Pitsai lelet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pitsai lelet a görögországi Korinthosz közelében talált fatáblákra festett műtárgyegyüttes. A leletek az ókori görög táblafestészet legkorábbi fennmaradt emlékei.

Az egyik táblakép

Lelőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A négy fatáblát, pinaxot, melyek közül kettő meglehetősen töredékes, 1934-ben fedezték fel egy Korinthosztól 50 km-re fekvő barlangban Pitsa közelében. Stílusjegyeik alapján keletkezésüket i.e 540–530 közé, azaz a poliszok korára teszik.

Festési módszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A táblák alapja vékony falap, melyeket stukkószerű bevonattal láttak el, erre vitték fel az ásványi pigmentet tartalmazó festéket. A színek meglepően jól megőrizték élénkségüket. A festők csak nyolcféle színt alkalmaztak (fekete, fehér, vörös, zöld, sárga, bíbor és barna) árnyékhatás vagy színátmenet nélkül. Valószínűleg először a fekete kontúrvonalakat rajzolták meg, majd ezeket töltötték ki a színekkel.

Motívumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A táblákon a nimfakultuszhoz kapcsolódó jelenetek láthatók. A két csaknem teljesen fennmaradt tábla egyikén áldozatot mutatnak be a nimfáknak. A képeken chitonba és peploszba öltözött nők állnak a kép jobb oldalán látható oltár előtt, mellettük lantot és auloszt tartó zenészek láthatók. Az oltár közelében álló alak kancsóból áldozati italt önt. A mögötte álló alacsony személy, valószínűleg egy rabszolga egy áldozati bárányt vezet. A korinthoszi betűkkel írt felirat két nőnek, Euthüdikának és Eukolisznak ajánlja a táblát vagy az áldozatot.

A másik jó állapotban fennmaradt táblán, melyen három egymást átfedő nőalak – talán maguk a nimfák – láthatók, szintén a nimfáknak szóló ajánlás olvasható.

Rendeltetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A táblák az ókori görög vidéki nimfakultuszhoz kapcsolódó fogadalmi felajánlások. Stílusjegyeiket és kivitelezésüket tekintve valószínűleg az akkor idők gyengébb minőségű táblafestményei közé tartoztak. Más görög szentélyekben (például Epidaurosz) elhelyezett fogadalmi felajánlásokra tett utalásokból az a következtetés vonható le, hogy a pitsai táblák az alacsonyabb rangú, szegényebb társadalmi réteg fogadalmi felajánlásai voltak. Az ilyen fogadalmi felajánlások valószínűleg sokkal nagyobb számban keletkeztek, de mivel a gazdagabb társadalmi rétegek kőből, bronzból, drágakőből készült felajánlásaival szemben nem tartós anyagokból készültek, csaknem teljesen eltűntek a régészet számára.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fennmaradt ókori festések többsége vagy freskó- vagy vázakép. Ismert tény, hogy a táblaképeket sokkal többre tartották, de csak nagyon kevés marad fenn az utókor számára. Az ókori táblafestészet legismertebb példái a fájjúmi múmiaportrék és a Severan dinasztia családi tondója, az ókori Rómából származnak. A pitsai táblák – melyek valószínűleg a barlangban uralkodó különös klimatikus állapotnak köszönhetően maradtak meg, – a festészeti technika legkorábbi emlékei. Mivel a táblák a római kor előtti időkből származó egyetlen leletek, gyakorlatilag ezek jelentik egy teljes művészi irányzat összes bizonyítékát. Talán nem véletlen egybeesés, hogy az ókori görögök szerint a táblafestészetet a Pitsától nem messze fekvő Sicyonban találták fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]