Piroska és a farkas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Piroska és a farkas - Jessie Willcox Smith, 1911

A Piroska és a farkas klasszikus mese[1], amit a Grimm testvérek tettek világszerte népszerűvé. Charles Perrault 1697-ben kiadta – némileg átírt – népmesegyűjteményét Histoires ou Contes du Temps passé címmel, aminek az alcíme a „Lúdanyó meséi” (Les Contes de ma Mère l’Oye) lett, ekkor jelent meg először nyomtatott formában a mese, amit a Grimm testvérek később átvettek. Maga a történet tanmese (fabula) sémára épül (ne térj le az útról, ne barátkozz idegenekkel). A korai variánsok erőszakos és végzetes kimenetűek voltak, de a mese később megszelídült és pozitív végkifejletet kapott.

A 19. században a történet két különböző verzióját hallotta a két Grimm fivér, Jacob Grimm és Wilhelm Grimm, akik mindkettőt felhasználták, de csak az egyik változat lett igazán híres. Ebben a piros sapkás (néhol köpenyes) kislánynak (Piroska) kell átmennie az erdőn, hogy ételt vigyen a nagyanyjának. Útközben egy farkassal találkozik, aki ráveszi, hogy letérjen az útról, míg ő maga felfalja a nagymamát és átveszi a helyét, hogy végül felfalhassa a kislányt is. A pozitív befejezés kedvéért a vadász végül megmenti mindkettőjüket.

A Grimm testvérek eredetileg A bóbitás Piroska címet adták ennek a mesének, csak a későbbiekben lett Piroska és a farkas a címe.

A Piroska és a farkas meséből legalább 35 verziót tartanak számon a kultúrantropológusok, amelyekben 70 különböző változó elem van. A változatok közös gyökerének Aiszóposz egy 2600 éves fabuláját tartják[2]. A mese változatai később Kínában (farkas helyett tigrissel) és Iránban is megjelentek, de ismerünk japán, koreai, kínai és burmai verziókat is.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Piroska és a farkas témájú médiaállományokat.