Poétika (Arisztotelész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Poétika (ógörögül ποιητική [τέχνη] poietike techne - az alkotó, költői művészet) Arisztotelésztől származik és valószínűleg Kr.e. 335-ben keletkezhetett, eredetileg vázlat volt Arisztotelész előadásaihoz (ún. Pramatia), amely a költészettel és a műfajokkal foglalkozik.

Arisztotelész három nagy csoportra osztotta a tudományokat (elméleti, gyakorlati és költői); a Poétika maga a költői tudomány egy részével fogalalkozik, azaz a teremtő emberi tudással, a mű mind leíró (deskriptív) mind előíró (preskriptív) elemeket tartalmaz. Az arisztotelészi Poétika tárgykörébe tartoznak azon művészetek (téchnai), amelyek utánzóak (mimetikusak) ill. bemutatóak/ábrázolóak: epika, tragédia, komédia, diturambosz-költészet, de a tánc és zene is. A műben megutatkozik azonban, hogy Arisztotelész majdnem kizárólag csak a szorosabb értelemben vett költészettel foglalkozik, tehát olyan ábrázoló müvészetekkel, amelynek médiuma a nyelv.

Arisztotelész Poétikája összefüggésben áll a retorika című művével, mivel mindkét írás a nyelvvel és a kommunikációval foglalkozik, valamint a politika című művével, mivel a költészetnek és a beszédművészetnek a görög poliszokban központi társadalmi feladatai voltak.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aristoteles: Poetik. Übersetzung und Kommentar von Arbogast Schmitt. Akademie-Verlag, Berlin. ISBN 978-3-05-004430-9. – Neueste Übersetzung mit eingehendem Kommentar