Pjaszina
| Pjaszina | |
| Közigazgatás | |
| Országok | Oroszország |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 818 km |
| Vízgyűjtő terület | 182 000 km² |
| Forrás | Pjaszino-tó |
| Torkolat | Kara-tenger, Pjaszina-öböl |
A Pjaszina (oroszul Пясина) folyó Közép-Szibériában, a 70. szélességi foktól északra, Oroszország Krasznojarszki határterületének Tajmiri Dolgan-Nyenyec járásában (2007. január 1. előtt: autonóm körzetében).
Tartalomjegyzék |
Földrajz [szerkesztés]
Hossza: 818 km; vízgyűjtő területe: 182 000 km²; évi közepes vízhozama a forrásnál: 560 m³/sec, a torkolatnál 2600 m³/sec.
Norilszk várostól északra, a Pjaszino-tóból folyik ki és a Kara-tenger, Pjaszina-öblébe torkollik. Teljes esése mindössze 37 m. [1]
A tóból kilépve egy darabig morénadombok között, szűk völgyben halad észak felé, majd a Tajmir-félsziget alacsonyan fekvő, nyugati részén, az Észak-Szibériai-alföldön folyik végig. A Tareja folyó torkolatánál éles kanyart tesz és innen nyugat felé tart. A Pura folyó torkolata előtt újabb éles kanyarral északra fordul, majd szűk völgyben vágja át magát a Birranga-hegység nyúlványain és a tengermelléki síkságon tölcsértorkolatot képezve ömlik a Pjaszina-öbölbe.
Szeptember vége – október eleje és június között a folyó befagy. Főként (60%-ban) hóolvadékból táplálkozik. Alacsony vízálláskor a dagály visszaduzzasztó hatása a folyón fölfelé a Tareja torkolatáig (309 km) érvényesül.
A Tajmir-félsziget az örökfagy övezetbe tartozik. Olvadáskor a víz a tundra felszínén szétterül és számtalan kisebb-nagyobb tavat alkot. A Pjaszina medencéjében több mint 60 000 ilyen tó található, összterületük 10 450 km².
A folyó kisebb hajókkal teljes hosszában hajózható. A hajózási időszak azonban nagyon rövid, a jégzajlástól függően általában augusztus közepétől szeptember végéig tart.
Mellékfolyók [szerkesztés]
Legnagyobb mellékfolyói a felső szakaszon (Dudipta) és a középső szakaszon (Jangoda, Agapa) ömlenek a Pjaszinába. Jelentősebb mellékfolyók:
- Jobbról: Csornaja (Iken), Dudipta, Jangoda, Tareja, Binjuda.
- Balról: Agapa, Mokoritto, Pura (376 km).
A Pura és a Mokoritto között mintegy 900 000 hektárnyi természetvédelmi területet (zakaznyik) létesítettek, főként a nagy lilik és vetési lud költőterületeinek, valamint a vadon élő rénszarvasok védelmére. A Pjaszina deltája szintén természetvédelmi terület.[2]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Székely András. Szovjetunió, I. kötet. Budapest: Gondolat Kiadó, 145. o. ISBN 9632803035 (1978)
- ↑ Bolsoj Arktyicseszkij Zapovednyik (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2010. július 25.)
Források [szerkesztés]
- Nagy szovjet enciklopédia (orosz nyelven). Hozzáférés ideje: 2010. július 23.
- Reka Pjaszina (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2010. július 24.)
- szerk.: A. V. Borodko, V. F. Habarov: Nacionalnij atlasz Rosszii (I. kötet) (orosz nyelven). Moszkva: Roszkartografija, 234-235. o. ISBN 5851202173 (2004)
