Praszáda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A legtöbb indiai templomban különleges ételt, praszádát (प्रशाद; hindi ejtéssel: prásad) készítenek a templomban lakozó istenségnek. A különböző praszádák attól, hogy az isteneknek ajánlják fel lelki eledellé válnak, amelyek enyhítenek a lelki szenvedéseken, és megmutatják a felszabaduláshoz vezető utat.

Kerala[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kerala fővárosában, Trivandrumban a Padmanábhaszvámi templomnak a speciális étele az avijal, amely zöld banán, különféle babok, dobverő, zöld kesudió, friss kókuszdió, kókuszolaj és joghurt keveréke. A zöld gyümölcsöket, a babot és a dobverőt kókusztejben megfőzik, majd kevés kókuszolajjal meglocsolt fűszeres joghurtban megforgatják. Lényeges, hogy az ételbe nem tesznek mustármagot. A zöld kesudió a keralai ksatriják, a nairok kedvelt ételalapanyaga. Keralában a Ganésa templomokban az unni-áppam, egy palacsintaféleség dívik, amelyet rizslisztből, banán, jack fruit és kókuszpálma cukor hozzáadásával készítenek.

Muruga[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Palani hegyek Muruga temploma pancsámritájáról, a ceremóniákhoz készített süteményéről híres, amely kristálycukor, méz, ghí, kardamom és gyümölcsök (banán, datolya és mazsola) elegye. Ez a sütemény arról nevezetes, hogy állítólag hat hét elteltével sem avasodik meg. Kancsipuramban a Dévarádzsaszvámi nagy Visnu temploma hatalmas, másfél kilós idlijeiről híres. Az idliket borssal, köménymaggal, gyömbérrel és asa-foetidával fűszerezik, joghurttal erjesztik, majd párolják.

Tirupati[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Venkatésvarának emelt nagy Tirupati templomban, miután az áldozati ételt felajánlották az istenségnek, a zarándokok prásad gyanánt laddúkat (őrölt hüvelyesekből vagy szezámmagból készített sült golyókat, vagy édes búzadara golyókat) kapnak. Naponta 70000 laddút készítenek a templom belsejében lévő konyhában, ahol 30 szakács dolgozik megállás nélkül. A szakácsok a nagy mennyiségű mazsola, kesúdió és kardamom mellett 3 tonna urad dált (fekete színű babot), 6 tonna cukrot, 2,5 tonna ghít használnak fel. Kisebb mennyiséget más édességekből is csinálnak, a mintegy 3000 vadá, dósza és rava-áppam mellé. A belső konyhában ezenkívül kb. 400 kg rizskészítményt (rizs és hüvelyesből álló pongalt, savanyú rizst, joghurtos rizst, édes rizses süteményt, pájaszamot) állítanak elő nap, mint nap azoknak a zarándokoknak akik az étkező teremben étkeznek. Karnátakában a Dharmaszthalá templomban minden nap 30-50 ezer embert részesítenek étkeztetésben.

A legváltozatosabb és legbonyolultabb templomi ételek minden valószínűség szerint az Orissza államban lévő Dzsagannáth templomban készülnek, ahol mindennap az 1000 személyt ellátó 750 kemencében és sütőben ételvariációk százait készítik el rizsből és búzalisztből, valamint a helyben termesztett urad dálból (fekete babból), zöldségekből, pálmacukorból és fűszerekből. A főzéshez ghít használnak. Az isteneknek naponta rituálisan ötször szolgálnak fel prásadot, a zarándokok a tágas étkezőben ehetnek, vagy a templomban kialakított nagy piacon vásárolhatnak maháprásadot.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rosta Erzsébet: Vegetáriánus konyha Indiában
A szerző honlapja: Rosta Erzsébet