Portál:Csillagászat/Áttekintés/quote archive
2014[szerkesztés]
Egyben van az ISON üstökös![szerkesztés]
Két hónapnyi várakozás után végre ismét észlelhető az ISON-üstökös, amely az első megfigyelések alapján szépen fényesedik, így reményünk van arra, hogy decemberben szabad szemmel is látható lesz.
Lassan egy éve ismerjük a C/2012 S1 (ISON)-üstököst, amely november végén és decemberben az évszázad egyik legfényesebb csóvás égi vándora lehet - vagy elenyészik, még mielőtt elérné napközelpontját, és még csak szabad szemmel sem lesz látható. Mindkét eset bekövetkezhet, ami jól mutatja, hogy az üstökösök még mindig a legkevésbé előrejelezhető égi jelenségek közé tartoznak. De talán pont ez adja a varázsukat is.
A Delfin csillagkép új csillaga a Nova Del 2013[szerkesztés]
Koicsi Itagaki japán amatőr csillagász 2013. augusztus 14-én egy 6,3 magnitúdós fényességű új csillagot fedezett fel 18 cm-es reflektorával. Az új csillag a Kis Róka csillagkép és a Nyíl csillagképek között található.
A Delfin csillagkép negyedrendű csillagokból álló jellegzetes kis csillagkép a nagy nyári háromszög közelében. Legutóbb 1967-ben figyeltek meg egy 3,7 magnitúdós vendégcsillagot a Delfin csillagképben. Az új csillagok hagyományos neve nóva. A nóva szó a latin nova stella (=új csillag) kifejezésből származik, s mindmáig ezzel a névvel hivatkozunk a kataklizmikus változócsillagok egyik típusára. Az újonnan felfedezett csillagrobbanás is ebbe a típusba tartozik - egy kettős rendszerben található fehér törpe felszínén lejátszódó termonukleáris reakciók állnak a hirtelen felfényesedés hátterében.
Megérkeztek a Perseidák![szerkesztés]
A Perseidák az egyik legismertebb, fényes meteorokat és sűrű hullást produkáló meteorraj, melynek szülőégitestje a 109P/Swift-Tuttle üstökös. Radiánsa a Perszeusz csillagkép területén van (innen kapta nevét), maximuma augusztus 12-augusztus 13-re esik, a köztudatban emiatt augusztus a hullócsillagok hónapja. A raj sok apró porszemcséből áll, melyek a földi légkörben nagy sebességük következtében felhevülnek és elégnek, a földfelszínt nem érik el. Megfigyelésükre legalkalmasabb a hajnali időszak.
Indulásra kész a NASA következő naptávcsöve[szerkesztés]
Az IRIS egy 20 cm-es távcsővel fogja feltérképezni, hogyan áramlik a kromoszférából a korona felé a plazma és az energia, és milyen folyamatok zajlanak a Nap légkörében.
A Nap kutatásának egy fontos területe, hogy pontosan mi is történik a felszín, a fotoszféra felett: hogyan áramlik át az anyag, illetve a magfúzió megtermelte energia át a kromoszférán, a koronán, majd pedig ki a helioszférába, a napszél szárnyán. Ennek megfigyelése nem egyszerű feladat: megfelelő hullámhosszakat kell választani, hogy a fotoszféra fényárát kiszűrjük, és nagy térbeli és időbeli felbontással kell dolgozni, hogy a gyors és finom változásokat is észrevegyük. Az IRIS (Interface Region Imaging Spectrograph) épp ezt célozza meg. A NASA Small Explorers programjának részeként megépült űreszköz egy 20 cm-es távcsővel és egy ultraibolyában érzékeny detektorral lesz felszerelve, mely a kromoszférát, illetve a kromoszféra és korona közti átmeneti régiót fogja vizsgálni. Az UV képalkotó spektrográf spektrumokat és képeket is képes lesz rögzíteni. A felvételek 133 és 284 nm-es hullámhosszak közé eső sávokban készülnek majd. A térbeli felbontás 0,33-0,4 ívmásodperc közötti lesz, a teljes elérhető látómező pedig 2 ívpercet fog át. A térbeli mellett az időbeli felbontás is nagy hangsúlyt kap: az IRIS 6 másodpercenként készít majd el egy képfelvételt, és 1 másodpercenként rögzít spektrumokat. Az adatok begyűjtése azonban csak az egyik fele a munkának: a megfigyelések megértéséhez igen komoly magnetohidrodinamikai modellezési munka is kapcsolódni fog.
