Po Hszi-laj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Po Hszi-laj
Született1949. július 3. (74 éves)
Peking
Állampolgárságakínai
HázastársaGu Kailai (1986–)
GyermekeiBo Guagua
SzüleiPo Ji-po
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • National People's Congress deputy
  • Governor of Liaoning (2001. január – 2004. február)
  • Minister of Commerce of the People's Republic of China (2004–2007)
  • Secretary of the CCP Chongqing Committee (2007–2012)
  • A Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja (2007. október 22. – 2012. április 10.)
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Po Hszi-laj témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Po Hszi-laj (pinjin: Bo Xilai) (1949. július 3. –) kínai politikus. A gyorsan fejlődő Talien gazdasági körzet polgármestereként vált ismertté, majd Liaoning tartomány kormányzója lett. 2004 és 2007 között kereskedelmi miniszter volt. 2007-ben a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja lett és 32 milliós Csungking pártszervezetének vezetője. A tíz évenként szokásos kínai tervszerű vezetőváltás jegyében a 2012 őszétől a legszűkebb felső vezetés tagjának várták, de az év elején súlyos politikai botrány következtében megbukott és kényszerűen távozott a politikai életből.

A KKP nyolc legendás régi vezetőjének, a „Nyolc öreg” egyike, Po Ji-po volt az édesapja, ezért a kínai politikai nyelvezetben a „kis hercegek” körébe számították. Közvetlen és karizmatikus modorával kitűnt az általában merev kínai politikusok közül. Csungkingi tevékenysége során feltűnő volt populizmusa: személyesen indított nagyszabású jóléti programokat, vaskézzel lépett fel a korrupciós jelenségek ellen. Sajátos új baloldali politikát hirdetett, amelyben a maoizmus egyenlősítő elveit igyekezett ötvözni a szociáldemokrácia értékeivel.[1] A korrupció elleni demagóg és a törvényeket figyelmen kívül hagyó fellépése miatt személyiségének megítélése ellentmondásos volt.

A 2012 őszére tervezett 18. pártkongresszustól azt várták, hogy Po Hszi-lajt beválasztják a KKP PB Állandó Bizottságába, az ország tényleges legfelső vezetői közé. Karrierjének azonban gyors és látványos véget vetett az a botrány, amikor az irányítása alá tartozó legfelső helyi rendőri vezető menedékjogot kért az amerikai konzulátuson, és egyúttal felfedte Po Hszi-laj érintettségét egy emberölési ügyben.

Élete és pályafutása[szerkesztés]

Po Ji-po negyedik gyermeke volt. Apja a KNK megalakulása után a KKP PB tagja és pénzügyminiszter volt. A kulturális forradalom idején kegyvesztett lett és családjával együtt meghurcolták.[2] Po Hszi-laj édesanyja vagy közvetlenül a zavargások áldozatául esett, vagy öngyilkos lett.[3]

Po Hszi-laj 17 éves volt a kulturális forradalom kitörésekor és az egyik leghíresebb pekingi gimnáziumba járt.[3] Egyes adatok szerint maga is részt vett a vörös gárda tevékenységében, sőt lehetséges, hogy apja ellen is fellépett.[4][5] Később azonban neki is kényszerűen vidéki táborba kellett mennie, és csak öt év múlva szabadult.[6]

A kulturális forradalom leverése után Po családját is rehabilitálták, apja 1979-ben miniszterelnök-helyettes lett.[2] Po Hszi-laj 1972-79 között gyárban dolgozott,[7] közben 1977-ben felvették a pekingi egyetemre. Ebben az időszakban a leendő kínai politikai vezetők nagy része műszaki diplomát szerzett, Po azonban világtörténelem szakon végzett, majd nemzetközi újságírásból szerzett tudományos fokozatot 1982-ben.[8] Közben 1980-ban lett a Kínai Kommunista Párt tagja.[8]

A 80-as évek során apja visszaszerezte korábbi politikai befolyását és a Központi Tanácsadó Bizottság alelnöke lett. Ami ennél is fontosabb, bekerült Teng Hsziao-ping legszűkebb környezetébe, a Nyolc öreg csoportjába, akik megtervezték és elindították a mai kínai fellendüléshez vezető reformfolyamatot. Bár gazdaságilag liberális elveket vallott, a politikában konzervatív maradt és támogatta a Tienanmen téri vérengzést.[2] 1989 után támogatta Csiang Cö-min felemelkedését Teng Hsziao-ping utódjaként, és haláláig, 2007-ig befolyásos vezető maradt.[2]

Az egyetem elvégzése után Po Hszi-laj a KKP központjában kezdett dolgozni, majd hamarosan vidékre kérte magát. 1984-ben Liaoning tartományban, Talien körzetében kezdett dolgozni helyettes körzeti párttitkárként.[8] Gyorsan emelkedett a ranglétrán és 1993-ra Talien polgármestere és a helyi pártbizottság helyettes vezetője lett, majd vezetője lett.

