Posztdiszkó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Post-disco
Kulturális eredet 1980-as évek eleje, Észak-Amerika, Egyesült Királyság
Hangszerek Szintetizátor, dobgép, billentyűs hangszerek, vokál
Népszerűség 1980-as évek eleje, 1980-as évek vége

A Post-disco (magyarosan posztdiszkó) az elektronikus zenei stílusokból kialakult kísérleti zenéket, amelyek nagyrészt a nyolcvanas évek közepén, illetve a kilencvenes évek elején alakultak ki. A főként elektromos hangszerek (és a basszusgitár, a vokál) álló hangszerelést később kiegészítették a dobgép, a szintetizátor, a sequencer.[1][2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a műfaj más stílust ötvöz magában, ide tartoznak az dub, kísérleti zene, funk, diszkó és egyéb elektronikus zenék. 1981-től már az első slágerek is megjelentek: D-Train – „You're the One for Me”, The Peech Boys – „Don't Make Me Wait” és Sinnamon – „Thanks To You”. A korszak leghíresebb post-disco együttesei és zenészek: Evelyn King, Freeez, Nick Straker Band, Patrice Rushen.

A stílust további alcsoportokra bontják[1][2][3]

Posztdiszkó-előadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Reynolds, Simon (2009) Grunge's Long Shadow - In praise of "in-between" periods in pop history (Slate, MUSIC BOX). Retrieved on 2-2-2009"
  2. ^ a b Explore music…Genre: Post-disco. Allmusic. (Hozzáférés: 2009. április 11.)
  3. Demers, Joanna (2006.). „Dancing Machines: 'Dance Dance Revolution', Cybernetic Dance, and Musical Taste”. Popular Music 25, 25, 401–414. o, Kiadó: Cambridge Univ Press. DOI:10.1017/S0261143006001012. „"In terms of its song repertoire, DDR is rooted in disco and post-disco forms such as techno and house. But DDR can be read as the ultimate postmodern dance experience because the game displays various forms of dance imagery without stylistic or historical continuity (Harvey 1990, p. 62,…)”