Portugál szonettek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thomas B. Read:Elizabeth Barrett Browning és férje, Robert Browning portréja

Elizabeth Barrett Browning angol, viktoriánus korban élt költőnő leghíresebb, magyarul is olvasható műve. A portugál szonettek körülbelül 1845-1846-ban íródott, 1850-ben adták ki először a 44 szerelmes szonettet tartalmazó gyűjteményt. Elizabeth nagyon megfontolta a szonettek publikálását, mert nagyon személyesnek érezte ezeket. A férje, Robert Browning azonban azt mondta, hogy ezek a legjobb angol nyelvű szonettek Shakespeare óta, és unszolta feleségét a kiadásukra. Kitalálták, hogy a bensőségesség némi megőrzése érdekében úgy lesznek majd feltüntetve a versek, mintha idegen nyelvből fordították volna őket. Először a gyűjtemény Boszniai szonettek címen látott volna napvilágot, mindaddig, míg Robert nem javasolta a portugált a szonettek fiktív eredeti nyelvének, valószínűleg azért, mert kreol jellegű bőrszíne miatt gyakran hívta Elizabethet „kis portugálomnak”.

1. Portugál szonett

Theokritosra gondoltam, s az Ének,
ős-édes évek dala fájt fel újra,
dús éveké, melyeknek mézes ujja
osztotta kincsét fiatalnak, vénnek, –
s így ringva habján antik ütemének,
könnyemen át egy látomás borúja,
múlt életem édesbús koszorúja,
a lassú léptü, szép, szomoru évek
dobtak rám árnyat. S éreztem, megáll
mögöttem egy misztikus Idegen,
s hajamnál fogva hátra ránt-cibál:
„Szólj, ki vagyok?” – s én halkan felelem
zord zengésű szavára: „A Halál.”
S ezüst hang cseng rá: „Nem. A Szerelem”.
(Kardos László fordítása)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]