Po Hszi-laj 2000-ig volt a kikötőváros vezetője, amely ez alatt az idő alatt elmaradott szocialista iparvárosból modern metropolisszá, a gyors kínai fejlődés egyik kirakatává változott.[9] Egyidejűleg Talien Kína egyik legtisztább városa is lett; valamint elnyerte az ENSZ városfejlesztési díját. Po Hszi-laj sikereket ért el a külföldi tőke bevonásában is.[9] Kollégáitól eltérően felismerte a nyilvánosság jelentőségét is, sajtóértekezleteket tartott a kínai újév alkalmából. A külföldi befektetők előtt is nagy tekintélyt szerzett. Belső, kínai részről olyan kritikák hangzottak el tevékenységével kapcsolatban, hogy túlságosan törekszik a látványos eredményekre, kö9rutak, emlékművek, közparkok létesítésére. Támogatta egy hagyományos kínai szertartási oszlop, huapiao felállítását is.[10]

Összesen tizenhét évet töltött Talienben, ami a kínai viszonyok között, ahol a vezetőket hagyományosan gyakran rotálják annak érdekében, hogy ne eresszenek túl mély gyökereket a helyi közegben, nagyon hosszú időnek számít. Közben 1997-ben, a KKP 15. kongresszusát megelőzően apja és a családi klán nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy Po Hszi-laj a párt Központi Bizottságának tagjává válhasson.[11] Po Ji-po odáig ment, hogy javaslatot tett arra: a kínai vezetők formálisan „jelölhessék” családjuk egy tagját a következő generáció vezetői közé, és saját családja részéről Po Hszi-lajt javasolta, arra hivatkozva, hogy idősebb fiának gyengébb volt a végzettsége.[11] A nyílt nepotizmus a kommunista Kínában nem elfogadott, ezért ez a törekvés nem járt sikerrel. 2000-ben Po Hszi-laj megpróbálta megszerezni Sencsen polgármesteri posztját, de ezt a célját sem tudta elérni. Elemzők szerint azt vetették a szemére, hogy túlságosan független és szókimondó erre a tisztségre.[12]

Po Hszi-laj és családja azonban a nagy kudarc ellenére sem adta fel karrier-céljait. 2001-ben egy korrupciós botrány nyitotta meg az utat további felemelkedése előtt. Liaoning tartomány kormányzóját letartóztatták, és Po Hszi-laj végül a helyére léphetett, Ez a poszt meghozta számára az áhított központi bizottsági tagságot is.

Tartományi kormányzóként nagy szerepet játszott az északkeleti területek revitalizációjára irányuló terv végrehajtásában. Kijelentette, hogy ennek a vidéknek a szocialista nehézipar rozsdaövezetéből Kína negyedik gazdasági motorjává kell válnia a három partvidéki gazdasági centrum mellett.[13]

Bár pályafutása során aránylag tisztakezű politikus hírében állott, bizonyos korrupciós vádak ellene is felmerültek.[14] Közvetlen haszonszerzéssel nem vádolták, inkább azzal, hogy politikai menedéket biztosít korrupcióval vádolt politikusoknak.[15] Nyílt összeütközésbe került a tartományi párttitkárral is, aki technikailag a felettesének számított. Utóbbi azért bírálta őt, mert „a városokat európai módon fejleszti, a vidéket viszont afrikai módon elhanyagolja.”

A Falun Gong szekta hívei is megvádolták azzal, hogy különösen durván csapott le követőikre tartományában.[16][17] Tíz országban nyújtottak be ellene vádkeresetet kínzás és emberiesség elleni bűntettek miatt.[18][19]

2002-ben a 16. pártkongresszuson, ahol a korábbi megállapodásoknak megfelelően a kínai vezetés következő nemzedéke – Hu Csin-tao elnök és pártvezető, valamint Ven Csia-pao miniszterelnök – átvették a hatalmat, már a 2012-ben esedékessé váló vezetőváltás előkészítését is megkezdték. Po Hszi-laj ugyan tagja lett ennek az úgynevezett 5. generációs vezetői csoportnak, de az is eldőlt, hogy a legfelső vezető posztjára nem számíthat, az elnök valószínűleg Hszi Csin-ping lesz, a miniszterelnök pedig Li Ko-csiang.

