Pizai fűcsiga

Pizai fűcsiga
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Puhatestűek (Mollusca);
Altörzs:	Héjasok (Conchifera);
Osztály:	Csigák (Gastropoda);
Alosztály:	Valódi csigák (Orthogastropoda);
Öregrend:	Heterobranchia;
Rend:	Tüdőscsigák (Pulmonata);
Alrend:	Szárazföldi csupaszcsigák (Eupulmonata);
Alrendág:	Stylommatophora;
Öregcsalád:	Helicoidea;
Család:	Főcsigák (Helicidae);
Alcsalád:	Helicinae;
Nemzetség:	Thebini;
Nem:	Theba;
Faj:	T. pisana;
Tudományos név
	Theba pisana; Müller, 1774
Szinonimák
	Helix Albella Linnaeus, 1758; Helix pisana Müller, 1774; Eupharypha pisana (Müller);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pizai fűcsiga témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pizai fűcsiga témájú médiaállományokat és Pizai fűcsiga témájú kategóriát.

A pizai fűcsiga^[1] vagy mediterrán csiga (Theba pisana) eredetileg a Földközi-tenger térségében őshonos szárazföldi csigafaj, amely azonban invazív fajként több országban elterjedt és jelentős mezőgazdasági károkat okozhat.

Megjelenése[szerkesztés]

A csigaház 5-6 kanyarulatból áll, szélessége 12–25 mm, magassága 9–20 mm, görögországi változatának átmérője jellemzően 15 mm alatt van. Alapszíne a fehértől a krémszíntől a sárgásig lehet, amelyet hosszanti sávok vagy sávba rendeződött halvány- vagy sötétbarna foltok díszítenek. A faj jellegzetessége, hogy a csigaház csúcsa, első kanyarulata gyakran sötét kékesszürkére színeződik. Köldöke közepesen szűk, a szájadék pereme részben elfedi. A szájadék belső pereme gyakran vöröses színű. Az állat egészen világos sárgásbarna, feje két oldaláról indulva sötétebb sávok futnak az igen hosszú csápok végéig.

Elterjedése[szerkesztés]

A pizai fűcsiga eredetileg a Földközi-tenger medencéjében volt honos, ahonnan továbbterjedt Európa atlanti partvidékére, egészen Hollandiáig és a Brit-szigetekig. A globális kereskedelemmel eljutott Ázsiába, Dél-Afrikába, Ausztráliába és az Egyesült Államokban Kaliforniába. Táplálkozása, az őshonos fajok kiszorítása és a gépesített feldolgozást akadályozó életmódja miatt sok helyen mezőgazdasági kártevőnek minősül.

Életmódja[szerkesztés]

A pizai fűcsiga a homokos talajú tengerparti élőhelyeket kedveli, akár a növényzet által alig megkötött homokdűnéken is megél. A Portugáliától Görögországig húzódó partvidéken az egyik leggyakoribb csigafaj. A nyári napsütés által felforrósított homokos talajt úgy kerüli el, hogy napközben magas kórókra, bokrokra, kerítésoszlopokra mászik fel, gyakran tömegesen (3000 példányt is számoltak egyetlen fán). A mediterrán vidékeken a nyári aszályt is kórókra mászva, hibernálódva vészeli át. A komolyabb téli fagyokat nem viseli el. Növényevő, szinte bármilyen növény leveleit megeszi. Nagyobb tömegben a legelőkön a háziállatokkal versenghet a táplálékért és azok nem szívesen eszik meg a csigák által bemászott növényeket. Dél-Afrikában a citrus- szőlő- és pillangósvirágú ültetvényeket pusztítja. A gabonaföldeken a kórómászó szokása miatt eltömítheti a betakarító gépeket és a betakarított termést is élvezhetetlenné teszik. Populációsűrűsége 300-700 is lehet négyzetméterenként.

Mérsékelt éghajlaton (pl. Franciaország) júniustól októberig rakja le 40-80 petéjét kövek alá, a talajba. A kikelő utódok 2 mm átmérőjűek, az ivarérettséget 1 évesen, teljes méretüket 2 évesen érik el.