Planck-energia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Planck-energia az energia természetes egysége, jele EP.

E_p = \sqrt{\frac{\hbar c^5}{G}} \approx 1,956·109 J \approx 1,22·1019 GeV \approx 0,5433 MWh

ahol

c \, a fénysebesség vákuumban

\hbar a redukált Planck-állandó

G \, a gravitációs állandó

A Planck-energia – az energia-tömeg ekvivalencia értelmében – ekvivalens a Planck-tömeggel, ami kb. egy kis bolha tömege. A Planck-energia kb. egy átlagszemély 12 heti elektromos fogyasztása, vagy egy átlagamerikai 2 heti fogyasztása (2001-es adatok). Az Ó-Istenem részecske, amit 1991-ben figyeltek meg 50 J energiával, kb. 25 milliárdod része a Planck-energiának.

Bár a Planck-energia makroszkopikus mennyiségű energia, mégis fontos mennyiségnek gondolják a részecskefizikában, amint a gravitációt is figyelembe vesszük. A Planck-energia nemcsak az az energia, ami a Planck-hossz szondázásához kell, hanem valószínűleg a maximális energia is, ami abba a méretbe belefér – és ami valószínűleg azonnal összeomlik egy fekete lyukká.

Részecskefizikusok és kozmológusok gyakran használják a redukált Planck-energiát, ami

\sqrt{\frac{\hbar{}c^5}{8\pi G}} ≈ 0,390·109 J ≈ 2,43·1018 GeV

A beledefiniált 8π faktor számos gravitációs egyenletet egyszerűsít.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]