Kereskedelmi miniszter, majd Csungking vezetője[szerkesztés]

Po Hszi-laj kereskedelmi miniszterként, 2007-es egyesült államokbeli látogatásán, találkozik amerikai partnerével, Carlos Gutierrezzel

2002 végén Po Hszi-laj Kína kereskedelmi minisztere lett. Ezen a poszton nagyban emelte nemzetközi ismertségét, tekintélyét.[20] Fiatalos, populista modorával, jó megjelenésével kitűnt a kínai vezetők sorából és a külföldi sajtó is már-már sztárolta.[21]

Tevékenysége egybeesett a külföldi tőke hatalmas beáramlásával. Számtalan fontos tárgyalást folytatott külföldi üzletemberekekkel és politikusokkal, viszonylag jól beszélt angolul. 2004 májusában elkísérte miniszterelnökét egy öt országot érintő európai körútra.[21]

2007 októberében a 17. pártkongresszuson megválasztották a 25 fős Politikai Bizottság tagjának. Ezzel újabb lépést tett a kínai politikai vezetés legbelsőbb körei felé vezető útján. Ugyanakkor kinevezték a 35 milliós belső-kínai megapolisz, Csungking párttitkárának, politikai vetélytársa, Vang Jang helyére, akit Kuangtung tartomány élére helyeztek át. Ebben az időben Csungking számos problémával küzdött, úgyis mint környezetszennyezés, munkanélküliség, rossz közegészségügy, és a Három-szurdok-gát okozta gondok. Számos megfigyelő visszalépésnek értékelte ezt karrierjének útján azzal, hogy törtetése visszatetszést váltott ki a legfelső vezetés köreiben.[22] Mások szerint csak újabb „iskoláról” volt szó, mielőtt még magasabb posztra kerül.

Ő maga sem örült az áthelyezésnek, de úgy döntött, hogy ezt a helyzetet is felhasználja vezetői képességei bizonyítására.[23] Nem csinált titkot abból, hogy szeretne bekerülni a kínai vezetés legbelső körébe, a Politikai Bizottság 9 tagú Állandó Bizottságába 2012 őszén, a következő tervszerű vezetőváltás során, amikor az addigi vezetői gárda nagy többsége visszavonul. Elemzők a párt belső biztonsági apparátusának élére várták.[24]

Csungkingban nagy elánnal vetette magát a munkába, és továbbra sem feledkezett meg önmaga reklámozásáról sem. Létrehozta az úgynevezett csungkingi modellt, ami szerinte példa lehet Kína más vidékei számára is. Ennek lényege a fokozott állami ellenőrzés és egy sajátos újbaloldali ideológia ötvözete. A még Liaoningból magával hozott rendőrfőnökével, Vang Li-csünnel együtt vaskézzel csapott le a helyi szervezett bűnözésre, és e kampány során háttérbe szorította a jogállami elvek érvényesülését. 2009 és 2011 mintegy 5700 személyt tartóztattak le, köztük üzletembereket, rendőröket, tisztviselőket, bírókat – és személyes politikai ellenfeleit is.[25][26] A szervezett bűnözés elleni kampány során széles körű elektronikus megfigyelő és lehallgató rendszert hoztak működésbe. Ezt azonban, mint később kiderült, nem csak a bűnözők, hanem a Csungkingba látogató pekingi vezetők ellen is működtették.[27]

Egyidejűleg elindította a „vörös kultúra” mozgalmat a maoista szocialista erkölcs érvényesítésére a szerinte hanyatló közerkölcsök ellen. Gazdasági téren ösztönözte a beruházásokat és közmunka-programokat indított. Egyes elemzők politikai stílusát Vlagyimir Putyinéhoz hasonlították.[24]

A csungkingi modell azonban jelentősen különbözött az aktuális kínai vezetés reformista politikájától. Tevékenysége drámaian megnövelte ismertségét otthon és külföldön egyaránt. 2010-ben a világ 100 legbefolyásosabb személyisége közé választotta a Time magazin.[28] Megfigyelők szerint a nem választásokra épülő kínai politikai rendszerben Po Hszi-laj tevékenysége gyakran egy intenzív választási kampányra hasonlított.[29] Az elnök és a miniszterelnök egyaránt tartózkodott eredményei méltatásától, érezhetően rosszallották vezetői stílusát.[29]

