Portugál szonettek
Elizabeth Barrett Browning angol, viktoriánus korban élt költőnő leghíresebb, magyarul is olvasható műve. A portugál szonettek körülbelül 1845-1846-ban íródott, 1850-ben adták ki először a 44 szerelmes szonettet tartalmazó gyűjteményt. Elizabeth nagyon megfontolta a szonettek publikálását, mert nagyon személyesnek érezte őket. A férje, Robert Browning azonban azt mondta, hogy ezek a legjobb angol nyelvű szonettek Shakespeare óta, és unszolta feleségét a kiadásukra. Kitalálták, hogy a bensőségesség némi megőrzése érdekében úgy lesznek majd feltüntetve a versek, mintha idegen nyelvből fordították volna őket. Először a gyűjtemény Boszniai szonettek címen látott volna napvilágot, mindaddig, míg Robert nem javasolta a portugált a szonettek fiktív eredeti nyelvének, valószínűleg azért, mert kreol jellegű bőrszíne miatt gyakran hívta Elizabethet „kis portugálomnak”.
1. Portugál szonett
- Theokritosra gondoltam, s az Ének,
- ős-édes évek dala fájt fel újra,
- dús éveké, melyeknek mézes ujja
- osztotta kincsét fiatalnak, vénnek, –
- s így ringva habján antik ütemének,
- könnyemen át egy látomás borúja,
- múlt életem édesbús koszorúja,
- a lassú léptü, szép, szomoru évek
- dobtak rám árnyat. S éreztem, megáll
- mögöttem egy misztikus Idegen,
- s hajamnál fogva hátra ránt-cibál:
- „Szólj, ki vagyok?” – s én halkan felelem
- zord zengésű szavára: „A Halál.”
- S ezüst hang cseng rá: „Nem. A Szerelem”.
-
- (Kardos László fordítása)
Forrás [szerkesztés]
- Robert Browning élete és munkássága, literatura.hu
- Rónay Ágnes: Babits Mihály angol fordításai, doktori.btk.elte.hu
- Nagy Zoltán: Barrett Browning:Portugál Szonettek, epa.oszk.hu

