Született | 1956. március 9. Moszkva, Szovjetunió |
| Elhunyt | 2018. november 17. (62 évesen) Bécs, Ausztria |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Malek Andrea (1993–2000) |
| Foglalkozása | közgazdász |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Princz Gábor (Moszkva, 1956. március 9. – Bécs, 2018. november 17.[1]) magyar közgazdász, a Postabank volt vezérigazgatója.
Életpályája[szerkesztés]
Édesapja a külkereskedelemben dolgozott, édesanyja könyvtáros. Iskoláit a budapesti Váci utcai zenei általános iskolában kezdte, majd egy matematika-fizika tagozatos gimnáziumban folytatta, középiskolai tanulmányait Moszkvában fejezte be. Felsőfokú tanulmányait a moszkvai Lomonoszov Egyetem politikai gazdaságtan tanári szakán kezdte, a budapesti Marx Károly Közgazdasági Egyetemen folytatta külkereskedelmi szakon, ugyanezen egyetem külgazdasági szakán végzett.
A rendszerváltás előtt jelentős karriert futott be a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségben, a KISZ-ben.
Az egyetem elvégzése után a Magyar Nemzeti Bank munkatársa volt 1988 tavaszáig, ekkor részt vett a Postabank létrehozásában. Az 1988-tól 1998-ig terjedő időszakban a Postabank Rt. elnök-vezérigazgatója. Támogatást nyújtott a Lakiteleki Népfőiskolának és minden politikai pártnak, így a Fidesznek és MSZP-nek is.[2]
1992-ben egyik alapító tagja volt a Láthatatlan Kollégiumnak. Az 1998-as kormányváltás után menesztették, később Ausztriába költözött.
1996-ban maga is szerepelt – mint a légiós tábor bankára – az általa szponzorált A három testőr Afrikában c. filmvígjátékban, amelyet Bujtor István rendezett.[3]
1997-ben büntetőeljárás indult ellene és hat munkatársa ellen, amelyben hibás üzletpolitikával és hűtlen kezeléssel vádolták őket, de ebben az ügyben a Fővárosi Bíróságon első fokon felmentő ítélet született 2006-ban.
A Fővárosi Ítélőtábla 2008. január 10-én a korábban felmentett Princz Gábort és a Postabank három másik vezetőjét másodfokon bűnösnek mondta ki. A Fővárosi Ítélőtábla Princz Gábort 3,6 millió forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítéletet azzal indokolták, hogy az eljárás akkor már egy évtizede húzódott, illetve a vádiratban felrótt legtöbb cselekmény miatt a bankvezetők büntetőjogi felelőssége nem volt megállapítható.[4] A Legfelsőbb Bíróság 2009. február 11-én jogerősen 3,6 millió forint pénzbüntetésre ítélte, miután úgy ítélte, hogy tevékenységével több társával bankpánikot keltett.[5]
Második felesége Malek Andrea volt 1993-tól 2000-ig.
Négy gyermeke született, két lány első feleségétől (Orsolya és Viktória), és két fiú második házasságából: ifj. Princz Gábor (1994) és Princz Péter (1998).
2018. november 17-én Bécsben hunyt el.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b „Elhunyt Princz Gábor”, 168ora.hu, 2018. november 17.
- ↑ Vajda Éva: Bánk bán II.
- ↑ Turcsányi Sándor: Botrány a Szaharában, Filmvilág.hu
- ↑ Princz Gábor pénzbüntetéssel megúszta Archiválva 2018. november 19-i dátummal a Wayback Machine-ben, mno.hu
- ↑ Princz Gábort 3,6 millió forintra büntették (magyar nyelven). Index, 2009. február 11. (Hozzáférés: 2009. október 28.)
Források[szerkesztés]
- Princz Gábor, a Postabank egykori elnöke Bokros Lajost hibáztatja, ma.hu, 2004. november 24.
- A fehérgalléros bűnözés csúcsai, HVG, 2008. szeptember 1.
- Dr. Kende Péter: Bank Bianco, KendeArt, 1999. ISBN 9630388774
- Ezrek az utcán – kitör a Postabank-pánik (1997) Archiválva 2013. december 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, Hír24, 2011. február 27.
További információk[szerkesztés]
- Bartha Szabó József–Jezsó Ákos: A Vörös Malom lovagjai. Máté, Princz, Károlyi..., meg a feneketlen garat; Válasz, Bp., 2002 (Buli van!)