Rekordfényességű gammavillanást detektáltak[szerkesztés]
 |
 |
2013. április 27-én a Fermi űrteleszkóp rekordfényességű gammavillanást detektált az Oroszlán csillagképben. Az esemény olyan sokáig tartott, hogy a Fermi mellett számos egyéb űr- és földi távcső is gond nélkül tudta észlelni. A NASA Fermi űrteleszkópjának kutatója, Julie McEnery (Goddard Space Flight Center) szerint már régóta vártak egy igazán fényes gammavillanásra (gamma-ray burst, GRB), ami 2013. április 27-én be is következett. Az esemény olyan sokáig tartott, hogy rekord számú földi távcső is el tudta csípni az optikai, infravörös és rádiótartományban, még az űrteleszkópok észlelései alatt. A villanást a Fermi GBM (Gamma-ray Burst Monitor) műszere detektálta az Oroszlán csillagképben. Ebben a pillanatban a NASA Swift űrteleszkópja éppen két céltárgy közötti átállást végzett, így BAT (Burst Alert Telescope) műszere kevesebb mint egy perc múlva már szintén adatokat szolgáltatott a GRB 130427A jellel ellátott eseményről.
Túlélte a Nap poklát az üstökös![szerkesztés]
Bár a napközelség előtti órákban már lemondtunk róla, a Lovejoy-üstökös átvészelte a rettentő forróságot, kiérdemelve a Nagy Túlélő elnevezést. Elérkezett a várva várt nap, december 15-én a Lovejoy-üstökös a Nap közvetlen közelébe ért, hogy magyar idő szerint 16-án hajnali 01:30-kor elérje napközelpontját, amely 140-120 ezer km-rel a Nap látható felszíne felett húzódott, ahol a napkorona hőmérséklete eléri az 1 millió fokot. Senki sem tudta mi fog történni, de a szakemberek döntő része azon a véleményen volt, hogy hiába ez az elmúlt három évtized legfényesebb napsúroló üstököse, nem fogja túlélni a napközelséget, a pokoli körülmények közt anyaga teljesen elpárolog.
Az első képünk 15-én délután készült a SOHO napmegfigyelő szondával. Az üstökös feje ekkor már a Vénusz látszó fényességét közelítette, emiatt telítésbe vitte a szonda detektorát. Ez okozza a fejből két oldalra kinyúló "bajszokat", de ezek nem valós képződmények. Nem úgy a lefelé mutató porcsóva, melynek hossza eléri a 4 fokot, vagyis legalább 11 millió km hosszan nyújtózott.
2013[szerkesztés]
Marsha S. Ivins Budapesten[szerkesztés]
2012. december 6-án és 7-én Marsha S. Ivins a NASA asztronautája a Budapesti Műszaki Egyetemen járt. Közel kétszáz hallgató és vendég előtt tartott nagy sikerű előadást Az emberes űrrepülés múltja, jelene és bizonytalan jövője címmel, valamint találkozott a Masat–1 stábjával. Az előadásra az egyetlen magyar űrhajós, Farkas Bertalan is ellátogatott.
Marsha Ivins 1990 és 2001 között öt küldetésben vett részt és összességében 55 napot töltött el a Nemzetközi Űrállomáson. A leghosszabb idő, amit az űrben töltött, két hét volt. Három alkalommal az Atlantis, kétszer pedig a Columbia űrsikló legénységének volt a tagja. Az előadás az ott töltött napjairól szólt. Nagyon érdekes volt a súlytalanság bemutatása, videó- és fényképfelvételekkel illusztrálva.
