Próteusz (hold)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Próteusz
Proteus (Voyager 2).jpg
Felfedezése
Felfedező: Stephen Synnott
Felfedezés ideje: 1989. június 16.
Alternatív nevek: Neptunusz VIII
Pályaadatok
Periapszis: 117 584 ± 10 km
Apoapszis: 117 709 ± 10 km
Pálya excentricitása: 0,0004
Keringési periódus: 1,122315 nap
Átl. pályamenti sebesség: 7,63 km/s
Inklináció: 0,04° (az ekliptikához)
Fizikai tulajdonságok
Méret: 424x390x396 km
Térfogat: 3,4±0,4 ·107 km³
Tömeg: 4,4 ·1019 kg
Átlagos sűrűség: ~1,3 g/cm³
Felszíni gravitáció: 0,07 m/s² (0,006 g)
Szökési sebesség: 0,17 km/s
Forgási periódus: megegyezik a keringési periódussal
Felszíni hőm.:
   Felszín
min átl. max
~51 K

A Próteusz a Neptunusz hatodik holdja; 117 600 km-re kering anyabolygója középpontja körül.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Próteusz a görög mitológiában tengeri isten, Poszeidón (Neptunusz) fia.

Felszíne, fizikai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átmérője 400 km. Szabálytalan alakú, szögletes, erősen kráterezett, és nem mutatja jelét geológiai változásoknak. A tudósok úgy gondolják, a Próteusz a jó példa arra, hogy mekkora lehet az a legnagyobb hold, amit saját gravitációs ereje még nem formált gömb alakúvá. Az egyik legsötétebb objektum a Naprendszerben. Csakúgy, mint a Szaturnusz Phoebe nevű holdja, a Próteusz is csak 6%-át veri vissza a ráérkező napfénynek.[1][2] A Triton után a második legnagyobb Neptunusz-hold.

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Voyager–2 űrszonda fedezte fel 1989-ben. Bár a hold átmérője nagyobb, mint a Nereidáé, ennek ellenére nem a Földről fedezték fel, mert olyan közel kering a Neptunuszhoz, hogy ’elveszik’ az anyabolygóról visszavert napfény következtében.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Neptune's moon Proteus. redorbit.com. Red Orbit
  2. Proteus, A Moon Of Neptune. solarviews.com. Solar Views

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]