Neil Heywood halála és a rendőrfőnök letartóztatása[szerkesztés]

A végső bukáshoz vezető botrányt Neil Heywood halála robbantotta ki. Ez a brit üzletember a kínai vezetők és nyugati üzleti körök közötti összekötőként tevékenykedett és szoros kapcsolatban állt Po Hszi-laj ekkori, második feleségével is. Többek között ő segítette hozzá a családot ahhoz, hogy fiuk bejuthasson a neves brit Harrow iskolába. 2011 novemberében holtan találták szállodai szobájában, és alkoholmérgezést állapítottak meg. Később azonban kiderült, hogy előzőleg üzleti vitába keveredett Po Hszi-laj feleségével és azzal fenyegette meg, hogy nyilvánosságra hozza: a család a tengerentúlon 136 millió dollárral rendelkezik.[30]

2012 elején a párt központi fegyelmi bizottsága indított vizsgálatot Csungkingban. Figyelmük előterébe Po Hszi-laj közvetlen munkatársa, rendőrfőnöke, Vang Li-csün került, aki megrémülve attól, hogy ő lesz a bűnbak Neil Heywood ügyében, menedékjogot kért a közeli Csengtu városban lévő amerikai konzulátuson, aminek megadására azonban az Egyesült Államoknak sem joga, sem szándéka nem volt.[31] Vang Li-csün 24 óra múlva elhagyta az épületet, miután azonnal letartóztatták a Pekingből érkezett biztonsági emberek.[32][33][34] A helyi média arról számolt be, hogy elmeállapota miatt betegszabadságra ment.[35]

Vang Li-csün letartóztatása után külföldi kínai nyelvű lapok nyilvánosságra hozták a szerintük általa írt nyílt levelet, amiben Po Hszi-lajt Kína legnagyobb gengszterének nevezi és súlyos korrupcióval vádolja.[36]

A politikai karrier vége[szerkesztés]

Március 15-én, Po Hszi-lajt leváltották csungkingi tisztségeiből és nyilvános bírálatban is részesítette őt a miniszterelnök. Április 10-én függesztették fel formálisan is központi bizottsági és politikai bizottsági tagságából és egyben fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene. Felesége gyanúsított lett Neil Heywood halála ügyében.[37]

Ezek a fejlemények minden bizonnyal karrierje végét jelentették, azonban befolyására, valamint az idők változására jellemző, hogy május folyamán újra interjút adhatott a sajtónak. Ebben részben önkritikát gyakorolt, valamint kijelentette, hogy már régen el kell volna válnia feleségétől.

