Pjakupur
| Pjakupur | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Országok | Oroszország |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 542 km |
| Vízhozam | 290 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 31 400 km² |
| Forrás | A Jankjagun és a Nyucsavotijaha folyók találkozása |
 é. sz. 63° 31′ 23″, k. h. 74° 00′ 16″ | |
| Torkolat | Pur |
| é. sz. 64° 56′ 50″, k. h. 77° 49′ 31″ | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 | |
| A Pur folyó vízgyűjtő területe | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pjakupur témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Pjakupur (oroszul: Пякупур) folyó Oroszország ázsiai részén, Nyugat-Szibériában, Jamali Nyenyecföldön; a Pur bal oldali forrásága.
Földrajz[szerkesztés]
Hossza: 542 km, vízgyűjtő területe: 31 400 km², évi közepes vízhozama: 290 (vagy 305) m³/sec.
A Szibériai-hátságon eredő két folyó, a Jankjagun és a Nyucsavotijaha egyesülésével keletkezik. Hossza a Jankjagun forrásától 635 km. A Nyugat-szibériai-alföld erdős-mocsaras sík vidékén folyik, kezdetben keleti, majd északkeleti irányban. Tarko-Szale településnél egyesül a Pur másik forráságával, az Ajvaszedapurral.
Rendkívül kanyargós medre mentén sok a holtág. Vízgyűjtő területén több mint 32 000 kis tó fekszik, többségük mocsaras területen. Mellékfolyói közül jelentősebb a jobb oldali Vingapur (319 km) és a bal oldali Purpe (327 km).
Októbertől májusig befagy, átlagosan 220 napig jég borítja. A tél végén Tarko-Szalenál a jégpáncél vastagsága kb. 85 cm. Tavaszi árvize van, vízszintje általában június elején tetőzik. Alsó folyásán átlag két és fél hónapig magas vízállás jellemzi.
Vízgyűjtő területén igen sok szénhidrogén-lelőhely található. A bal partján fekvő Gubkinszkij város mellett jelentős olaj- és gázkitermelés folyik. Purpe az északi olajmezőkről kiinduló kőolaj távvezeték egyik állomása.
Források[szerkesztés]
- Reki Jamala / Pjakupur (orosz nyelven). Gublibrary.ru. [2013. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 11.) Halott link archívból javítva: 2018-08-26
- Nagy szovjet enciklopédia, 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978)
- Geograficseszkije nazvanyija mira. Toponyimicseszkij szlovar, szerk. Je. M. Poszpelov (orosz nyelven) (2001)
