Porfestés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A porfestés (köznapi szóhasználatban gyakran szinterelés vagy szinterezés, ez azonban a porkohászati hevítő-zsugorító művelet megnevezésének pontatlan használata) egy speciális felületi bevonatot eredményező eljárás általában fém felületekre.

Technológia[szerkesztés]

Egy színezett műanyagpor-alapú festéket hordanak fel az adott felületre elektrosztatikus szórópisztoly segítségével kb. 10–100 kV feszültséggel. A fém felületén megtapad a műanyag porfesték, majd kemencében 160–200 °C-on ráolvasztják. Az így kapott felület rendkívül tartós, rugalmas és hőálló. Az utóbbi időben már nem csak fémeken használják ezt az eljárást, hanem műanyagon, üvegen, fán, MDF lapon is.

Előnyei[szerkesztés]

  • Nincs oldószer-felhasználás,
  • a porszóró berendezés zárt technológia, nincs károsanyag-kibocsátás,
  • fajlagosan olcsó,
  • nagy felületek is gyorsan bevonhatók,
  • nincs száradási idő, beégetés után azonnal használható,
  • megfelelő alapanyag esetén jól ellenáll az UV-sugárzásnak és az időjárási viszonyoknak.

Hátrányai[szerkesztés]

  • A kemence mérete behatárolja a festhető termék méreteit,
  • a magas beégetési hőmérséklet miatt csak az erre alkalmas anyagok festhetőek,
  • nem minden festett felületre hordható fel,
  • előkészítést igényel,
  • tagolt felületekre nehezen vihető fel.