Prebiotikum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A prebiotikum olyan természetes élelmiszerösszetevő, amelyre a gyomor-bélrendszer felső szakaszában található emésztőenzimek nem hatnak, és változatlan formában jutnak el a vastagbélig, ahol serkentik a kedvező hatású baktériumok, az úgynevezett probiotikumok szaporodását. A prebiotikumokat Marcel Roberfroid fedezte fel és nevezte el 1995-ben.[1] Funkcionális élelmiszerek összetevőjeként a probiotikumokhoz hasonlóan átmenetet képeznek az élelmiszerek és a gyógyszerek között.

Az élelmiszerekben előforduló prebiotikumok közül a legfontosabb az inulin és a laktóz. A megfelelő bélműködéshez elengedhetetlen a bélrendszer jótékony baktériumflórája. A prebiotikumok ennek a normál, egészséges bélflórának az egyensúlyát segítik helyreállítani, illetve fenntartani azáltal, hogy a normál flórát alkotó baktériumok, azaz a probiotikumokat táplálják. Fontos prebiotikum források: csicsóka, hagyma, banán, fokhagyma, bab, búza, borsó, articsóka, zabpehely, tej.

A vastagbél pH-ja megváltozik, amikor a vízben oldódó rostok bontása megkezdődik. Ilyenkor, savas vegyhatású melléktermékek keletkeznek. Ezek,savas irányba tolják el a vastagbél pH-ját. Tudvalevő, hogy a savas pH jobban kedvez a bélben található jó baktériumok szaporodásának. Ezért, az egészséges táplálkozásnak elengedhetetlen része a megfelelő rost fogyasztás.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gibson GR, Roberfroid MB (1995. Jun). „Dietary modulation of the human colonic microbiota: introducing the concept of prebiotics”. J Nutr. 125 (6), 1401–1412. o. PMID 7782892.  

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]