Részletes radarképek egy földközeli kisbolygóról[szerkesztés]
Amerikai radarcsillagászok szokatlanul hosszú ideig, két héten át tudták vizsgálni a Föld közelében elhaladó 2007 PA8 jelű kisbolygót. Az öt évvel ezelőtt felfedezett 2007 PA8 jelű kisbolygó november 5-én 6,5 millió km-re megközelítette a bolygónkat, ami a Föld-Hold távolság 17-szerese. Ez nem különösebben jelentős közelség, ám pont ennek, a viszonylag lassú elhaladásnak volt köszönhető, hogy a NASA/JPL és a Caltech csillagászai október 31-e és november 13-a között szinte minden nap tudtak értékelhető radarvisszhangot kapni az 1,6 km átmérőjű égitestről. A megfigyelésekhez a kaliforniai Goldstone-ban felállított 70 m-es rádiótányért használták.
Tovább az újságcikkhez Lásd még a Radar és a Rádiócsillagászat című szócikket is.
Jelenleg folyó űrbéli események[szerkesztés]
Masat–1[szerkesztés]
A Masat–1 (a Magyar és satellite szavakból képzett szó) az első teljesen magyar építésű műhold. A mintegy 1 kilogramm tömegű, 10 centiméter élhosszú kocka formájú technológiai pikoműholdat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fejlesztik, indítása 2012. február 13-án, több más hold társaságában várható, az ESA új VEGA hordozórakétájának első küldetésén, Kourou-ból.
Hazai előzmények[szerkesztés]
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Űrkutató Diákkörének tagjai 2006-ban, egy BME-konferencián látták meg a würzburgi egyetem által kifejlesztett pikoműholdat, majd 2007-ben, a Lengyel-Magyar űrkutatási konferencián megismerhettek egy lengyel egyetemi fejlesztésű kisműholdat. Ezután fogalmazódott meg bennük, hogy csatlakozzanak a projekthez, és saját fejlesztésű űreszközt hozzanak létre.
Cél[szerkesztés]
Egy 10 cm-es élhosszúságú kockába integrálni egy olyan 1 kg tömegű rendszert, mely képes túlélni a felbocsátáskori rázkódást, alkalmazkodik a szélsőséges környezethez (pl. széles hőmérsékleti tartomány, vákuum), a Földtől 2000 km magasságban legalább 3 hétig képes működni és folyamatosan kommunikálni a földi vezérlőállomással.
| Tovább a teljes szócikkhez… |
A Cassini–Huygens űrszonda[szerkesztés]
A Cassini–Huygens az Amerikai Egyesült Államok űrügynöksége, a NASA által 17 ország, köztük Magyarország részvételével szervezett űrprogram szondája, amelyet Giovanni Cassini olasz származású francia csillagászról neveztek el. Ez a tudományos célú űrkutatás eddigi legnagyobb szabású vállalkozása, célja 2004 és 2008 között a Szaturnusz bolygó környezetének vizsgálata és egy leszállóegység, a Huygens eljuttatása a Titán hold felszínére.
A Cassini tudományos céljai: a gyűrűk háromdimenziós szerkezetének és dinamikus viselkedésének meghatározása; a holdak felszíni összetételének és geológiai múltjának meghatározása; a Iapetus vezető félgömbjén található sötét anyag eredetének és természetének meghatározása; a magnetoszféra viselkedésének és háromdimenziós szerkezetének mérése; a Szaturnusz légkörének vizsgálata a felhők szintjén; a titáni felhők időbeli változásának vizsgálata; a Titan felszínének vizsgálata.
