Pivár Ignác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pivár Ignác Teréz
Pivár Ignác (1843-1905) piarista szerzetes.jpg
Születési neve Pivár Ignác
Született 1843. április 1.
Csobánka
Elhunyt 1905. május 3. (62 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása

piarista szerzetes

gyógypedagógus
Fontosabb munkái A beszélő siketnémák nyelvtanítása (1887)

Pivár Ignác (Csobánka, 1843. április 1.Budapest, 1905. május 3.) piarista szerzetes, tanár, gyógypedagógus.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1861-ben Vácott lépett be a piarista rendbe, 1866-ban ünnepélyes fogadalmat tett, 1869-ben szentelték pappá. Tanárként működött Magyarország településein, Kecskeméten, Pesten, Vácott, Kolozsvárt. 1892-1895 között a siketek váci, majd a vakok budapesti intézetének (1895-1905) igazgatója. Újító törekvései különösen a vakok gyógyító nevelése terén maradandóak. Elkészítette a Braille-írás-olvasás magyar változatát, sokat tett a vakok zenei oktatása és ipari képzése érdekében. Igazgatói működése idején épült fel a vakok új, modern intézete (Budapest, Ajtósi Dürer sor).

Munkáiból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A beszélő siketnémák nyelvtanítása. Vác, 1887.
  • Bibliai történetek siketnéma növendékek számára. Vác, 1888.
  • Kis hangtan, vezérfonálul a siketnémák tanítóinak számára és magánhasználatra. Vác, 1895.
  • A vakok ügyének fejlődése és mostani állása Magyarországon. Budapest, 1904.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]