Pirosvállú csiröge

Pirosvállú csiröge
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Család: Csirögefélék (Icteridae) Nem: Agelaius Faj: A. phoeniceus (Linnaeus, 1766)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Pirosvállú csiröge témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pirosvállú csiröge témájú médiaállományokat.

A pirosvállú csiröge vagy vörösszárnyú gulyamadár (Agelaius phoeniceus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.

Elterjedése, élőhelye

Közönséges madár Észak-Amerikában. Alaszkától ás a kanadai Québec tartománytól délre az Amerikai Egyesült Államok szinte egész területén megtalálható. Elterjedési területének déli határa Florida, Mexikó déli része és Guatemala. Innen délre már csak szétszórt kis populációi vannak Salvadorban, Honduras északi részén és Costa Rica északi területein. Előfordul továbbá Kuba és a Bahama-szigetek területén is. A közép-amerikai és a karibi populáció madarai egész évben egy helyben élnek.

Vonuló faj, az elterjedési terület északi részén élő madarak a telelt Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi területein töltik. Rendkívül alkalmazkodóképes faj. Eredeti élőhelye a folyók patjait övező galériaerdők és a nedves rétek, de mára előfordul mezőkön, szántóföldeken és városi kertekben, parkokban is.

Alfajai

• Agelaius phoeniceus phoeniceus
• Agelaius phoeniceus aciculatus
• Agelaius phoeniceus arctolegus
• Agelaius phoeniceus arthuralleni
• Agelaius phoeniceus brevirostris
• Agelaius phoeniceus bryanti
• Agelaius phoeniceus californicus
• Agelaius phoeniceus caurinus
• Agelaius phoeniceus floridanus
• Agelaius phoeniceus fortis
• Agelaius phoeniceus grinnelli
• Agelaius phoeniceus gubernator
• Agelaius phoeniceus littoralis
• Agelaius phoeniceus mailliardorum
• Agelaius phoeniceus mearnsi
• Agelaius phoeniceus megapotamus
• Agelaius phoeniceus nelsoni
• Agelaius phoeniceus neutralis
• Agelaius phoeniceus nevadensis
• Agelaius phoeniceus nyaritensis
• Agelaius phoeniceus richmondi
• Agelaius phoeniceus sonoriensis

Megjelenése

Testhossza 18-24 centiméter, szárnyfesztávolsága 30-37 centiméter. Csőre kúpos, nagyon hegyes és kissé összenyomott. Szárnya középhosszú, farka meglehetős hosszú és kikerekített; tollazata puha és fényes. A kifejlett hím tiszta fekete, válla gyönyörű skarlátvörös; a felső szárnyfedők leghosszabb tollai fahéjszínű sárgásbarnák; szeme sötétbarna, csőre és lába kékesfekete. A tojó tollazata egyszerű, barnás színű.

A hím

és a tojó

Életmódja

Nyáron, a fiókanevelési időszakban sok rovart, pókot fogyaszt. Ezenkívül a húsos gyümölcsökből (szeder, málna) is előszeretettel csipeget. A rovarokat a földről, fákról gyűjti be, de egyes nagyobb rovarokra röptükben is vadászik.

Télen elsősorban magvakkal táplálkozik. Ilyenkor jelentős károkat tud okozni a gabona és napraforgó táblákon.

Szaporodása

A tavasz beköszöntével elhagyja a déli államokat, ahol télen át meghúzódott és hol kisebb, hol nagyobb csapatokban vándorol észak felé. Telelőhelyükről a hímek érkeznek meg előbb s énekszóval fogadják a később érkező tojókat. Nem élnek a párok tartós párkapcsolatban. A hímek többnyire ugyanazon revírt foglalják le évről évre, de a tojók szinte minden évben más más hím birtokán költenek.Szaporodási időszaka február és augusztus között van.

A tojó füvekből, növényi szárakból egyedül építi fel mély, csésze alakú fészkét valami védett helyen, (nádasban, bozótosban). Fészkébe 4-5 világoskék barnás pettyekkel mintázott tojást rak, melyeken 11-12 napig kotlik egyedül. A kikelő fiókák gondozásában már a hím is besegít a tojónak. A fiatal madarakat eleinte rovarokkal etetik a szülők, később áttérnek a magvak fogyasztására. A faj szaporodási rátája magas, egy pár egy szezonban akár háromszor is költhet. Minden költéshez új fészket készít a tojó.

Képek

• 

  Tojó

• 

  Lecsapásra készen

• 

  Egy egész csapat

Források

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rotschulterstärling című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 6.)
• Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve

Külső hivatkozások

• Videó a fajról
• Képek az interneten a fajról
• A madár hangja
• Több mint ezer elpusztult madár hullott az égből. HVG, 2011. január 2. (Hozzáférés: 2011. január 3.)