Pliniusi kitörés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Pliniusi kitörés, vagy más néven Vezúvi kitörés olyan vulkánkitörést jelöl, mint amely a Vezúv I.e. 79-es kitörése volt, melyet később a fiatalabb Plinius vetett papírra és, amelyik megölte unokatestvérét, idősebb Pliniust. A Pliniusi kitörésekre heves gáz és vulkáni hamu kiszabadulása jellemző, amely nagy magasságokba is feljut és elérheti akár a sztratoszférát is. Az ilyen típusú kitörésekre az a jellemző, hogy nagy mennyiségű hamu kerül a légkörbe, miközben gázrobbanások törnek ki.

A rövidebb kitörések akár egy napon belül abbamaradhatnak, míg a nagyobb kitörések akár több hétig, esetleg hónapokig is eltarthatnak. A nagyobb kitörések kitörési oszlopa időnként magába roskad, amely vulkanikus törmelékárat hoz létre. mivel a vulkán belsejét korábban kitöltő magma a szabadba távozik a kitörés során, ezért gyakran már semmi sem támasztja meg belülről a vulkán tetejét, amely beomlik, létrehozva ezáltal a kalderát. A finomszemcsés vulkáni hamu nagy területeken szóródhat szét. A Pliniuszi kitörések nagy hangerővel is járhatnak, ilyen volt például a Krakatau 1883.-as kitörése is. A vulkánból kiömlő láva gyakran riolitos, amely bőven tartalmaz szilikátot. A Pliniuszi kitörések során a bazaltláva igen ritka, példának okáért a legutolsó ilyen kitörés 1886-ban fordult elő a Mount Tarawera esetében.

Plinius leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Plinius így írta le a kitörést.

„Augusztus 24-én, körülbelül délután édesanyám odahívatta őt magához, mert észrevett egy felhőt, amely elég szokatlan alakú és méretű volt. Ezután belenézett a napba, miután vett egy hideg fürdőt, majd elköltött egy könnyed ebédet, visszatért könyveihez, majd azonmód felállt, majd kiment, hogy felmenjen egy emelkedőre, amelyről jobban látta e szokatlan eseményt. Egy felhő, -hogy melyik hegyből, azt nem lehet megállapítani erről a távolságról (de az biztos, hogy a Vezúv mögött)- emelkedett fel, hogy milyen alakú is volt azt elég nehéz leírni, de mediterrán fenyőhöz hasonlatos, lövellt fel hatalmas törzzsel, amely a tetején több kisebb ágra szakadva szétterült, ahogy elképzelem semmi hirtelen szélvihar nem kavarta meg, az erő, amely megnövelte ezt, felfelé tört, majd a felhő önnön nyomása alatt vissza lett nyomva, azon módon, ahogyan én említettem, időnként fényesnek, időnként meg sötétnek és pettyesnek hatott és többé-kevésbé földet és parazsat is tartalmazott. Ezt a jelenséget egy olyan ember látta, aki tanulmányozni és kutatni akarta, mint az én unokatestvérem, aki közelebbről akarta megnézni.”

– Levelek hatodik könyve, tizenhatodik levél

Idősebb Plinius ki akarta menteni a veszélybe került embereket a Nápolyi-öböl partjáról, ezért útnak indította gályáit a Stabiae-öbölbe a mai Castellammare di Stabia városa közelében. A fiatalabb Plinius egy számlát nyitott a temetésére és biztos volt benne, hogy az unokatestvére a vulkán mérgező gázainak lenyelése miatt vesztette életét. Augusztus 26-án találták meg holttestét külsérelmi nyomok nélkül, a Vezúv hamuja alatt.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Plinian eruption című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]