Pjaszina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pjaszina
Közigazgatás
Országok Oroszország
Földrajzi adatok
Hossz 818 km
Vízgyűjtő terület 182 000 km²
Forrás Pjaszino-tó
Torkolat Kara-tenger, Pjaszina-öböl
é. sz. 73° 53′ 12″, k. h. 87° 04′ 21″Koordináták: é. sz. 73° 53′ 12″, k. h. 87° 04′ 21″

A Pjaszina (oroszul: Пясина) folyó Közép-Szibériában, a 70. szélességi foktól északra, Oroszország Krasznojarszki határterületének Tajmiri Dolgan-Nyenyec járásában (2007. január 1. előtt: autonóm körzetében).

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hossza: 818 km; vízgyűjtő területe: 182 000 km²; évi közepes vízhozama a forrásnál: 560 m³/sec, a torkolatnál 2600 m³/sec.

Norilszk várostól északra, a Pjaszino-tóból folyik ki és a Kara-tenger, Pjaszina-öblébe torkollik. Teljes esése mindössze 37 m. [1]

A tóból kilépve egy darabig morénadombok között, szűk völgyben halad észak felé, majd a Tajmir-félsziget alacsonyan fekvő, nyugati részén, az Észak-Szibériai-alföldön folyik végig. A Tareja folyó torkolatánál éles kanyart tesz és innen nyugat felé tart. A Pura folyó torkolata előtt újabb éles kanyarral északra fordul, majd szűk völgyben vágja át magát a Birranga-hegység nyúlványain és a tengermelléki síkságon tölcsértorkolatot képezve ömlik a Pjaszina-öbölbe.

Szeptember vége – október eleje és június között a folyó befagy. Főként (60%-ban) hóolvadékból táplálkozik. Alacsony vízálláskor a dagály visszaduzzasztó hatása a folyón fölfelé a Tareja torkolatáig (309 km) érvényesül.

A Tajmir-félsziget az örökfagy övezetbe tartozik. Olvadáskor a víz a tundra felszínén szétterül és számtalan kisebb-nagyobb tavat alkot. A Pjaszina medencéjében több mint 60 000 ilyen tó található, összterületük 10 450 km².

A folyó kisebb hajókkal teljes hosszában hajózható. A hajózási időszak azonban nagyon rövid, a jégzajlástól függően általában augusztus közepétől szeptember végéig tart.

Mellékfolyók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnagyobb mellékfolyói a felső szakaszon (Dudipta) és a középső szakaszon (Jangoda, Agapa) ömlenek a Pjaszinába. Jelentősebb mellékfolyók:

  • Jobbról: Csornaja (Iken), Dudipta, Jangoda, Tareja, Binjuda.
  • Balról: Agapa, Mokoritto, Pura (376 km).

A Pura és a Mokoritto között mintegy 900 000 hektárnyi természetvédelmi területet (zakaznyik) létesítettek, főként a nagy lilik és vetési lud költőterületeinek, valamint a vadon élő rénszarvasok védelmére. A Pjaszina deltája szintén természetvédelmi terület.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Székely András. Szovjetunió, I. kötet. Budapest: Gondolat Kiadó, 145. o. ISBN 9632803035 (1978) 
  2. Bolsoj Arktyicseszkij Zapovednyik (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2010. július 25.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy szovjet enciklopédia (orosz nyelven). Hozzáférés ideje: 2010. július 23. 
  • Reka Pjaszina (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  • szerk.: A. V. Borodko, V. F. Habarov: Nacionalnij atlasz Rosszii (I. kötet) (orosz nyelven). Moszkva: Roszkartografija, 234-235. o. ISBN 5851202173 (2004)