Portugália borászata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Portugália a világ 6. bortermelője; az ország területének abszolút többsége borvidék. A szárazföldi terület hagyományos exportcikke a portói bor, Madeira szigetéé a madeirai likőrbor. Kontinentális területein hagyományosan vörös-, fehér- és habzóborokat is termelnek; a leghíresebbek a vörösborok.

Portugália borvidékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összes szőlőterület nagyjából 260 000 ha. Fő borvidékei:

Ezek éghajlatának fő jellemzői a téli esők és a nagy nyári hőség.

Termesztett fajták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Portugáliát viszonylagos elszigeteltsége sokáig megóvta a szőlőtelepítő divatáramlatoktól; az ültetvények többsége máig őshonos portugál fajta; kisebb részüket Franciaországból telepítették be.

Az Alto Douro borvidéken a szigorú előírások szinte csak őshonos portugál fajták termesztését engedik meg. A portói bort főleg az alábbi, „klasszikus” fajták adják:

A Madeira borvidék legfontosabb szőlőfajai:

A két híres boron kívül az ország sokáig semmivel nem jelentkezett a világpiacon: a hazai piacra főként hagyományosan, nagy hordókban érlelt, oxidált, tömény borokat termeltek. A változás 1986-ban kezdődött, amikor Portugália csatlakozott az Európai Unióhoz. A pincészeteket uniós támogatásokkal sorra felújították; a borok azóta rohamosan fejlődnek.

További, jelentősebb területen termesztett fajták:

A portugál borok minősítő kategóriái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A portugál bortörvény az alábbi kategóriákat különbözteti meg:

  • DOC (Denominacao de Origem Controlada) — védett eredetű bor,
  • IPR (Indicacao de Provenioncia Regulamentada) — eredeti megevezésű, minőségi bor,
  • Vinho de Mesa — általános asztali bor,

- Vinho Regional — tájbor.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]