Pireneusi pézsmacickány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pireneusi pézsmacickány
Galemys pyrenaicus 01 by-dpc.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Cickányalakúak (Soricomorpha)
Család: Vakondfélék (Talpidae)
Alcsalád: Pézsmacickányformák (Desmaninae)
Nem: Galemys
Faj: G. pyrenaicus
Tudományos név
Galemys pyrenaicus
(E. Geoffroy, 1811)
Elterjedés
Alfajainak elterjedési területeAlfajainak elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pireneusi pézsmacickány témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pireneusi pézsmacickány témájú kategóriát.

A pireneusi pézsmacickány (Galemys pyrenaicus) az emlősök (Mammalia) osztályának a cickányalakúak (Soricomorpha) rendjébe, ezen belül a vakondfélék (Talpidae) családjába és a pézsmacickányformák (Desmaninae) alcsaládjába tartozó faj.

Nemének egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pireneusok vidékén él. Hegyi patakok és állóvizek környékén, 300 és 1200 méter között.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Galemys pyrenaicus pyrenaicus
  • Galemys pyrenaicus rufulus

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 11-13,5 centiméter, farokhossza 13 - 15,5 centiméter, magassága 3,1 - 3,8 centiméter és testtömege 50 - 80 gramm. Teste patkányszerű. Ormánya rendkívül mozgékony, szeme nagyon kicsi, farka testénél hosszabb, lapos, pikkelyes lábfején úszóhártyák és sörteszegélyek vannak. Hátoldala sötétbarna fényű, hasa ezüstfehér. Faroktöve alatt mósuszmirigy található.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főként éjszaka tevékeny. A vízben vadászik, a szárazon csak ritkán. Hátsó lábaival evezve és mellső lábait hátracsapva remekül úszik. A parton lakóüregeket ás. Hangja sajátos, éles ciripelés. Tápláléka rovarok és egyéb gerinctelenek, de néha kisebb gerincesek is.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény 4 utódot hoz a világra, áprilisban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]