Pirosvállú csiröge

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pirosvállú csiröge
Agelaius phoeniceus1.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Csirögefélék (Icteridae)
Nem: Agelaius
Faj: A. phoeniceus
(Linnaeus, 1766)
Elterjedés
Agelaius phoeniceus.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pirosvállú csiröge témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pirosvállú csiröge témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pirosvállú csiröge témájú kategóriát.

A pirosvállú csiröge vagy vörösszárnyú gulyamadár (Agelaius phoeniceus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közönséges madár Észak-Amerikában. Alaszkától ás a kanadai Québec tartománytól délre az Amerikai Egyesült Államok szinte egész területén megtalálható. Elterjedési területének déli határa Florida, Mexikó déli része és Guatemala. Innen délre már csak szétszórt kis populációi vannak Salvadorban, Honduras északi részén és Costa Rica északi területein. Előfordul továbbá Kuba és a Bahama-szigetek területén is. A közép-amerikai és a karibi populáció madarai egész évben egy helyben élnek.

Vonuló faj, az elterjedési terület északi részén élő madarak a telelt Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi területein töltik. Rendkívül alkalmazkodóképes faj. Eredeti élőhelye a folyók patjait övező galériaerdők és a nedves rétek, de mára előfordul mezőkön, szántóföldeken és városi kertekben, parkokban is.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Agelaius phoeniceus phoeniceus
  • Agelaius phoeniceus aciculatus
  • Agelaius phoeniceus arctolegus
  • Agelaius phoeniceus arthuralleni
  • Agelaius phoeniceus brevirostris
  • Agelaius phoeniceus bryanti
  • Agelaius phoeniceus californicus
  • Agelaius phoeniceus caurinus
  • Agelaius phoeniceus floridanus
  • Agelaius phoeniceus fortis
  • Agelaius phoeniceus grinnelli
  • Agelaius phoeniceus gubernator
  • Agelaius phoeniceus littoralis
  • Agelaius phoeniceus mailliardorum
  • Agelaius phoeniceus mearnsi
  • Agelaius phoeniceus megapotamus
  • Agelaius phoeniceus nelsoni
  • Agelaius phoeniceus neutralis
  • Agelaius phoeniceus nevadensis
  • Agelaius phoeniceus nyaritensis
  • Agelaius phoeniceus richmondi
  • Agelaius phoeniceus sonoriensis

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 18-24 centiméter, szárnyfesztávolsága 30-37 centiméter. Csőre kúpos, nagyon hegyes és kissé összenyomott. Szárnya középhosszú, farka meglehetős hosszú és kikerekített; tollazata puha és fényes. A kifejlett hím tiszta fekete, válla gyönyörű skarlátvörös; a felső szárnyfedők leghosszabb tollai fahéjszínű sárgásbarnák; szeme sötétbarna, csőre és lába kékesfekete. A tojó tollazata egyszerű, barnás színű.

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyáron, a fiókanevelési időszakban sok rovart, pókot fogyaszt. Ezenkívül a húsos gyümölcsökből (szeder, málna) is előszeretettel csipeget. A rovarokat a földről, fákról gyűjti be, de egyes nagyobb rovarokra röptükben is vadászik.

Télen elsősorban magvakkal táplálkozik. Ilyenkor jelentős károkat tud okozni a gabona és napraforgó táblákon.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tavasz beköszöntével elhagyja a déli államokat, ahol télen át meghúzódott és hol kisebb, hol nagyobb csapatokban vándorol észak felé. Telelőhelyükről a hímek érkeznek meg előbb s énekszóval fogadják a később érkező tojókat. Nem élnek a párok tartós párkapcsolatban. A hímek többnyire ugyanazon revírt foglalják le évről évre, de a tojók szinte minden évben más más hím birtokán költenek.Szaporodási időszaka február és augusztus között van.

A tojó füvekből, növényi szárakból egyedül építi fel mély, csésze alakú fészkét valami védett helyen, (nádasban, bozótosban). Fészkébe 4-5 világoskék barnás pettyekkel mintázott tojást rak, melyeken 11-12 napig kotlik egyedül. A kikelő fiókák gondozásában már a hím is besegít a tojónak. A fiatal madarakat eleinte rovarokkal etetik a szülők, később áttérnek a magvak fogyasztására. A faj szaporodási rátája magas, egy pár egy szezonban akár háromszor is költhet. Minden költéshez új fészket készít a tojó.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rotschulterstärling című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]