A Cassini orbitert a kaliforniai Sugárhajtási Laboratórium (JPL) építette, a Huygens landert az Európai Űrügynökség, az orbiter nagy teljesítményű antennáját az Olasz Űrügynökség. A Cassini–Huygens program összköltsége 3,26 milliárd USD, amiből 1,4 milliárd az építés, 704 millió a működtetés, 54 millió a követés és 422 millió a Titan IV hordozórakéta.
| Tovább a teljes szócikkhez… |
A "Cassini Solstice Mission" naprakész honlapja
2010[szerkesztés]
December[szerkesztés]
- A Voyager-1 elérte a Naprendszer peremét Keresztúri Ákos cikke
- Rekordot döntött a Mars Odyssey űrszonda
November[szerkesztés]
- Oxigént találtak a Szaturnusz egyik holdján
- Másik galaxisból érkezett bolygórendszert fedeztek fel Kovács József cikke a legújabb exobolygó felfedezésről.
- Lenyűgöző képek készültek a Hartley-2 üstökösről
- Több milliárd fényévre felrobbant szupernóvát fedeztek fel magyar csillagászok
Október[szerkesztés]
- Víz és más kincsek a Holdon A NASA LCROSS űrszondájának első eredményei.
- Szenzációs felvétel a szaturnuszhold óriásgejzírjeiről
- A Vénusz pályája az alkonyati égen az APOD analemma felvételén
Szeptember[szerkesztés]
- Légköroptikai konferencia, Baja, 2010. szeptember 9-11, A megrendezendő konferencia az amerikai „Light and Color in Nature” (St. Marys city, Maryland, USA, 2010. június 16-20.) társ-konferenciája. A légköroptikai jelenségek rajongóinak és kutatóinak 2009-ben elmaradt hazai találkozójának sokak által várt megvalósítása.
- Egy kis szemgyönyörködtetés. Carl Sagan's Cosmos - Star Stuff
Augusztus[szerkesztés]
- Perseida maximum várható csütörtök éjjel.Sárneczky Krisztián cikkében az augusztus 12-én éjszaka várható Perseida meteorraj idei vonulásáról olvashatunk.
- Magyar fotó a NASA Perseida meteorraj-beharangozója
- Óriáslufikkal az űrszemét ellen
- Űrséta közben sikerült leválasztani az űrállomás meghibásodott szivattyúját
- Hatalmas anyagfelhő tart a Napból a Föld felé - sarki fény is lehet kedd éjjel
- A Csillagászati műhely új cikkei közül: ALSEP
Július[szerkesztés]
- "Üstökösbolygó" egy távoli naprendszerben A Hubble űrtávcső új méréseivel sikerült bizonyítani, hogy a HD 209458b jelű exobolygó légköréből elszökő gázanyag üstököscsóva-szerű alakzatba rendeződve követi pályáján az extrém gyorsan keringő planétát.
Június[szerkesztés]
- A hét csillagászati képe - Félmilliárd éves szupernóva. 2010. július 20-án a Baja-Szeged Supernova Survey felfedezte első szupernóváját egy nagyjából 500 millió fényévre lévő halvány galaxisban.
- Nyugtalanság uralkodik egy fiatal csillaghalmazban
- Szabad szemmel látható lesz a McNaught-üstökös. A hajnali órákban szabad szemmel is látható lesz a hó végén napközelbe érő C/2009 R1 McNaught-üstökös, amely július másodikán 60 millió kilométerre közelíti meg a Napot.
Május[szerkesztés]
- 2010. május 2. Ponori Thewrewk Aurél (csillagász) 89. születésnapja, aki jelenleg új könyvén dolgozik, A Nap fiai, Az Ég királynője, trilógia harmadik Vénusz bolygóval kapcsolatos darabján.
- 2010. május 26. - 30 éve, 1980. május 26-án indult Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós a világűrbe a Szojuz–36 szovjet űrhajó fedélzetén.
Április[szerkesztés]
- 2010. április 24. a Csillagászat Napja. (Astronomy Day).
- Vulkáni hamu, avagy miért sápadt az ég?, Az Eyjafjallajökull vulkán 2010-es kitörése,
Március[szerkesztés]
- Idegenek a Tejútrendszerben. Egy új kutatási eredmény szerint a Galaxis gömbhalmazainak körülbelül huszonöt százaléka nem a Tejútrendszerben alakult ki, hanem más galaxisokból vándorolt be az utóbbi néhány milliárd évben.