Polónium-dioxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Polónium-dioxid
Fluorite-unit-cell-3D-balls.png
Szabályos név polónium-dioxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7446-06-2
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet PoO2
Moláris tömeg 240.98 g/mol[1]
Megjelenés halványsárga, kristályos, szilárd anyag[1] [2] [3]
Sűrűség 8.9 g/cm3[1]
Olvadáspont 500 °C bomlik[1] [4]
szublimál 885 °C-on [5] [6]
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet kalcium-fluorid, Pearson symbol cF12
Tércsoport Fm3m (No 225)
Rácsállandó a = 0.5637 nm[3] Å
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A polónium-dioxid más néven polónium(IV) oxid egy kémiai vegyület képlete PoO2. Egyike a három polónium-oxidnak – a másik kettő a polónium-monoxid PoO és a polónium-trioxid PoO3. Szobahőmérsékleten halvány sárga színű, kristályos szilárd anyag. Alacsony nyomáson (például vákumban), 500 ° C-on oxigénre és polóniumra bomlik. [7]

Megjelenés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szobahőmérsékleten a polónium-dioxidnak kalcium-fluorid kristályszerkezete van. Kristályai lapcentráltak és köbösek. Azonban magas hőmérsékleten kristályai tetragonálisak. A köbös kristályok halványsárgák, a tetragonálisak pirosak. A polónium-dioxid kristályai elsötétednek hevítés hatására, szublumációs pontján 885 °C-on csokoládébarnák. [8] [3] A Po4+ ion sugara 1,02 vagy 1,04 Å. Így a Po4+/O2− ionok sugarának aránya 0.73, ami köbös kristályszerkezet stabilitásának alsó határa. Az újonnan előállított polónium-dioxid kritályai mindig tetragonálisak majd idővel vagy ha lehűtik köbösek lesznek.[9]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polónium-dioxid nem fordul elő a természtben. A világon kevés polónium van és magas hőmérséklet 250 °C szükséges az előállításához. [10]

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A elemi polónium és oxigén reakciójával állítják elő 250 °C-on. Vagy a következő anyagok hőbontásával: polónium (IV)-hidroxid (PoO(OH)2), polónium-diszulfát (Po(SO4)2), polónium-szelenát (Po(SeO4)2), vagy polóniummal-tetranitrát (Po(NO3)4). [11] [6]

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polónium-dioxid reakcióba lép a hidrogénnel 200 ° C-on. Az ammóniával és a hidrogén-szulfiddal 250 °C-on reagál. Kén-dioxiddal is 250 °C-on reagál, a reakcióban fehér vegyület keletkezik, lehetséges hogy polónium-szulfit. A hidratált polónium-dioxid neve Polónossav (H2PoO3), halványsárga színű amfoter vegyület, reakcióba lép a savakkal és a bázisokkal is.

Hidrogén-halogenidekkel reagálva polónium-tetrahalogenid és víz keletkezik belőle:

PoO2 + 4 HF → PoF4 + 2 H2O
PoO2 + 4 HCl → PoCl4 + 2 H2O
PoO2 + 4 HBr → PoBr4 + 2 H2O
PoO2 + 4 HI → PoI4 + 2 H2O

A tulajdonságai olyanok mint homológja a tellúr-dioxid tulajdonságai. Po (IV)-sók keletkezhetnek belőle. A kalkogén-oxidok savassága periódusos rendszerben lefele haladva csökken. Például SO2, SO3, SeO2, SeO3 és a TeO3 savasak, de a TeO2 és a PoO2 amfoter.[12]

Kálium-hidroxiddal vagy kálium-nitráttal reagálva kálium-polonit K2PoO3 keletkezik belőle:

PoO2 + 2 KOH → K2PoO3 + H2O
PoO2 + 2 KNO3 → K2PoO3 + 2 NO

A kétszeresen negatív ionja a polonit PoO2−3.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polónium-dioxidot kizárólag kísérleti célokra állítják elő.[9]

Óvintézkedések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polónium-dioxid nagyon radioaktív vegyület, kizárólag neoprén kesztyűben szabad hozzányúlni.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Polonium dioxide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d szerk.: Haynes, William M.: CRC Handbook of Chemistry and Physics, 92nd, CRC Press (2011). ISBN 1-4398-5511-0 
  2. Holleman&Wiberg 594. o.
  3. ^ a b c (1954.) „The Preparation of Polonium Metal and Polonium Dioxide”. J. Chem. Soc, 4295–4299. o, Kiadó: RSC. DOI:10.1039/JR9540004295. Hozzáférés ideje: 2012. június 12.  
  4. Holleman&Wiberg 594. o.
  5. Holleman&Wiberg 594. o.
  6. ^ a b Sablon:Greenwood&Earnshaw2nd
  7. Holleman&Wiberg 585. o.
  8. Holleman&Wiberg 594. o.
  9. ^ a b The Chemistry of Polonium, Advances in Inorganic Chemistry and Radiochemistry. New York: Academic Press, 197–230. o (1962). ISBN 978-0-12-023604-6. Hozzáférés ideje: 2012. június 14. 
  10. Holleman&Wiberg 594. o.
  11. Holleman&Wiberg 594. o.
  12. General Chemistry, 9, Boston: Houghton Mifflin Company (2009). ISBN 978-0-618-85748-7. Hozzáférés ideje: 2012. június 14. 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Holleman&Wiberg: Holleman, A. F.; Wiberg, E.. Inorganic Chemistry. San Diego: Academic Press (2001). ISBN 0-12-352651-5