2012 szeptemberében Po Hszi-lajt a KKP KB Politikai Bizottsága döntése alapján kizárták a pártból.[38]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ 'The princelings are coming', The Economist, 23 June 2011.
  2. ↑ a b c d Kahn, Joseph "Bo Yibo, leader who helped reshape China's economy, dies", International Herald Tribute, 16 January 1997.
  3. ↑ a b Garnaut, John "The Revenge of Wen Jiabao" Archiválva 2014. október 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, Foreign Policy, 29 March 2012.
  4. ↑ Archiválva 2012. március 18-i dátummal a Wayback Machine-ben. Singtao News Network, 27 November 2008 Archived from the original on 15 March 2012.
  5. ↑ U.S. consulate in Shanghai, "07SHANGHAI771, EAST CHINA CONTACTS ON LEADERSHIP CHANGES”. Wikileaks, 4 December 2007.
  6. ↑ Zhang, Wenxian; Alon, Ilan "Biographical dictionary of new Chinese entrepreneurs and business leaders," Edward Elgar Publishing, Inc, (2009). ISBN 978-1-84720-636-7.
  7. ↑ http://www.chinavitae.com/biography/Bo_Xilai/career
  8. ↑ a b c China Vitae, Bo Xilai.
  9. ↑ a b Roberts, Dexter. „China: A Princeling Who Could Be Premier”, BusinessWeek , 2004. március 15. (Hozzáférés: 2012. április 5.) 
  10. ↑ „亚洲周刊：薄熙来早有僭越之心 (Asia Weekly: Bo's ambitions began Early)”, Yazhou Zhoukan (Asia Weekly) , 2012. április 15.. [2012. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. április 16.) 
  11. ↑ a b Li, Cheng. China's leaders: the new generation. Rowman & Littlefield, 166. o. (2001). ISBN 0847694976 
  12. ↑ "Switched face raises eyebrows", South China Morning Post, Willy Lam, edition 4 May 2000
  13. ↑ Cheng Li, "China’s Northeast: From Largest Rust Belt to Fourth Economic Engine?” Archiválva 2013. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, China Leadership Monitor, No. 9.
  14. ↑ China Labor Bulletin, "Liaoning Province – An overview" Archiválva 2016. január 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
  15. ↑ Pan, Philip P. "China Releases Investigative Reporter Whose Jailing Had Upset U.S.", The Washington Post, 4 January 2006. Hozzáférés ideje: 2 April 2011.
  16. ↑ Kilgour, David; Harris, David "Keep Bo Xilai Out", National Post, 26 May 2007. Accessed 8 February 2012.
  17. ↑ Jamil Anderlini, Downfall ends Bo’s ambition to rule China, Financial Times, 15 March 2012.
  18. ↑ "Spain: genocide case rejected", Taipei Times, 30 November 2005. accessed 8 February 2012.
  19. ↑ Ottawa Citizen, Falun Gong followers accuse diplomat of crimes against humanity Archiválva 2013. augusztus 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, 29 May 2007.
  20. ↑ Ewing, Kent. (2010, 19 March). "Bo Xilai: China's Brash Populist Archiválva 2011. november 28-i dátummal a Wayback Machine-ben". Asia Times. Hozzáférés ideje: 16 June 2011.
  21. ↑ a b Hou, Liming (ed.). „薄熙来：风口浪尖上的"魅力部长" (Bo Xilai: The Charming Minister)”, International Financial Times , People.cn, 2005. június 13.. [2016. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. március 20.) 
  22. ↑ Wines, Michael: In Rise and Fall of China’s Bo Xilai, an Arc of Ruthlessness. New York Times. (Hozzáférés: 2012. május 7.)
  23. ↑ Karson Yiu and Enjoli Frances, The Mysterious Saga of China’s Bo Xilai, ABC News, 19 April 2012.
  24. ↑ a b The Economist, China's new leaders: the princelings are coming, 23 June 2011.
  25. ↑ Stanley Lubman, Bo Xilai’s Gift to Chongqing: A Legal Mess Archiválva 2012. május 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, Wall Street Journal, 12 April 2012.
  26. ↑ „China's other face: The red and the black”, The Economist, 2009. október 1. 
  27. ↑ Bo Xilai scandal: China president ‘was wire-tapped’, 26 April 2012.
  28. ↑ „The 2010 TIME 100: Bo Xilai”, TIME , 2010. április 29.. [2012. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. április 11.) 
  29. ↑ a b Lam, Willy: Xi Jinping's Chongqing Tour: Gang of Princelings Gains Clout. Jamestown Foundation. (Hozzáférés: 2012. március 15.)
  30. ↑ „British fixer Neil Heywood's murky death linked to fallen leader Bo Xilai's wife”, Michael Sheridan, 2012. április 2. (Hozzáférés: 2012. április 10.) 
  31. ↑ Michael Wines and Jonathan Ansfield, Report on Ousted China Official Shows Effort at Damage Control, New York Times, 19 March 2012.
  32. ↑ Josh Chin, U.S. State Dep’t Confirms Chongqing Gang-Buster Visited Consulate, Wall Street Journal, 9 February 2012.
  33. ↑ Daily Press Briefing – February 8, 2012. U.S. Department of State. (Hozzáférés: 2012. február 10.)
  34. ↑ Fan, Wenxin; Forsythe, Michael "Wang May Have Flown to Beijing After U.S. Consulate Visit", Bloomberg BusinessWeek, 11 February 2012.
  35. ↑ Ford, Peter. (8 February 2012). "A top cop in China disappears. Medical leave or US asylum? ". The Christian Science Monitor. Hozzáférés ideje: 8 February 2012.
  36. ↑ „揭发薄熙来，王立军不愿当被猛嚼后弃鞋底的口香糖？”, Voice of America , 2012. február 9. (Hozzáférés: 2012. február 9.) 
  37. ↑ Buckley, Chris; Lim, Benjamin Kang China says Bo Xilai's wife suspected of murder China suspends Bo from elite ranks, wife suspected of murder Archiválva 2012. szeptember 17-i dátummal a Wayback Machine-ben, Reuters, 10 April 2012.
  38. ↑ [1]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bo Xilai című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Po_Hszi-laj&oldid=26589905”